Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-89

&y. országos ülés 1907 január tS-én, kedden. 32Í) illetőleg az, hogy a nemzetiségi törvény nem ismeri el az egyes nemzetiségeket mint olyanokat, nem ismeri el kollektív jogalanyoknak, a melyek külön jogokkal volnának felruházva és ebből kifolyólag nem akczeptál olyan felfogásokat, a melyek különben azon törvény alapján őket megilletnék. Ebben a tekintetben legyen szabad ismételnem azt, a mit már a múltkori vitában nagyon röviden emiitettem, hogy a nemzetiségi törvény akkor, midőn bizonyos jogokat minden egyébtől eltekintve, bizonyos számú és terjedelmű — mondjuk — nemzetiségi egyéneknek együvé való tartozandóságáról és együtt való lakásától teszi feltételezetté, nem mondhatja azt, hogy ily jogai nincsenek bizonyos kollektív jogalanyokhoz kötve. Minthogy a törvény román nemzeti, szerb nemzeti egyházakat ismer, szintén nem lehet mondani, hogy egyes nemzetiségeket nem ismer el jogalanyoknak. De ne menjünk ilyen jogi fikczióba és ilyen jogi vitatásokba bele. Kérdem a miniszter urat, vájjon azon joga a miniszter urnak és önöknek, hogy ebben az országban népüknek nyelvén beszélhetnek, nem egyszersmind annak a népnek, annak a fajmagyar népnek joga-e? De ettől eltekintve, annak a falevélnek az a joga, hogy az oxigént kilehelhesse és a szénsavat beszívhassa^ nem egyszersmind joga-e annak a fának is ? És vájjon, ha én, mint román ember, nyelvemet törvényileg biztositott jogomnál fogva fejleszthetem és kultúrámat gyarapithatom, ez nem egyszersmind minden román embernek és igy az egész román népnek, mint egésznek is joga ? (Felkiáltások balfelől: Egyénenkint joga mindenkinek !) Én azt hiszem, t. ház, hogy a t. miniszter urnak ez az állásfoglalása époly kevéssé fogadható el, mint az az álláspontja, hogy a nemzetiségi törvényt azért nem lehet végrehajtani, mert annak első pontját illetőleg maguk a nemzetiségek helyezték ellentétbe magukat a törvénynyel. Nem akarok, t. ház, ezen kérdéssel túlságos bőven foglalkozni. De ez teljesen lehetetlen is volna, mert ha én mindazon allegáeziókra válaszolnék, a melyek a vita során felmerültek és kiválasztanám magamnak azt, a mi ezen felszólalásokban jogtalan és reánk nézve sértő volt, akkor, azt hiszem, erre ennek az egész ülésnek az ideje sem volna elégséges. En mindössze azon elvi álláspont körvonalozására szorítkozom, hogy én ebben az országban minden egyes honpolgárnak és igy a nem magyar nemzetiségieknek is, a szabad fejlődést akarom biztositani. Politikai czélom nem lehet és nem is más, minthogy ezen fejlődési proezesszus minden befolyástól menten biztosittassék. Önök nem tagadhatják meg, t. uraim, annak a felfogásnak hevességét, hogy minden népnek kötelessége oda törekedni, hogy az általános emberi művelődést és czivilizáeziót a maga faji sajátosságai szerint előmozdítsa és előbbre vigye. Ez áll a mi népünkre nézve is és épen azért nem KJÍPVH. NAPLÓ 1906—1911. V, KÖTET. tagadhatják meg önök, hogy ezen faji sajátosságunkat mi is tovább fejleszthessük. De, t. ház, a modern államoknak, nemcsak az a feladatuk, hogy ezt a fejlődést megengedjék és épen azért mi a modern államtól nemcsak azt követeljük, hogy ezen fejlődést megengedje, hanem jogosult és megczáfolhatatlanul áll önökkel szemben az a követelésünk is, hogy abban a mértékben, a melyben a magyar nép kulturális fejlődését anyagi eszközökkel is fejlesztik, abban a mértékben támogassanak minket is ezen törekvésünkben, a kik a magyar állam költségvetéséhez, ugy, mint ennek az országnak polgárai, szintén hozzájárulunk. Nekünk, t. uraim, mindig mellékes politikai czélokat is tulaj donit anak. Legyen szabad ez ellen a leghatározottabban tiltakoznom. A mi politikánknak czélja, — a mi minden politikának a czélja kell, hogy legyen, mert a politika csak eszköz, — a mi politikánknak a czélja nem más, mint hogy ebben az országban minden nép gazdaságilag és kulturailag fejlődhessék. Es ha önök nem tudják a mostani keretek között, a mostani intézmények keretén belül, az ország minden népének gazdasági és kulturális fejlődését biztositani, akkor a jelen közjogi vagy politikai berendezkedés alkalmatlannak és helytelennek bizonyul és ennek következtében annak létjogosultsága sincs és változtatást fog kelleni szenvednie. Egy hang($(balfeIő!) :Ez a forradalom bejelentése ! Maniu Gyula: En, t. uraim, minden elfogultságtól menten vizsgálom azon követeléseket, a melyeket nem mi románok, hanem tót testvéreink álütanak fel önökkel szemben. Es látom azt a felfogást, a melyet önök ezen követelésekkel szemben tanúsítanak. Hát őszintén mondom, hogy nagyon, de nagyon sajnálom, hogy Magvarország közéleti viszonyai, hogy Magyarország politikai felfogása olyan, hogy a kulturális követeléseknek ezen legszerényebb kívánságait nem képes a kormány és nem akarják önök teljesíteni. Én, valamint minden román politikus azon alapelvből indulunk ki, hogy önöknek magyaroknak és nekünk románoknak egyet kell értenünk. ( Ugy van !) Minden politikai ténykedésünk kiinduló pontja az, hogy mi, ez a két, fajilag minden más néptől izolált nép, csak ugy tudjuk magunkat az európai népek förgetegében biztositani, ha egj^mást teljesen és tökéletesen megértjük. Egy hang (a szélsőbalädah^i): Azért kell tanulniok magyarul! Maniu Gyula : Ám Apponyi Albert miniszter ur a következő kijelentést tette : »Az anyanyelv tanítását lehetetlenné tenni egyáltalában nem áll szándékomban, de az épen a nép millióinak érdekében és épen abból a szempontból igenis lehetséges, hogy minden magyar állampolgárra vonatkozzék az a tétek — tehát ez a tétel a miniszter ur szerint — »hogy a magyar az ur ebben az országban.« (Igaz ! Ugy van !) T. uraim! Én ezt a tételt semmi néven nevezendő vonatkozásban el nem ismerem, 42