Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-90

90. országos ülés 1907 január Iti-án, szerdán. 337 Következik a napirend szerint az inditványés interpellácziós - könyvek felolvasása. Kérem Várady Károly jegyző urat, szíveskedjék az indítvány- és interpellácziós-könyvet felolvasni. Várady Károly jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítvány könyvben nincsen ujabb bejegyzés ; az interpellácziós-könyvben pedig a következő bejegyzés foglaltatik: Január 15-éről dr. Samassa János interpellácziója, a magyar államvasutak ügykezelésében előforduló hiányok és mulasztások tárgyában, a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Elnök : Az ülésszak elején méltóztatott elhatározni a t. háznak, hogy az interpellácziókra félórával a tárgyalásra szánt idő letelte előtt térjünk át. Minthogy azonban méltóztatnak tudni, hogy a képviselőháznak hosszú időn át volt jeles tagja, a kihez igen sokunkat belső barátság fűzött, Bernáth Dezső elhalálozott, és temetése ma délután 3 órakor lesz, ennélfogva bátor vagyok javasolni, hogy erre való tekintettel méltóztassék elhatározni, hogy már két órakor áttérjünk az interpellácziókra. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni % (Helyeslés.) Akkor a határozatot ilyen értelemben mondom ki. (Helyeslés.) Következik napirend szerint az 1907. évi állami költségvetés (írom. 244—252) tárgyalásának folytatása, és pedig a vallás- és közoktatásügyi tárcza (írom. 250) első tétele. A vallás- és közoktatásügyi mniszter ur kíván szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Talán nem várja tőlem senki azt, hogy a hosszú és sok tekintetben tanulságos és érdekes vita végén minden egyes nyilatkozatra reflektáljak, és senki, a kinek nyilatkozatát külön megjegyzés tárgyává nem teszem, nem fogja ezt magára nézve kicsinylésnek venni, vagy pedig másfelől oda sem fogja magyarázni egyes észrevételekkel szemben való hallgatásomat, mintha ez azoknak helybenhagyását és elfogadását jelentené, mert technikai lehetetlenség, hogy minden egyes gondolatra kiterjeszkedjem, a mely a vita során felmerült. De arról biztosithatom a t. képviselő urakat — a mint hogy meggyőződhettek róla, hogy nagy figyelemmel hallgattam mindazt, a mi elmondatott — hogy minden gondolatot, a mely kifejezést nyert, érett megfontolás tárgyává teszek és a. gondjaimra bízott kormányzati ágnak javára értékesítek abból annyit, a mennyit értékesíteni meggyőződésem szerint lehet. (Helyeslés.) Csak a vita némely fő mozzanatára akarok lehető rövidséggel megjegyzéseket tenni. Hogy közoktatásunknak minden ága reformra szorult, hogy közoktatásunk minden ágában léteznek visszásságok, azt az a körülmény bizonyítja talán legfényesebben, hogy a t. felszólalt urak közül mindegyik a közoktatásnak azon ágát jelölte meg mint olyant, a mely reformra szorul, a mély az ő foglalkozási köréhez, tapasztalataihoz KÉPYH. NAPLÓ 1906—1911. V. KÖTET, és előszeretetéhez legközelebb áll. Ebből épen csak azt a következtetést lehet vonni, hogy a reformokra szükségünk van közoktatási szervezetünk minden ágában. De, bocsánatot kérek, tartozom az igazságnak azzal, hogy ebből a tényből ne vonjak le merőben és mereven elitélő következtetést a múlt kormányzat vezetésére, legalább a kulturális téren. Mert ha nem is tudok mindennel egyetérteni. a mi az én hivatali elődeim részéről történt; ha alá is kell írnom azt, hogy inkább az általános politikai viszonyok nyomása alatt és a korábban létezett légkör hatása alatt, mint a közoktatásügy élére állított férfiak egyéni hibájából, nem történt e téren elég és a mi történt, nem történt elég rendszeresen ; még is el kell ismernem, valamint elismertük ellenzéki korunkban is mindig, hogy azok a férfiak, a kik ennek a tárczának a vezetésével egymásután meg voltak bizva, igen nagy jóakarattal, igen nagy buzgósággal végezték annak teendőit és sok becses alkotást létesítettek. Már most, ha végig megyek azokon a kritikákon és kifogásokon, a melyeket hallottam, és midőn most első beszédem sorrendjét megfordítom és felülről kezdem az egyetemnél ezen észrevételek méltatását : teljesen egyetértek azon felszólaló urakkal, különösen Ballagi Aladár és Kmety Károly t. barátaimmal, a kik kiemelték azt, hogy az egyetem avult és nem is magyar alkotmányos talajon termett rendtartásának átalakítása és reformja szükséges, (ügy van ! a baloldalon.) Teljesen egyetértek e tekintetben ugy velük, mint Hencz Károly t. képviselőtársammal és báró Bánffy Dezső t. képviselőtársammal is, hogy a tanárok mellékfoglalkozásainak ügye egy, a tanári állás ideális magasságának megfelelő inkompatibilitási elvnek felállításával igenis szabályozandó. (Helyeslés.) Nagyon fogok örülni, ha sikerül nekem ezt a szabályozást nemcsak a főiskolákban, de a középiskolákban is, a felekezeti autonómiának sérelme nélkül, az illetékes tényezők hozzájárulásával legalább az államilag segélyezett fő- és középiskoláknál keresztülvinni. Teljesen egyetértek ezen felszólaló urakkal a tekintetben is, hogy a középiskolai tanárképzésnek ügye jelenlegi állapotában meg nem maradhat. (Igaz ! Ugy van !) Meg is indítottam már annak reformálására nézve az intézkedéseket. Szakvéleményeket kértem e tekintetben, s nagyon intenzive foglalkozom ezzel a kérdéssel és remélem, hogy azt dűlőre is fogom vinni. Ámbár meg kell jegyeznem, hogy az olyan kérdés, a mely még az egész müveit világon a vajúdás stádiumában van. (Igaz ! ügy van !) Befejezett, megállapított rendszereket, ä melyeken folyton ne javítgatnának, egyetlenegy kulturnemzetnél sem látunk még e tekintetben. A mi azokat a támadásokat illeti, a melyeket Hencz Károly t. képviselőtársam tudományos intézetek és egyének ellen intézett, azokat két kategóriára kell osztanom, 43