Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-90

90. országos ülés 1907 január 16-án, szerdán. 339 nézve mondott Becsey t. képviselőtársam, és a mit minden tanintézetre és nevelőintézetre lehet mondani: hogy az urhatnámságnak túltengése hiba fTJgy van ! ügy van !) és hogy az egyszerű életnek kisebb igényeihez alkalmazkodva kell nevelni a növendékeket. B tekintetben hatni fogok az összes tanintézetekre. (Élénk éljenzés.) De azokat a konkrét vádakat, a melyeket a t. képviselőtársam épen a Ferencz József intézet vezetője ellen felhozott, alaposaknak el nem ismerhetem. A forrás, a melyből meritett t. képviselőtársam, t. i. Alvinczy tanárnak ismert könyve, olyan forrás, a mely, enyhébben szólva, a teljes tárgyilagosságnak kritériumával talán nem bir, mert hiszen abban a könyvben egész általánosságban összes középiskolai igazgatóinkra és tanárainkra ki van mondva a pereat, a mire már azt lehet mondani: qui nimium probat, nihil probat. T. képviselőtársam felhozza azt, hogy a dalrnácziai és montenegrói kirándulás czimén a gyermekeknek szülői megzsaroltattak, még pedig közvetlenül a vizsgálatok előtt vették be rajtuk a túlságos drága költséget. A dalmácziai és montenegrói kirándulásnak, mely hét napig tartott, összes költségei annyit tettek ki, hogy fejenként egy kiránduló tanulóra nem egészen 110 korona esett, és ez a pénz a szülőkön nem a vizsga előtt, hanem három héttel a vizsgák letelte után hajtatott be. Hencz Károly: Hatvan korona három héttel a vizsga után, a többi előtte ! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kérem, én a hivatalos informáeziókat adom elő ; ha a t. képviselőtársam meggyőz arról, hogy nem helyesek, akkor újból meg fogom vizsgáltatni az ügyet, de ez hivatalos jelentés. Azonkívül azt a tényt is kötelességemnek tartom a háznak tudomására hozni, miután az intézetnek egész pénzkezelésére nézve bizonyos árnyékot vetettek a t. képviselőtársam nyilatkozatai, hogy történetesen épen most, de az ő felszólalása előtt, erre az intézetre került a sor az ottani pénzkezelés megvizsgálása tekintetében, és egy 12 napig tartó, igen beható vizsgálat folyt azzal az eredrnénynyel, hogy semmi kifogásolható annak a pénzkezelésében, sem magának az intézetnek, sem az intézet kormányzójára bizott alapoknak kezelésében nem volt található. En tartozom azzal, hogy ha olyan intézetekben működő férfiak, a mely intézetek az én vezetésem alatt állanak, megtámadtatnak, a mennyiben nem hibásak, a ház szine előtt helyreigazítsam és ezzel meggátoljam, hogy méltatlan gáncs érje őket. (Helyeslés.) T. képviselőház! Az egyetemre és a tanárképzésre nézve már voltam szerencsés nyilatkozni, és mikor már az egyetemekről beszélek, természetesen lehetetlen ki nem térnem a harmadik, vagy — a mint t. képviselőtársaim közül többen érintették — a negyedik és ötödik egyetem kérdésére. (Halljuk ! Halljuk !) Nekem is az a meggyőződésem, hogy még egy harmadik egyetem sem fogja gyökeresen orvosolni az egyetemeinken létező bajokat. De végre, miután a negyediket nem lehet felállitani addig, mig a harmadik fel nem állíttatott, (Derültség.) mindenesetre a túlzsúfoltságból eredő bajok orvoslása felé egy erős lépést fogunk tenni, ha a harmadik egyetemet felállítottuk, a melyre nézve az a törekvésem, hogy az nem messze időben valósulhasson meg. T. képviselőtársam, báró Bánffy Dezső taktikai hibának nevezi, hogy én a harmadik egyetem kérdésében nyilatkoztam és nem jelöltem meg egyúttal azt a helyet, a hol az az egyetem az én felfogásom szerint felállítandó lesz. Lehet, hogy neki e tekintetben igaza van, hiszen a mi egész pályánk bizonyítja, hogy ő ebben a tekintetben, a taktikai kérdések megitélésében sokkal illetékesebb mint én. (Elénk derültség.) Kérem, én ezt az elismerés hangján mondom, bizonyos tekintetben inferioritásomnak beismeréseként. De ebben az esetben talán még sincs igaza kritikájával, mert hiszen a harmadik egyetem kérdését nem én vetettem fel. Ezt a kérdést az élet vetette fel. Ha én nem szólok róla, akkor a vita során a képviselőknek egész nagy száma felhozta volna, hogy miért nem nyilatkozik a miniszter a harmadik egyetem kérdésében. Nekem állást kellett foglalnom a kérdésben, és állást csak abban az irányban foglalhattam, hogy igenis a harmadik egyetemre szükség van. (Helyeslés.) Hogy a helyet egyidejűleg meg nem jelöltem, az egyszerűen azért történt, mert ennek a helykérdésnek a megoldása igen nehéz, igen fontos kérdés, a melyben engem semmi egyéb nem szabad, hog)

r vezessen, mint tanügyünk nemzeti irányban való kiépitése és a főiskolának ugy a kultúra, mint a nemzeti megerősödés czéljai felé való leghelyesebb, legtökéletesebb elhelyezése. (Elénk helyeslés.) Ez igen nagy megfontolást igényel, és nem hiszem, hogy ha én például azt mondtam volna a vita folyamán, hogy én Szegeden fogom az egyetemet felállitani, hogy ezzel a kérdés megoldottnak tekintetett volna ; nem hiszem, hogy mindaddig, mig a ház a harmadik egyetem felállitására vonatkozó törvényjavaslatot le nem tárgyalta, sőt mig azt a főrendiház le nem tárgyalta, mig az törvény erejére nem emelkedett volna, hogy mindaddig szünetelt volna az agitáczió, a melyet egyes városok és azok környéke és egyes, teljes meggyőződéssel az egyik, vagy másik hely mellett buzgólkoriók kifejtettek volna. Olyan fait accomplit teremteni, a mely az agitácziónak, a versengésnek véget vetett volna,'"csak a befejezett törvényalkotással lehetett volna. Ezt nem állott módomban megtenni ; és azért azt hiszem, hogy erősebb támpontot adtam volna az agitácziónak és a versengésnek, ha én a kormány nevében vagy csak a magam nevében, jelöltem volna meg egy helyet, a mi azonban nem vette volna el a reményt a többi versengő városoktól, hogy mégis ők lesznek a versenyben a győztesek. 43*