Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-89

334 5.9. országos ülés 1907 január l5-én, kedden. Sokat hallottam emlegetni, hogy mi haszon van a görög és latin nyel? ismeretéhői. Igen sokszor hallottam ezt. Szerintem ez a kérdés egy kicsit kétértelműnek látszik. Azt kérdezheti valaki, hogy talán pénzértéket képvisel ez ? JEn a műveltséget nem tartom egyszerűen csak business-dolognak. Igaz, hogy az iskolának az életre kell nevelnie, de az élet nemcsak üzlet, nemcsak husiness, hanem egyúttal kulturális fejlődés. (Igazi TJgy van!) Méltóztassék megengedni, hogy én ezen kérdésre: mi hasznom van belőle, csak azt feleljem, hogy én ifjú koromban, diák koromban tanultam rajzolni, bár akkor a rajz nem volt kötelező tantárgy és tanultam zenét. Az idő múlt és mióta én az iskola padjait elhagytam, mióta az élet küzdterére léptem, mondhatom, hogy tovább sem ezt a rajzoló, sem a zenélő képességemet nem használtam. A festéket nem bántottam tovább és az én hegedűmet por lepi és a húrjai elszakadtak. De azért én nem kérdeztem hogy mi hasznom van abból. Én tudom, hogy hasznom van belőle, tudom, hogy a formaérzékem gyarapodott azáltal, hogy rajzolni tanultam, meg tudom ítélni és bírálni a művészet alkotásait és azokat élvezni tudom. Én tudom, hogy nekem hasznom van abból, hogy zenét tanultam, mert bár nem gyakorlom ezt a miivészelet, de tudok egy Mozárt-ot, egy Beethoven-t, egy Wagner Richárdot élvezni, tudok az ő zenéjükben gondolatot találni, mig azt látom, hogy mellettem egy művelt ember ásítozik és ezt üres czinczogá.snak tartja, tehát mindannak, a melyet az ember megszerzett, van önmagára és a társadalomra nézve is haszna. (Helyeslés.) T. képviselőház! Megengedem, konczedálom, sőt kívánatosnak tartom, hogy a klasszikus oktatásnál ugy a módszeren történjék változás, mint e módszerváltozás által a tanórákban redukálás történjék. Mert vegyünk csak a kezünkbe egy olyan grammatikát, a milyent a gimnáziumban tanítanak. Végig csupa szabály és paradigma. Nem csodálom, ha annak a szegény gyermeknek a feje elkábul tőle. Igaz, hogy mellette ott van az olvasókönyv, de én mégis egyesítve akarnám látni és azt óhajtanám, hogy az a latin- és görögtanitás inkább praktikus utakon járjon. Egy másik dolog, a mi klasszikus-filológus oktatásnak túltengése, az, hogy inkább klaszszikus-filológusokat akarnak képezni, és nem akarják, hogy az a latin és görög egy kulcs legyen annak az ifjúnak, hogy a műveltséghez hozzáférhessen. Mert azok a klasszikus auktorok magukban Yéve egy ilyen ifjúnak belátásán, felfogásán felül vannak. Az iskolának a k-liető. séget, a módot kell fiihoz megadnia, hogy azokba a klasszikusokba behatolhasson, és nem -mint most van, elijesztő hatással lennie, hogy kényszerből - ugyan, kell vele foglalkoznia, de alig lesi az időt, hogy azt félrecsaphassa és soha többé bele ne nézzen. Azt tartom, hogy a középiskolai reformnak ezt a szempontot kell szem előtt tartania, hogy praktikus irányba terelje a régi nyelveknek tanítását is, és ezáltal az én nézetem szerint a felét is meg lehetne nyerni a tanítási időnek. Ez által azután elmúlnának mindazok az antipatiák és nem mondanák: ennyi és ennyi időt fordítunk a haszontalan klasszikus nyelvekre. Igenis, vannak olyan ismeretek, a melyeknek a klasszikus nyelveket pótolniok kell, a melyek ezeket pótolni hivatva vannak. Ide számítom először is a modern nyelveknek tanítását és még egy dolgot. Tessék elhinni, én csodálkoztam azon, hogy midőn végig néztem a mi középiskolai tankönyveinknek jegyzékét, egy dolgot nem találtam benne, olyan dolgot, a mit tanítanak a népiskolának hatodik osztályában, de nem tanítanak a gimnáziumban végig: alkotmánytan nincs benne. Az a vidéki falusi fiu, a ki végig járja az ő elemi iskoláit, tanulja az alkotmány tant, az pedig, a ki a negyedik elemi iskola után középiskolába megy, azután egyetemre vagy gazdásznak megy, egész életében nem tanul semmit az alkotmánytanból. Én azt hiszem, hogy mindenkinek, a ki magyar honpolgár és a ki polgári kötelességeit teljesiti és polgári jogaival kell, hogy éljen, tudnia is kell az alkotmánytant és pedig óhajtanám az alkotmánytant a szocziológia keretében taníttatni. (Elénk helyeslés.) Kívánom, óhajtom ezt, mert ez is a szocziális érzék fejlesztésére szolgál; kívánom ezt azért is, mert vannak, a kik azt gondolják, hogy a szocziológia nem más mint Istentagadás és a tömegek felizgatása. Hát legyen meg a kellő útmutatás már annak az ifjúnak, hogy mik az ő hazafiúi kötelességei, mik az ő szocziális kötelességei és egyúttal jogai is. Ide tartozik azután még a modern nyelveknek tanítása is. Ezt óhajtanám én nagyobb mértékben. Igaz, sokan vannak, a kik megijednek a modern nyelvektől is; azt mondják: minek annyiféle nyelvet a gyermeknek az agyába tömni. Nézzünk egy kissé körül a külföldön. Manapság tényleg, midőn a népeknek érintkezése mindig intenzivebb és nagyobb lesz, mindinkább látjuk annak a szükségét, hogy modern nyelveket tudni kell. Eddig a francziák voltak híresek arról, hogy

r ők azt tartják, hogy nekik egyes-egyedül a franczia nyelv tudása elegendő. Manaj^ság már a francziák is máskép gondolkoznak. Francziaországban is tanulnak szorgalmasan angolul is, németül is. Tudok franczia püspököket, a kik elrendelték, hogy a szemináriumban a német nyelvet tanítsák, mert csak így lesznek a klerikusok jó biblikusok és szocziológusok. Ha tehát a francziák nem félnek a német nyelvtől, nekünk sem kell féltenünk á magyar kultúrát tőle.