Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-89

89. országos ülés 1907 január lo-én, kedden. 327 de ez tőle rossz néven nem vehető, mert ez a legrosszabb esetben túlbuzgóság volt részéről. Ha az igen t. kormány kívánja, be fogom szolgáltatni a részletes, hivatalos adatokat. De, t. ház, nemcsak az iskolákra, nemcsak a népoktatásra nézve, hanem a közigazgatás egész vonalán áll ez. Az ország nem magyar anyanyelvű lakosai háttérbe vannak szoritva. En nem Ítélem meg a kérdéseket arról a kis pontról, a melyet az egyes közigazgatási tisztviselők visszaélései alkotnak, mert ilyen kérdéseket helyesen megítélni csak ugy lehet, ha az ember magas nézőpontokat keres magának és ezekről tekinti a dolgokat. De ha megtörténik egy városban az, hogy nem engedik meg a román nyelven való színielőadást, vagy a románnyelvü hangversenyt, vagy annak románnyelvü műsorát és ezt azzal indokolják, hogy abban a városban és egyáltalában a városokban nincs létjogosultsága annak a románnyelvü előadásnak és akkor, a midőn azon előadásnak betiltását megfelebbezik a belügyminiszterhez . . . Elnök ; T. képviselő ur ! Az talán mégsem tartozik a kultusztárczához, hanem a belügyi tárhoz, hogy mi volt a íelebbezés sorsit, Farkasházy Zsigmond: A szólásszabadsághoz tartozik ! Elnök: Farkasházy képviselő urat rendreutasítom, mert merészelte az elnöki intézkedést bírálni. Ha ez még egyszer ismétlődik, ugy kénytelen leszek javasolni, hogy a kéjrviselő ur a mentelmi bizottság elé állittassék. (Elérik helyeslés.) Maniu Gyula : T. ház ! Nem fogom folytatni ezt az eszmemenetet, mert nem akarok az elnök úrral ellenkezésbe jönni, pedig szükségesnek tartottam volna a kormányzat minden ágában kimutatni igazságtalan bánásmódjukat. De akkor, a midőn önök azt mondják, hogy mi igazságtalanul támadjuk önöket, szükségét érzem egy nagyon jellemző körülményt figyelmükbe ajánlani, a mely nagyon fontos és a mely szocziális, gazdasági és kulturális szempontból is a legnagyobb befolyással van ennek az országnak fejlődésére és a nép megerősödésére. (Halljuk ! Halljuk !) A pénzügyi bizottságnak egyik igen t. tagja ugyanis kiszámította, hogy ebben az országban az állami hivatalnokok fizetésének összege 275 millió koronát tesz ki. Én pedig kiszámítottam, hogy ebből a 275 millióból a román tisztviselőkre körülbelül 200.000 korona esik. (Mozgás.) Minden hatodik ember ebben az országban — az önök statisztikája szerint is — román ember és mégis csak 550 fillér után jut egy fillér a román nemzetiségű polgároknak zsebébe abból a pénzből, amit az állampénztárba befizettek. (Zaj.) Engedelmet kérek, t. uraim, ha, mi ezt látva, nem tiltakoznánk és nem igyekeznénk népünknek ily módon való kezelése ellen fellépni, ha nem igyekeznénk ilyen szocziális és egyéb kérdésekben számára megfelelő megoldást keresni, akkor, azt hiszem, önök joggal csak szánnának és joggal csak megvethetnének minket. T. ház ! A közoktatási tárcza különös kére tébe tartozik azon kérdés, a melyet tulaj donképen a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur volt szíves először felvetni, t. i. a nemzetiségi törvény végrehajtásának kérdése is. A belügyminiszter ur felszólalásában voltaképen nem tett mást, mint reprodukálta azt, a mit a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a múltkori költségvetés tárgyalása alkalmával mondott. Már a múltkori appropriaczionális vitánál voltam bátor ezen megjegyzést tenni, a melyet most is röviden ismételni és némileg kibőviteni szándékozom. Újból hangoztatnom kell ugyanis, hogy melyik felfogás, a mely minket a legnagyobb mértékben sért, és a mely sérti egyszersmind jogérzetünket is. (Halljuk ! Halljuk !) Az, hogy ugy a kultuszminiszter ur, mint a belügyminiszter ur is kijelentették, hogy a nemzetiségi törvényt nem kell végrehajtani azért, mert a nemzetiségi párt és általában mi nemzetiségiek tagadásba veszszük a nemzetiségi törvénynek első pontját és igy magunk alatt vágjuk ki a fát, magunk elől zárjuk el a lehetőségét annak, hogy a törvény végrehajtását követelhessük. (Igaz l ügy van ! a baloldalon.) Engedelmet kérek, t. ház, a törvények végrehajtása és a törvények tisztelete nem azonos dolog. Á törvénytiszteletet mindenekelőtt a törvény végrehajtása alkalmával kell megkívánnunk és követelnünk. A törvény végrehajtása pedig nem lehet függő valamely állampolgárnak egy bizonyos kérdésben vagy ténynyel szemben elfoglalt álláspontjától. (Zaj.) Ettől eltekintve is, engedjék meg önök, hogy ezt a kifogást hibáztassam, mert mi, a kik a nemzetiségi pártnak tagjai vag3Tink, sohasem vettük tagadásba azt, hogy ezen ország lakosainak összessége ugyanazon jogoknak, ugyanazon kötelességeknek és ugyanazon szuverenitásnak általunk is szívesen vállalt köteléke által egy politikai egységet képez. Kmety Károly : Égy nemzetet! Maniu Gyula : De ennek következtében teljesen alaptalan az az állítása a t. miniszter urnak, hogy mi, a nemzetiségi párt, akár ennek az országnak egységességét, akár annak integritását, akár itt a házban, akár e házon kívül bármikor megtámadtuk volna. És ha ez nem állna is, ha tényleg ugy volna is, a mint a t. miniszter ur állítja, még akkor is legyen szabad erre vonatkozólag is egy dolgot felemlitenem. Volt-e politikus, vagy nem politikus német ember Magyarországon, vagy politikus és nem politikus szász Erdélyországban, vagy ruthén . . . B. Bánffy Dezső: Erdélyországot nem lehet külön említeni! Ez tendenczia ! Maniu Gyula: ... a ki valaha a magyar állam nemzeti egységét megtagadta volna ? Es kérdem, ennek daczára végrehajtották-e azt a törvényt velük szemben, a kik pedig soha, még a legkisebb mértékben, még gondolatukban sem támadták meg ezt az önöktől annyira féltett kincset ? (Zaj.) Nem hajtották végre már csak azért sem, •— nem mintha azok megtagadták