Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-89

32H 89. országos ülés 1907 január 15-én, kedden. volna annak a törvénynek kiinduló pontját — hanem azért, mert nem akarták végrehajtani és azért, mert annak a törvénynek a végrehajtása tényleg megvédte volna a nemzetiségeket a magyar elemnek bizonyos túlterjeszkedő törekvései ellen. Mélyen tisztelt ház ! Legyen szabad e tekintetben egy kis megjegyzést tennem, a mely szintén nagyon megvilágitja az önök felfogását és eljárását. Mikor 1867-ben ennek a törvénynek a megalkotása kezdődött, és mikor azután a törvény megalkottatott, a román nemzetiségi párt és ennek az országnak minden nemzetiségű pártja várakozó álláspontra helyezkedett, tudniillik arra, hadd lássuk, hogy ezzel a törvénynyel, melylyel állítólag a mi jogainkat és a mi fejlődésünk előfeltételeit kívánták biztosítani, miként fognak elbánni, vájjon annak a törvénynek a végrehajtása olyan lesz-e, hogy bennünk a bizalmat képes lesz felkelteni és a békés együttélésnek biztos talaját fogja-e képezni? És mi történt? Az, hogy 1868-tól kezdve, mindjárt annak életbeléptetésétől kezdve, soha azon törvény végrehajtva nem volt és épen ezért gyökerezett meg bennünk az a meggyőződés, hogy ilyen törvényekkel, a melyek nem bírnak a garancziális törvények egyéb kellékeivel, a békés fejlődési feltételeket nem biztosithatjuk. őszintén mondom, bizonyos oázisát látom ezen vitának azon felszólalásban, melyet az igen t. előttem felszólaló Kmety Károly képviselő ur szives volt megtenni. Nem volt ezen kivül oly felszólalás ezen házban, a mely a törvény szentségét tiszteletben tartotta volna. (Nagy zaj és mozgás.) Nem azt mondta-e mindegyik felszólaló, hogy a nemzetiségi törvényt nem kell végrehajtani? Nem mindegyik azt mondta-e, hogy helyesen tesz a miniszter, ha azt a törvényt végre nem hajtja? (Zaj.) Vagy nem önök voltak azok, a kik a legerősebben tapsoltak Wekerle miniszterelnök urnak, mikor programmb eszedében vagy egyik későbbi felszólalásában kijelentette, hogy a nemzetiségi törvényt, mely szentesítve van és ö felsége esküje által van megerősítve, megtartani nem fogja? (Zaj és ellenmondás.) Legyen szabad most rátérnem arra az érvelésre, melyet az igen t. előttem szóló Kmety Károly t. képviselő ur előterjesztett. Ö ugyanis azt mondta, hogy a nemzetiségi törvényt végre kell hajtani, csakhogy a nemzetiségi törvény már nincs hatályban, Kmety Károly: Nem egészen! Maniu Gyula: Engedjen meg a t. képviselő ur, csak elenyésző részeiben van hatályon kivül a nemzetiségi törvény, de ez is nagy sérelmünket képezi; de annak a nemzetiségi törvénynek legsarkalatosabb intézkedései mind máig nem töröltettek, és ennek daczára végrehajtva nincsenek. És én, a ki lelkesedem a jogi intézményekért, a jogrendért és a törvény szentségét mindenekelőtt tisztelem annyira, hogy a nekem nem kedvező törvényeket, míg érvényben vannak, minden hátsógondolat nélkül megtartom, őszintén mondom, nagy fájdalommal és csalódással hallottam olyan kijelentéseket a kormány részéről, a melyekben nemcsak hogy nem ígéri annak a törvén3aiek végrehajtását, hanem egyenesen kijelenti, hogy nem fogja végrehajtani. (Felkiáltások : Nem mondotta !) Wekerle miniszterelnök ur mondta, hogy a nemzetiségi törvényt csak a községi közigazgatásra vonatkozó részében fogja végrehajtani. Egy hang (balfelől): Nem lehet! Maniu Gyula: Szíveskedjék meggyőződni róla, hogj' 48 óra alatt végre lehet hajtani.! De Kmety képviselő ur ezen törvénytiszteletének tulaj donkép mégis egy politikai hátteret tulaj donitok, mert azt mondta, hogy végre kell hajtani minden törvényt, tehát végre kell hajtani az 1840: VI. t.-cz.-t is, és ennek következtében nem szabad megtűrni olyan román lelkészt, a ki nem tud magyarul. Igen nagyra becsülöm az igen t. előttem szóló képviselő ur közjogi ismeretét, nem is voltam elkészülve erre az ellenvetésre, hát csak emlékezetből fogok rá válaszolni. Megjegyzem, hogy az a törvény nem hajtható végre először azért, mert Erdélyre joghatálya nincs. Az a törvény magyarországi törvény, a mely tulaj donképen csak Magyarország területére bir érvénynyel és hatálylyal, ellenben Erdélyben, a hol a román egyházak tömkelege van, joghatálylyal és jogérvénynyel nem bir. (Zaj és ellenmondások.) De ettől a formális akadálytól eltekintve, ez a törvény, habár emlékezetem szerint nincs is expressis verbis eltörölve, de el van törölve későbbi törvényes intézkedések által. Kmety Károly: Nincs! Maniu Gyula: Ilyen törvényes intézkedés mindenekelőtt az 1848 : XX. t.-cz., a mely törvényczikk megállajutja azt, — nemcsak szelleméből kifolyólag, hanem szövegében is megtalálhatóan — hogy az egyes egyházak belső egyházi életüket autonóm jogkörükben, illetőleg maguk fogják elintézni. (Zaj.) Kmety Károly : Nem is igy szól az a törvény. Elnök : Ne méltóztassék a szónokot zavarni. Maniu Gyula : Már pedig a lelkészek kirendelése kizárólag az illető felekezeteknek, az egyházaknak belső, autonóm és semmi tekintetben nem érinthető joga. De ettől eltekintve, ugyancsak ellene szól más törvény is, t. i. az a törvény, a mely a román görög-keleti nemzeti egyházat létesítette, a mely román-görög-keleti nemzeti egyháznak statútumait, a melyek annak idején megalkotva voltak, és a mely statútumok ebben a tekintetben határozottan nyilatkoznak, törvénybe czikkelyezte. Ettől eltekintve, annak a törvénynek — csak emlékezetből szólok — részleges, ha nem is expressis verbis, de mégis bekövetkezett eltörlését foglalja magában a nemzetiségi törvény, a mely törvényben minden kétséget kizárólag meg van állapítva, hogy minden egyház belső ügykezelését, belső teendőjét az ő saját rituális nyelvén van jogosítva végezni. Egy másik felfogása az igen tisztelt kultuszminiszter urnak, éj)en a nemzetiségi törvényt