Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-89

80. országos ülés 1907 január 15-én, kedden. 333 közérdekű, szocziális, sőt politikai vonatkozású dolgot itt feleleveníteni és a t. miniszter urat mély tisztelettel megkérni, hogy ez iránt érdeklődni méltóztassék, mert a be nem váltott igeretek és a felcsigázott, de ki nem elégített remények egy műveletlen népnél, mindennél nagyobb rombolást vihetnek véghez, főleg most, a mikor Biharmegye felől megharsant újból a harczi kürt és jelzi, hogy uj életre akarnak kelni, a kik meghaltak. Nagy hibának tartanám, ha a t. kormány bölcsessége megtűrné, hogy éljenek e hazában százezrek, még pedig a leghűségesebbek közül, abban a — habár téves, de véletlenül téves — hitben, hogy az előző kormányok és az előző rendszer az ő érdekeiket jobban a szivükön hordták, mint a mostani. Minthogy én ennek a feltevését is bűnnek tartanám és minthogy én a t. kormányban megbízom és megbízom abban is, hogy a t. miniszter ur ezen kérdés iránt kellő figyelmet fog tanúsítani, azért én a költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Ráth Endre jegyző: Giesswein Sándor! Giesswein Sándor : T. ház ! Eöviden kívánok csak hozzászólni. (Felkiáltások : Holnap! Holnap !) Méltóztassanak kegyes türelemmel lenni, egy negyedóra alatt elvégzem. Ámbár sokan abban a nézetben vannak, hogy a kultuszvita túlságos hosszura nyúlik, én mégis azt tartom, hogy ez örvendetes jelenség. (Ugy van!) Mert ha valami, hát ez bizonyosan oly dolog, a mely iránt mindnyájunknak érdeklődnünk kell. Azért én csekély tehetségemmel csupán egy pontról kívánok különösen szólani, a mely, megvallom,. különben beható tárgyalást is kívánna. Egy ponthoz, a melyet többen érintettek és pedig egyrészről talán bizonyos radikális irányzattal, értem a középiskolai reformot. Általánosan elterjedt nézet az. ugy látom társadalmunk is foglalkozik vele, hogy a középiskolai oktatásnál szükséges a reform. Beszélnek mindenfelé túlterhelésről. Én azt hiszem, hogy ha ez a panasz minden oldalról hangzik, hát akkor nem lehet alaptalan. Egyet azonban a dolog elbírálásánál mégis figyelembe akarok venni, azt a kérdést akarom méltatni, hogy vájjon ez a túlterhelés magától az anyagtól származik-e, a melyen mint némelyek mondják, ugy lehet segiteni, — a mint Kecskeméthy t. képviselőtársam is emiitette, — hogy egyszerűen a klasszikus nyelveket, a görög és a latin nyelvet mint^ felesleges ballasztot kidobjuk a tantervből? Én a túlterhelést nem az anyagból származónak, hanem a metódusból, a módszerből származónak tartom. Azt mondják, és bizonyos tekintetben igazat adok ez állitásnak, hogy a mai kor a természeti tudományok különös fejlődését, előremenetelét mutatja s azért a nevelésnek, (Zaj. Halljuk! Halljak!) Ski oktatásnak a természettudományokat keh mindenekelőtt figyelembe vennie. Én tökéletesen átérzem, hogy a természettudományokra súlyt kell fektetni, mert hiszen ezt követeli a modern kultúra, de másfelől azt tartom, hogy ennek az iránynak nem szabad egyoldalúnak lennie, (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) és a természettudományok művelésének nem szabad egyedül uralnia a kultúrát. A magam részéről nagyobb súlyt fektetek arra, ha valaki a természet könyvében tud olvasni, mintha Ovidiusból vagy Vergiliusból tud czitálni. T. képviselőház! De a természettudományoknál is fordulhat elő túlterhelés, nem annyira az anyag, mint inkább a módszer által. Már pedig a természettudományoknál sem szabad a gyermek fejét teletömnünk kristallográfiával és az ásványtannak számos más leírásával, hanem a főiránynak itt is annak kell lennie, hogy a gyermeknek legyen látó szeme, látóképessége, hogy tudjon olvasni a természet könyvéből, hogy fel tudja fogni a természeti erők egységét és általában csodálja a természetet. (Helyeslés.) És e mellett mindig marad a klasszikus képzésre is időnk. Igaz, hogy változik az a fokozat, a mely mértékben szükséges a klasszikus nyelveknek, nevezetesen a latinnak és a görögnek ismerete. Hiszen emlékezem még gyerekkoromra, a mikor ismertem öreg urakat, a kik tudtak Vergiliusból, Tacitusból és Horatiusból czitálni, úgyszólván egyik a másikat felváltva. Mi már ennyire nem vittük és mikor én nevelkedtem, a latin nyelvnek ilyen mérvű ismerete már nem volt szükséges. Lehet, hogy a mai korabeli generácziónak még kevesebb ily irányú tudásra van szüksége, lehet, hogy a mai kor igénye más boldogulási irányzatot követel az ismeretekben, de nézetem szerint a latin nyelvnek, és részben a görögnek is, ismerete ennek ellenére is szükséges manapság is a tudományos életpályáknál. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És ha talán nem is áll mit Schopenhauer mondott egy néhány évtizeddel ezelőtt, hogy: »Wer kein Latéin kann, der gehört zum Volke und, wenn er auch ein Virtuose auf der Elektrisir-Maschine ist.« De áll az, a mit egy hires német pedagógus és filológus mondott, hogy : »Latein und Griechisch ist derzeit noch nicht unentbehrlich.« Igen, t. képviselőház, a kulturális előhaladásra, a tudományos előhaladásra minden téren szükségesnek tartom a latin és görög nyelvnek ismeretét. Tisztelt ház! ISTem mondom ezt minden egyes individuumra, mert hiszen lehet valaki Edison latin és görög ismeretek nélkül is, de a nemzet összessége megkívánja, hogy bizonyos individuumaiban meg legyenek azok az ismeretek, a melyek nemcsak individuális, de valósággal szocziális birtokot képeznek, mert a kultúra hasonló ahhoz az elektromos lámpához, mely nemcsak önmagának világit, hanem szétterjeszti világosságának sugarait maga köré is.