Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-89

89. országos ülés 1907 január 15-én, kedden. 331 De, bocsánatot kérek, t. képviselőtársamnak egy másik kifejezésére is kell reflektálnom, t. i. arra, a midőn kifogásolja azon kifejezésemet, a melyet tegnap mondottam azon iskolákra, értve t. i. alatta azt az 1447 idegen ajkú iskolát, a melyben a magyar állam nyelve abszolúte semmi sikerrel nem tanitta tik, s a melyekre én azt mondottam, hogy ezeket a felekezetek továbbra is fenn fogják tartani, daczára annak, hogy a kultuszminiszter megvonja tőlük vagy nem engedélyezi nekik az állami segélyt: fenn fogják tartani azért, hogy ezek az iskolák továbbra is melegágyai legyenek a hazaárulásnak. Ezt a »hazaárulás« szót a t, ház kegyes engedelmével leszek bátor Maniu t. képviselőtársamnak megmagyarázni. Hogyha valaki, bárki legyen is az, ádáz gyűlöletet hirdet minden ellen a mi magyar, ádáz gyűlöletet hirdet minden magyar intézmény ellen, és az államfentartó elem, a magyar nemzet, a magyar nép ellen, és ezt megteszi a faluban, utczaszerte és megteszik azt, hogy hirdeti azt a valótlanságot, hogy mi vagyunk a zsarnokok, az erőszakos magyarosítok, és ezzel a valótlansággal elárasztja Európának csaknem összes sajtóját; hogyha mindezt egy idegen állam polgára teszi, arra azt mondom, hogy az az idegen polgár az én hazámnak nem barátja, hanem ellensége. De ha ezt ugyanazon államnak polgára teszi, akkor ez nem az ellenség fogalma alá tartozik, hanem az ilyennek homlokára bátran rá lehet sütni a hazaárulás bélyegét. (Ugy van! a baloldalon. Felkiáltások a középen: Be kell bizonyítani!) És mivel, a mint a statisztika mutatja, ezen iskoláknak nagy része valóban olyan, hogy működésük a magyar államra nézve semmiféle sikerrel nem jár, mert hiszen ezek valóságos fészkei, előkészítő tanfolyamai a nemzetiségi izgatásoknak: tehát joggal neveztem eb azon iskolákat a hazaárulás melegágyainak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Maniu Gyula: T. ház! Elnök: Mi czimén kivan szólani a képviselő ur? Maniu Gyula: Félreértett szavaim helyreigazítása czimén! . Elnök: Tessék! Maniu Gyula: Engedelmet kérek, én még mindig kénytelen vagyok fentartani azt, a mit Hellebronth kéjndselő úrral szemben az imént fentartottam, hogj

r t. i. bennünket ebben az országban idegeneknek tekint . . . Hellebronth Géza: Idegenajkuaknak! Maniu Gyula: . . . olyanoknak, a kiknek olyan az anyanyelvük, amely ezen országban a nép túlnyomó nagy részének anyanyelvét nem képezi. Nos hát idegenajku lehet ebben az országban a franczia, az angol, a mely nem genuin ezen országban, de nem idegenajku az az ember, a ...ki ebben az országban önökkel együtt ezer év óta jóban és rosszban együtt él. (Ugy van! a középen) Kern idegenajku tehát az a kilencz milliónyi nem magyar nép, a melyből épen ugy szedik a katonát, mint önök közül, a mely épen ugy fizet adót, mint önök. A mi pedig az iskolákban való hazaárulást illeti, legyen szabad ezt még egyszer a leghatározottabban visszautasítanom és nagyon csodálkozom azon, hogy a t. képviselő urnak ez az ismételt kijelentése nem talált illetékes helyről kellő megrovásra. Nagyon csodálkozom, t. ház, azért, mert engedjék meg, de hogy ebben az országban a törvény alapján létező több mint 1440 népiskolának tanítóira, tanulóira, fentartóira és mindazokra, [a kik abba járnak, a kik ott nevelődnek, a hazaárulás bélyege süttessék bizonyítékok nélkül: csak azért, mert saját nyelvüket kultiválják, ez mégsem járja. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Magam sem hallom a szónokot! Maniu Gyula: Engedelmet kérek, ha azt mondja a t. képviselő ur, hogy »a hazaárulás melegágyai«, akkor fokozott mértékben fejezi ki a hazaárulást, a »melegágy« kifejezéssel még inkább fokozni akarja az eszmét, a gondolatot, tehát ez nemcsak egyértelmű a hazaárulással, de azt súlyosítja. Én kötelességemnek tartom ez ellen tiltakozni és sajnálkozásomat fejezem ki a felett, hogy ebben az országban milliókról minden bizonyíték nélkül azt lehet állítani, hogy a hazaárulás melegágyában nevelkednek, annak a nagy veszélynek téve ki magukat, hogy ha folyton ily módon használják ezt a kifejezést, utóbb szállóigévé fog válni és nem lesz az, a minek lennie kellene, nem lesz megbélyegző, nem kerülendő dolog. (Helyeslés a középen.) Ráth Endre jegyző: Dudits Endre! Oudils Endre: (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház ! Mint utolsóelőtti felszólaló a tárgyalás alatt lévő tárcza költségvetéséhez, tisztában vagyok azzal, hogy nagy gonddal kell szem előtt tartanom azt a kíméletet, a melyet a t. háznak hosszú r

próbára tett türelme joggal igényelhet tőlem. És mert szem előtt kívánom ezt tartani, azért minden halogatás nélkül rátérek arra, a mivel a vita anyagát a magam részéről még kiegészitendőnek tartom. T. ház! A t. miniszter ur megkülönböztetést tett két rendszerint együttesen jelentkező, de némelyek által összetévesztett törekvés között, Az egyik a katholikus lelkészi kongrua rendezése, a másik a lelkészi jövedelem egyes alkotó részeinek átalakítása. Az elsőre nézve kijelentette a t. miniszter ur, hogy annak megvalósítását nem köti a katholikus autonómiai szervezet létrejöveteléhez, a másikra nézve az a miniszter ur véleménye, hogy az helyesen csak az autonómiával együtt, csakis annak életbelépése után oldható meg. Nem kétséges, hogy ezen utóbbi teendő alatt, a melynek az auto42*