Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-89

32fi 89. országos ülés 1907 január 15-én, kedden. bírhat nálunk az újság jellegével, mert hiszen kezdve b. Bánffy Dezső, volt miniszterelnöktől, a kinek beszédében ezen kifejezés már benfoglaltatik, minden egyes miniszter kijelentette, — Wekerle kivételével, a ki egy beszédében azt mondta, hogy nincs nemzetiségi kérdés, — hogy a népet szeretni kell, az izgatókat pedig üldözni kell. (Felkiáltások : Természetes I) Hogy ennek a régóta hangoztatott politikai elvnek mi volt az eredménye, azt nagyon jól tudjuk. (Nagy zaj.) önök a néjiet eddig is ugy szerették, a mint azelőtt szerették, és b. Bánffy Dezső akkori miniszterelnöknek fellépése után is ép ugy szerették, mint azelőtt. Hogy miben nyilvánult ezen szeretet, azt bátor leszek később röviden, egynéhány jjéldával illusztrálni. A mi pedig az izgatóknak eltiprását illeti, ez sem újság, mert hiszen az 1896. évtől kezdve a román politikusok ellen inditott perekből kifolyólag előállott büntetések együttvéve nem kevesebb mint 46 esztendőt tesznek ki, (Felkiáltások : Kevés!) a pénzbüntetések pedig 52.000 K-nál többet, daczára annak, hogy csak 1896-tól kezdve van szó és nincsen belefoglalva ebbe a memorandumpernek és egyéb j)ereknek egész sokasága, a melyek a másik tizedbe esnek. És mit gondolnak önök, mi volt az eredménye az izgatók ezen üldözésének % Az volt az eredménye, hogy ma a román nép egészében, teljes valójában együttérez, együttgondolkodik velünk, (Zaj és ellenmondások.) hogy mi itt e házban annak a népnek gondolatát, akaratát és aspiráczióit képviseljük. (Ellenmondások.) Hogy ez igy van, legyen szabad e tekintetben egy nagyon egyszerű példára hivatkoznom. A népnek akarata — mondjuk igy — hivatalosan a képviselőválasztások alkalmával nyilatkozik meg. Nem vették önök észre, hogy az első választási napon minden egyes nemzetiségi kéjjviselő megválasztatott és csak a következő napokon lettek a nemzetiségi képviselők kibuktatva ? Miért ? Azért, mert az első választási napon a népnek akarata szabadon folyt, tehát szabadon nyilatkozott meg akarata, gondolata és kivánsága; a következő választási napokon azonban mi történt ? Az igen •t. újságok és napilapok voltak szivesek a kormánynak figyelmét felhivni ezen körülményre és bizony azután nem lépett be a házba több, csak egyetlen egy nemzetiségi képviselő. A szabadon megnyilatkozott akarat mellettünk döntött. (Nagy zaj.) T. ház! Gróf Andrássy Gyula beszédében, a melyet at. kultuszminiszter ur a maga egészében a magáévá tett, egyebek között azt mondta, hogy csodálkozik azon, hogy mi panaszkodunk a felől, hogy velünk szemben nem igazságos. Nem fogom fárasztani a t. ház türelmét azzal, hogy elősoroljam mindazon tényeket, mindazon körülményeket és államéleti megnyilatkozásokat, a melyekkel bebizonyíthatnám, hogy tényleg velünk szemben minden tekintetben példátlanul igazságtalanul bánnak, (Felkiáltások: Az hazugság! Nagy zaj.) de legyen szabad egynéhány példára . hivatkoznom és bebizonyítanom azt, hogy mennyire méltánytalanul és igazságtalanul bánnak el velünk. Vegyük pl. az iskola ügyét. Törvény van erre, a melyben meg van állapitva, hogy az egyes felekezeti iskolák bizonyos államsegélyben részesülnek, t. i. a tanítói fizetés kiegészítésében. Olyan jjrecziz, nyilt, törvényes intézkedés ez, a melylyel szemben nem létezik vitatkozás, Most mi történik í Az, hogy az egyes községekben, a hol az egyes felekezeti iskolák eddig állami segélylyel tartották fenn magukat, a mennyiben az állam adta a hozzájárulást a tanító fizetéséhez, utólag állami iskolák létesíttettek és a midőn ezeket létesítették, minden indokolás nélkül megvonták a felekezeti iskolának járó segélyt; ennek következtében, természetesen, a felekezeti iskola nem létezhetik, a mi által nyilvánvaló törvénysértést követnek el. Még ha ezen segélyelvonást indokolnák valamivel; ha azt mondanák, hogy az iskola nem felel meg a közegészségyügyi szempontoknak, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ugy van I Nem felel meg!) vagy a tanító nem felel meg az ő hivatásának, akkor érteném, csakhogy az elvonás nem ezért történik, hanem azon indokból, hogy azt mondják : »Miután állami iskola van, vagy községi iskola van, felesleges a felekezeti iskola, tehát elvonjuk ettől az állami segélyt.* (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, az állami iskoláknak — ne méltóztassék rossz néven venni a kifejezést, nem sértő szándékkal mondom — rossz befolyása más tekintetben is megnyilatkozik, mert ezen állami iskolák és tanintézetek segélyével az egyes közigazgatási hatóságok egyenesen megakadályozzák az iskoláztatást. Magam tudok esetről, a midőn a főszolgabíró, a ki különben jó ismerősöm, sőt jó barátom, rendeletileg kötelezte a körjegyzőt, hogy szólítsa fel az összes azon községben lévő szülőket, hogy gyermekeiket ne a felekezeti, hanem az állami iskolába járassák. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Minthogy én sértve éreztem ni again jogaimban és minthogy sértve láttam a tanszabadságot, igyekeztem fegyelmi eljárás alá vonni a főszolgabírót, a mi azonban mind e mai napig nem sikerült. De megtörtént az is, hogy az egyik községben, a hol nincs is állami iskola, a felekezeti iskolákból csendőrökkel vezettették ki a gyermekeket és elvitték őket a szomszédos község állami iskolájába. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szatmári Mór : Talán megvédelmezték, hogy agyon ne üssék őket! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Maniu Gyula: Kérem, szíveskedjenek türelmesen végig hallgatni. Nemcsak ez történt, hanem ezután a felekezeti felsőbb hatóság fegyelmi panaszt tett az illető csendőrök ellen, a kik azt elkövették és a kolozsvári közigazgatási bizottság felelősségére is vonta a csendőrséget, de miként 1 Kitűnt, hogy a csendőröknek a parancsot a főszolgabíró adta és a helyett, hogy a közigazgatási bizottság fegyelmi eljárás alá vonta volna az lUetö főszolgabírót, a végzésben az irta, hogy igaz ugyan, hogy az illető, főszolgabíró hatáskörét túllépte,