Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-89

89. országos ülés 1907 január 15-én, kedden. 325 törvényben románnak van statuálva, de nincs kifogásom, ha mást is használnak. Abba az iskolába jár a román és magyar gyermek. Méltóztassék azt az esetet elképzelni, hogy a tanító bemegy az iskolába és azt a román gyermeket meg akarja tanitani arra, hogyan nevezik az asztalt, hány lába és hány lapja van. Az a tanitó elfoglalkozik azzal a román gyermekkel talán három-négy órán át. Mi történik azalatt a magyar tanulókkal ? Az a magyar tanuló ezt bizonyos ideig hallgatja, nem tanul semmit, mert hiszen jól tudja, hogy az asztalt hogy hivják az ő anyanyelvén, és a harmadik, negyedik tanórán belőle tunya, nem foglalkozó, az eszét máson jártató gyermek lesz. (Felkiáltások : Rosszul ismeri a magyar gyermekeket !) Mindez épen azért történik, mert más vele járó gyermekeket kényszerítenek olyan ismeretek elsajátítására, a melyeket ő tud és a melyeknek semmi hasznát nem látja. Nekem ez a meggyőződésem, és engedjék meg, hogy csodálkozásomnak adjak kifejezést, ha az összes, ugy a földmivelési, mint a, közoktatásügyi tárcza keretén belül felszólalt képviselő urak nagyon kevés kivételével mind azt hangoztatták, hogy nekünk a politikát bele kell vinni a közoktatásba és bele kell vinni a közgazdaságba. Akkor, a mikor önök közül találkozik képviselő, a Id pedig jó, tudományos hírnévnek örvend, és azt meri mondani, és jónak találja annak kifejezést adni, hogy az ország közgazdasági intézményeit akként kell berendezni, hogy a magyar faj ebben az országban gazdagodjék, erősbödjék, míg az ország összes nemzetiségei szegényedjenek, gyengüljenek. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon : Ezt nem mondta senki! Zaj. Elnök csenget.) Ernszt Sándor: Ki akarja használni! Ez nem járja ! Ez tendencziózus elferdités ! (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Maniu Gyula : Engedjék meg, a mikor Baross János t. képviselőtársam azt mondja, hogy a fajmagyarság által lakott területeken meg kell szüntetni a latifundiumokat, mindent el kell követni arra, hogy minden egyes ottlakó fajmagyar paraszt embernek meglegyen a maga birtoka, vagyona és meglegyen mindaz, a mi szükséges arra, hogy gazdaságilag megerősödjék, és ezzel azt állítja, hogy nemzetiségi vidéken fel kell állítani a latifundiumokat . . . (Felkiáltások : Ott erdők vannak !) Bocsánatot kérek, nem csak erdő van, mert az erdőségek csak a tulajdonképeni Erdélynek legvégső részében, a székelységlakta vidéken, Brassó Besztercze-Naszód és nyugati havasok körül vannak, de specziálisan nálunk, a hol románok laknak, olyan sik és művelhető földek vannak, mint bárhol másutt. Mikor ez az általános vélemény és mikor több szónok azzal a kéréssel fordul a földmivelésügyi miniszterhez.hogy az a magyar parasztságot támogassa, akkor bocsánatot kérek, nem mondhatják, hogy nem akarnak politikát belevinni g,\ közgazdaságba. (Zaj.) Tutsek Sándor; De akarunk, Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak! Maniu Gyula: A mikor a közoktatásügyi tárczánál felszólalt majdnem minden képviselő előadásából az a gondolat villan elő, a mely nemrég egy budapesti lapban, jelent meg, hogy t. i. ezt az országot először magyarrá s azután műveltté kell tenni, a mikor az egyes képviselő urak felszólalásaikban nem a műveltségnek, nem az előremenetelnek ideális gondolatát táplálják és erősitik, a mikor nem annak adnak kifejezést a közoktatásügyi tárcza tárgyalásánál, hanem hangsúlyoznak egy másik mellékes gondolatot, a mely bennünket sért, bánt, inert ellenséges természetű velünk szemben, akkor ne méltóztassanak rossz néven venni, ha azt állítom, hogy ezekből a tárgyalásokból olyan tapasztalatokat merítettünk, a melyek bennünket a legfájdalmasabban és a legmélyebben érintenek. (Mozgás.) T. ház ! Hellebronth t. képviselőtársam azt jelenthette ki e házban minden ellenmondás nélkül, hogy az országnak több mint háromezer iskolája a hazaárulás fészke. Hellebronth Géza: Csak 1447 iskoláról szólottam ! Maniu Gyula : A képviselő ur szerint tehát 1447 olyan iskola van, a hol a magyar nyelvet nem tanítják, hanem csakis a tanulók anyanyelvét. A mikor megtörténhetik egy felszólalás, Hellebronth képviselő ur felszólalása, a mely a haza polgárai anyanyelvének tanulását hazaárulásnak minősiti, (Zaj. Ellenmondás.) akkor ne vegyék rossz néven, ha mindebből azt a meggyőződést merítem, hogy a közoktatásügyi tárcza tárgyalásával nem az ideális előmenetelt és a kultúrát akarják szolgálni, hanem ellenkezőleg, visszamaradásunkat, annak folyományaként, a mit épen Hellebronth képviselő ur jelentett ki, hogy mi itt idegenek vagyunk. (Zaj. Ellenmondás.) Méltóztassanak elolvasni a gyorsírói jegyzeteket. Ne vegyék rossz néven, ha a t. képviselő urnak ezt a kijelentését összefüggésbe hozom az igen t. miniszter urnak egynéhány nap előtt tett azzal a kijelentésével, a melylyel majd később leszek bátor foglalkozni, hogy itt csak a magyar az ur, mi pedig, a többiek, idegenek. (Felkiáltások : Ezt nem mondotta !) Nálam van a beszéd, idézni fogom mindjárt szóról-szóra. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! A szónok igy nem folytathatja beszédét. Maniu Gyula : Felszólalásomnak másik oka az, hogy a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kijelentette beszédében, hogy mindenben azonosítja magát gr. Andrássy Gyula felszólásával, őszintén megvallom, csodálkozom azon, hogy gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur felszólásának olyan rendkívül nagy súlyt és fontosságot tulajdonítanak. Annak a beszédnek érdemi részét a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur nem egyszer mondotta már el itt a házban. A beszédnek tulaj donképeni magva, hogy t. i. szeretni fogják a népet és üldözni fogják az izgatókat, mely különben frenetikus tapsokat keltett önök között, épen nem