Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-89

89. országos ülés 19U7 január 15-én, kedden. 323 olyan egyének számára is állíttassanak ki lelkészi oklevelek, a kik a magyar állani nyelvét nem tudják, mert azok ugy sem alkalmazhatók ebben az országban lelkészi állásra. Ezeket vagyok bátor a t. miniszter ur figyelmébe ajánlani és ugy személye, mint eddigi politikai magatartása iránt teljes bizalommal és reményekkel lévén, a költségvetést örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés. A szónokot többen üdvözlik.) Várady Károly jegyző: Maniu Gyula! Maniu Gyula: T. ház ! Nem volt szándékomban felszólalni, még pedig két okból. Először azért, mert pártom azt az álláspontot foglalta el ezen költségvetéssel szemben, hogy miután ezen költségvetés meg kell, hogy adja azon anyagi és politikai eszközöket a kormánynak, a melyek feltétlenül szükségesek arra, hogy feladatait és vállalt kötelességeit pontosan teljesíthesse, a költségvetési vita folyamán kizárólag eivi álláspontja jjreczizirozására és a legszükségesebbek megemlítésére fog szorítkozni. Ezen párthatározat következtében, a mint méltóztatnak reá emlékezni, ezen költségvetési vita folyamán a legnagyobb mértékben tartózkodtunk attól, hogy a vitában részt vegyünk, de különösen tartózkodtunk attól, hogy olyan kérdésekre terjeszkedjünk ki, a melyek bizonyos politikai felfogásokat volnának alkalmasak felzavarni és ennek következtében megakadályozni ezen költségvetési vitának a rendes menetét. Legyen szabad e tekintetben arra hivatkoznom, hogy a belügyi tárczánál Vajda Sándor t. képviselőtársam mindössze csak pártunk elvi álláspontját preczizirozta és csak szakkérdésekkel foglalkozott és tartózkodott olyan kérdések felvetésétől, a melyek politikai felfogásunkat az önök felfogásával szemben különösen éles ellentétbe helyezik. Méltóztatnak emlékezni, hogy a földmivelésügyi tárcza során pártunk szónoka, Pop Cs. István, ismét csak szakkérdéseket hozott elő, és hogy a közoktatásügyi tárczánál is Goldis László t. képviselőtársam kizárólag szakkérdésekkel foglalkozott, abból az álláspontból indulva ki, hogy oly kérdéseknek ez alkalommal való felvetése nem volna helyén, a melyek a költségvetési vitának gyors és a körülményekből kifolyólag szükséges menetét megakadályoznák. És ennek daczára, t. ház, mit tapasztaltunk ? Azt, a mit talán egyedül álló jelenségnek deklarálhatunk a parlamenti élet terén, hogy ezzel szemben a kormányt támogató párt és pártok a szóáradatnak egész halmazával mentek segítségére a kormánynak olyképen, hogy ezen segítség következtében — hogy triviális kifejezéssel éljek — a tisztelt szakminiszter ur csaknem összeroskad az ő bársonyszéke kényelmének túlságos élvezete alatt. A mi felfogásunk épen az volt, hogy ezen vitában részt ne vegyünk és ezzel mintegy irányt adjunk annak, hogy a költségvetési vita helyes mederbe terelődjék, másrészt utat kívántunk egyengetni arra, és abból a szempontból indultunk ki, .hogy legalább mi adjunk alkalmat arra, hogy ez a kormány vállalt kötelezettségeit teljesítve, mielőbb elmehessen és helyet

v adj on egy más, az ország közvéleményének és közérzésének ÍB megfelelő kormánynak. (Mozgás.) Ez volt az egyik ok arra, hogy eddig fel nem szólaltam. A másik, a miért ezen költségvetési vitában egyáltalában fel nem szólaltam, az volt, hogy épen én velem szemben, a múlt költségvetési vita alkalmával, az egyik igen t. miniszter ur azt a kifejezést használta, hogy különösen én oly szenvedélylyel szoktam tárgyalni az egyes kérdéseket, hogy magam terelem el a vitának menetét attól az iránytól, a mely pártunkra üdvös és helyes volna. De, t. ház, ezen eltökélt szándékom ellenére is fel kellett szólalnom. És szót kellett kérnem mégis, igénybevéve a t. ház türelmét rövid elmondandóim meghallgatására, mert ezen vita folyamán olyan állitások koczkáztattak és oly nézeteknek adtak kifejezést, hogy ha azokat hallgatással mellőznők, akkor minket könnyen érhetne vagy a meggyőződés hiányának vagy a gyávaságnak vádja. Közelebbi oka felszólalásomnak azon, az igen t. miniszter ur által is táplált és a ház összes felszólalói által hangoztatott felfogás, hogy ezen országnak a közoktatás és a művelődés utján való előmenetelének kizárólag és egyedül magyar nemzetinek kell lenni. (Igaz ! Ugy van !) Az igen t. miniszter ur ugy, mint felszólaló t. képviselőtársaim azon felfogásból indultak ki, hogy ebben az országban minden embernek tudnia kell magyarul, ennek következtében ez ország minden egyes tanintézetében a magyar nyelvnek kell az első és legfőbb szerepet adni. (Igaz ! ügy van !) El voltam készülve, hogy önök akkor, mikor ezt szó tárgyává teszem, élénk ellenmondással fognak szolgálni, (Felkiáltások : Dehogy I Helyeseljük !) de nekem lelkiismereti kötelességem ezzel szemben kifejezést adni annak a felfogásomnak, hogy én ismerek közoktatási és közgazdasági politikát, de nem szabad a közgazdasági tevékenységbe és a kulturális tevékenységbe a politikát bevinni. (Egy hang balfelől: Nemzeti szempontból igen!) Majd arra is rá fogok térni. Én önöknek azzal az álláspontjával szemben, hogy itt minden honpolgárnak kell magyarul tudni, tehát kell magyarul tanulnia, azt a tételt állítom fel, mely őszinte meggyőződésem kifejezése és melylyel legkisebb mértékben sem akarom gáncsolni a magyar nyelvet, hogy egyáltalában minden országban az elemi népoktatás csak a gyermek anyanyelvén engedhető meg. (Zaj. Egy hang a középen : Hát Posen !) Posenre ne méltóztassék hivatkozni, mert arra már Andrássy belügyminiszter ur megfelelt. Méltóztassék beszédét elolvasni és akkor meg fog győződni arról, hogy Posenre nem lehet hivatkozni. Somogyi Aladár : De Besszarábiára igen ! Mániu Gyula: Arra igen; oda el fogom küldeni t. képviselőtársamat, hogy tanulmányozza a viszonyokat. (Zaj. Derültség.) 41*