Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-89

324 89. országos ülés W()7 január i5-én, kedden. Véleményem szerint tehát a pedagógiai tekintetek és a műveltség megszerezlietésének előfeltétele azt követelik meg, hogy minden egyes gyermek csak a maga anyanyelvén tanuljon. Abból a körülményből, hogy ez ország hivatalos nyelve a magyar és hogy önök ennek következtében azt mondják, — s ez általam is elfogadott álláspont — hogy kívánatos, hogy megtanuljon magyarul az, a kinek szüksége van rá, nem lehet következtetni azon tételre, hogy minden embernek kötelessége megtanulni magyarul. En tehát kijelentem, hogy ezen kormánynyal szemben különösen azért viseltetem bizalmatlansággal, mert a népoktatásban és a közoktatásban a magyar nyelvnek oly nagy mérvben való taníttatását kívánja meg, (Éljenzés.) a mely a jövő nemzedék kulturális előmenetelét gátolja, (Felkiáltások : Biztosiíja!) A magyar nyelv tanítása az elemi iskolában két eredménynyel járhat: vagy megtanul az a gyermek magyarul vagy nem. Abban az esetben, ha az a gyermek megtanul magyarul, tehát ha tényleg ennek a rendszernek bizonyos látszólagos eredménye van, akkor ez a körülmény arra késztet engem, hogy mindenképen tiltakozzam a gyermeknek magyar tanitása ellen. Miért ? Azért, mert nem fognak önök nekem mutatni olyan néjiet, mely kétnyelvű volna, a mely két nyelvet művelne és nem fognak mutatni olyan népet, a mely az egyik nyelv kultúrájának müvelése mellett a másik, saját nyelvének kultúráját el ne hanyagolná. (Zaj.) Ne vegyék rossz néven tőlünk, ha meg akarjuk tartani népünkben azt a nyelvet, azt a kultúrát, a melyet örököltünk. (Felkiáltások: Tessék!) Nem lehet rossz néven venni tőlünk, ha mi minden olyan tendenczia ellen, a mely nyelvünket, kultúránkat megtámadni alkalmas vagy megtámadni hajlandó, minden erőnkkel tiltakozunk. (Zaj.) A második lehetőség az, hogy nem tanul meg az a gyermek magyarul, s engedjék meg, hogy annak a meggyőződésemnek adjak kifejezést, hogy tényleg a valóságos eredmény az lesz, hogy nem fog megtanulni magyarul, hanem annak a magyar nyelv tanitásnak egyedüli praktikus eredménye az lesz, hogy el fogja hanyagolni anyanyelvét, azokat az ismereteket, a melyek szükségesek arra, hogy a mai bonyolultabb életben előre haladhasson és a nagy életküzdelemben a küzdelmet másokkal szemben felvehesse. Gr. Batthyány Tivadar: Hát Amerikában? Somogyi Aladár: Akkor nem piszkolna be minket, ha nem tanult volna meg magyarul ! (Zaj.) Maniu Gyula: A magyar nyelv tanításának ellenmond Hollebronth képviselő ur tegnapi beszéde, a melyet figyelemmel hallgattunk, s a melyben előadja, hogy milyen teljesen megemészthetetlen anyaggal vannak a tanuló ifjak megterhelve. Épen ő adta elő azt, hogy a népiskolai tanításnak eredménye épen azért nulla, mert annyi mindennel vannak a tanulók megterhelve. Most már méltóztassanak magukat ne egy alföldi községbe helyezni, ha népoktatási ügyekkel foglalkoznak, hanem méltóztassék egy olyan erdélyi községbe helyezkedni képzeletükben, a hol nincs egyetlenegy magyar ember s az egyedül magj^arul beszélő ember talán a tanitó. Már most méltóztassék elképzelni, hogy annak a tanítónak milyen kinnal kell bajlódnia és milyen nehézségekkel kell megküzdenie, hogy ezt a gyermeket legalább a legelemibb fogalmak kifejezésére használni szokott szavakra betanítsa s a tanidőt a helyett, hogy a tulaj donképeni hasznos ismereteknek terjesztésére és tanítására fordítaná, kénytelen a magyar nyelv tanítására fordítani. Gr. Batthyány Tivadar: Ez nagyon hasznos! Maniu Gyula: Ennek természetes következménye az, hogy az a gyermek, a ki négy évig tanult abban az iskolában s talán járt néha-néha ismétlőiskolába is, kikerül az iskolából a nélkül, hogy valamit tudna. (Ellenmondás.) Engedjék meg nekem, én nem szoktam ilyen nehéz kérdésekkel foglalkozni a nélkül, hogy valóban magam alaposan ne tanulmányozzam, hogy tényleg az az eredmény, a melyet az ilyen tanitásnak tulajdonítunk, való-e vagy nem való. S legőszintébb lelkiismeretemből mondom, hogy én arra a meggyőződésre jutottam,hogy azon iskolákból kikerülő gyermekek, a mely iskolában a magyar nyelvnek tanitása forszirozottan eszközöltetik, sokkal hátrább vannak, mint azok a tanulók, a kik olyan iskolákból kerülnek ki, a melyekben csak a román nyelvet és mellette a magyar nyelvet mint köteles tárgyat tanítják. (Felkiáltások : Nem áll I) Engedjék meg, én az Erdélyben lévő állami iskolák egyik legkitűnőbbjében egy harmadosztályú tanulót tettem próbára egy ugyanazon helységben lévő román felekezeti iskola második elemi iskolai tanulójával szemben és szorgos vizsgálat után arra a meggyőződésre jutottam, hogy az a második osztályú tanuló többet tud. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a magyar nyelv forszírozott tanításának az eredménye. Erre a meggyőződésre jutottam, ámbár az a tanitó a legkitűnőbbek egyike. (Zaj a középen. Egy hang : Az egyikből a legjobbat, a másikból a leggyengébbet vette.) Ellenkezőleg, mind a két gyermek intelligens gyermek volt, a kinek kitűnő volt az osztályzata, az egyiket az állami iskolának gondnoksága, a mikor vizsgázott, megdicsérte és a legkitűnőbb osztályzattal tüntette ki, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy távolról sem állott annak a harmadik osztályú gyermeknek ismerete ott, a hol a második osztályúé. Ne gondolják t. képviselőtársaim, hogy ezzel a magyar állami iskolának tanítását akarnám kisebbíteni, sőt ellenkezőleg, elismerem, hogy a legkitűnőbb tanerőkkel vannak ellátva, a kik a legnagyobb buzgósággal dolgoznak, de felhoztam ezt, hogy kimutassam, hogy ez a rendszer tényleg nem vezet egyébre, mint elmaradottságra. Ne gondolják azonban, hogy ez az elmaradottság csak minket ér, éri ez önöket is. Megmondom miért. Méltóztassék elképzelni; egy vegyes lakosságú községben állami iskolába jár a magyar és a román tanuló. (Felkiáltások: Oláh!) Legyen oláh, a