Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-89
330 89. országos ülés 1907 január i5-én, kedden. még pedig azért nem, mert egy demokratikus országban az ur minden dolgozó polgárember. (Ugy van I) Talán lesznek önök között, a kik visszaemlékeznek arra, mikor először volt szerencsém ebben a házban felszólalni és annak a meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy ebben az országban bizonyos vonatkozásban faji uralom van, a mely megakadályozza a lakosok szabad fejlődését és előmenetelét. Akkor önök a közbeszólások egész tömegét zúdították reám ugy, hogy csak az igen t. elnök ur közbelépése tette lehetővé beszédem befejezését. Most nyolcz hónapi parlamenti működés után abban a szerenesés helyzetben vagyok, hogy olyan klasszikus tanura hivatkozhatom, mint az általam igen tisztelt közoktatásügyi miniszter ur. Ha az igen t. miniszter ur, a ki az állami élet tisztultabb felfogásával van mindenesetre szaturálva, ebben a házban, egy politikai testületben, azt mondja, hogy ebben a hazában a magyar az ur (Igaz! Ugy van!) és lehetővé teszi ezen felfogás átszivódását az állami élet minden kezelőjébe, akkor méltóztassék elképzelni : a visszaéléseknek, az elnyomatásoknak és igazságtalanságoknak oly óriási raja fog ebből származni, a mely aztán lehetetlenné fogja tenni, hogy politikánk alapelvét, azt t. i., hogy a magyar és román nép megértsék egymást, átvigyük az életbe. Régi tétel az, hogy ur és szolga közt nem lehet barátság és nem lehet szeretet. (Zaj.) Nem gondolom, t. uraim, hogy izolált a t. miniszter ur fölfogása. (Felkiáltások balfelől: Egyetértünk vele !) Nagyon meg fog különben tisztelni a t. miniszter ur, hogy ha felfogásom helytelenségét kimutatja, de méltóztassék megengedni, mikor az igen t. belügyminiszter ur azt mondja, hogy szeretni kell a népet, t. i. a nemzetiségi népet, ugyanakkor a miniszterelnök ur alig néhány nappal azután mindnyájunk hallatára kijelenti, hogy nincs szüksége szeretetre, hanem — a czézárizmust deklarálva — szüksége van tiszteletre, akkor nagyszerűen kvaclrál ezekkel a kijelentésekkel az igen t. kultuszminiszter urnak az a kijelentése, a mely, a hogy én magyarul tudok, azt jelenti, hogy tétel az, hogy a magyar az ur az országban. (Ugy van I Zaj.) Markos Gyula : Ezeréves magyar hegemónia ! Maniu Gyula : Engedjék meg, hogy Andrássy Gyula grófnak a kultuszminiszter ur által egész terjedelmében elfogadott beszédjéből kifolyólag megemlítsem azt, hogy azon politikai szükségességre való tekintettel, hogy a magyar és román népnek egymást megértenie kell, egy kifejezést, egy tételt, a melyet elfogadok, felhozzak. Tudniillik kijelentette ujabbi beszédében, hogy ebben az országban a nemzeti kérdés és ennek a kérdésnek elintézése tulaj donképen végeredményében nemzetközi kérdés, nemzetközi jelentőségű olyképen, hogy ezen ország faji összetételében, mai nemzetiségeivel hivatva van arra, hogy Európának ezen a helyén közvetítse az egyetértést B> körülöttünk levő népekkel és ezen ország az ő nemzetiségeivel a békés, szabad fejlődést biztosítva nekünk, biztos támpontja legyen a későbbi jjolítikai formáczióknak. De ezt csak ugy érhetjük el, ha tényleg minden népet kielégítünk itt, mert közös veszély az, hogyha nem tudjuk kielégíteni a mostani keretekben például a szláv elemet, ugy a természet örök törvénye szerint másutt fogja fejlődési feltételeit keresni, ez nem fogja czélunk elérését elősegíteni. Ez óriási veszedelem és csapás lenne, önöknek és nekünk is feladatunk, hogy ezen szláv elemek másfelé húzódásának elejét vegyük azáltal, hogy megélhetésük és fejlődésük biztosítva legyen. Én nem mint szláv ember, nem mint tót ember, hanem mint román ember mondom, hogy bizony nem helyes dolog megvonni tőlük a fejlődés feltételeit, mert ez az emberi természet természetes folyománya és örök törvényeinél fogva arra vezet, hogy maguknak más utón keresnek kielégítést, (Zaj.) és más biztos fejlődést nyújtó jegeczedési pontot keresnek. Farkasházy Zsigmond: Felségsértéssel való fenyegetés ! Maniu Gyula: Mivel ezen költségvetésben, a mely előttünk fekszik, annyi tiz- és tíz milliót látok lefektetve a specziális magyar kultúra fejlesztésérc, de viszont nem találok benne semmit sem, a mi az országban lakó más, nem magyar nemzetiségű polgárok kultúrájának fejlesztésére szolgálna, a költségvetést el nem fogadhatom és a vallás- és közoktatásügyi miniszter iránt bizalommal nem viseltetem. (Helyeslés a nemzetiségiek részéről.) Elnök: Dudits Endre képviselő ur következik. Hellebronth Géza: Személyes kérdésben kérek még szót, Elnök: Hellebronth képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Hellebronth Géza: Tulajdonképen félreértett szavaim helyreigazítása cziinén. Előttem szólott t, kéjjviselőtársain szíves volt az ő felszólalásában az én tegnaj)i beszédemmel foglalkozni és olyan kifejezést imputált nekem, a melyet én nem mondtam. Azt mondotta, hogy a nemzetiségieket, így őt is, idegennek neveztem volna beszédemnek egyik passzusában. En ezt nem mondottam. Én idegenajkuaknak mondottam őket s azt hiszem, nagyon természetes, hogy ezt mondhattam. Hogy idegeiiajkuak, abból is látszik, hogy nem idegenek. A t. kéj)viselőtársam valószínűleg a következő kifejezésemet diffikultálja, a melyre tegnap közbeszólt (olvassa): »Ezek az adatok az urakkal szemben azt igazolják, hogy ma Magyarországon az idegenajku lakosságnak 83°/o-ka nem tud ma gyárul.« Erre szólott közbe Maniu képviselőtársam és azt mondotta, hogy: »Nem vagyunk idegenek.« Nem is tartom őket idegeneknek, mert a nemzetiségieket is magyar állampolgároknak tartom. (Helyeslés.)
