Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-89
318 89. országos ülés 1907 január 15-én, kedden. Nagy György: Hogy a ki Mariskánál megbukik, az Földesnél átmegy ! Kmety Károly: Azt hiszem, t. barátom nem fontolta meg, hogy ez a vád mit jelent. Ez jelenti a professzoroknak legsúlyosabb elitélését, azoknak önérzetükben való legsúlyosabb megsértését. Merem állitani, hogy ez a vád tökéletesen alap nélkül való. Szász J ÓZSef : Magad sem hiszed ! Kmety Károly: En a vizsgák ezrein vettem részt és tudomásom szerint minden professzor mindenkor lelkiismeretes és becsületes mérlegelés tárgyává tette a vizsga eredményét és becsületes meggyőződése szerint itélt. Ugron Gábor : Ottan sincsenek ! Elmennek ! Nagy György: S egy ember szótöbbséggel átengedi az illetőt, (Derültség.) Kmety Károly: Méltóztassanak a diagnózist helyesen állapitani meg, méltóztassanak olyan módon birálni az intézményt, hogy ne legyen félreérthető. En ugy értelmezem, ha azt méltóztatik mondani, hogy az egyetemen lutri a vizsga, hogy lutrit csinál belőle a professzor, hogy a professzor nem mérlegeli a feleletet becsületesen és önérzetesen. (Mozgás.) Már pedig, t. képviselőház, mi birák vagyunk, mi birói széken ülünk, a midőn vizsgáztatunk . . . Ugron Gábor : De hárman vannak kiküldve ! (Zaj.) Kmety Károly : ... és a milyen becsületesnek és komolynak kell lennie a birónak az ő birói székében, ép olyan komolynak és lelkiismeretesnek kell lenni minden becsületes és önérzetes professzornak a vizsga eredményének megitélésénél. (Ugy van I) Nagy György : Nem is itt van a baj, hanem attól függ a vizsga sikere, hogy melyik professzorhoz kerül a hallgató ; ez a baj ! (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Ne méltóztassanak folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Nagy György : Az pedig lutri! (Zaj.) Elnök : Nagy György képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. (Helyeslés.) Ezt tiltja a házszabály. Kmety Károly: Én csak olyan értelemben fogadom el t. barátom kifejezését, hogy a vizsga lutri az egyetemen, mint a milyen értelemben a pervesztes felek azt szokták mondani, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatás lutri. Egy hang (a balközé-pen) : Az is ! (Derültség.) Kmety Károly : A magyar birói kart ismerve, ezt senki sem fogja elhinni. (Mozgás.) Hencz Károly : Csakhogy ott van apelláta is ! Kmety Károly: Ha azonban komolyan segíteni akarunk a vizsgáztató tanárok helyzetén, ha méltóztatnak a professzorok birói minőségét tiszteletben tartani, akkor tessék odahatni, hogy ne árasztassanak el azok a professzorok a protekczióknak özönével. (Igaz! Ugy van! Derültség.) Nagy György : Ez igaz ! Tanuljon a növendék és ne protezsáltassa magát. Szmrecsányi György : Van olyan professzor is, a kinél nem lehet protezsálni! (Halljuk ! Halljuk! ) Kmety Károly: Az olyan professzort is elárasztják és mondhatom, t. képviselőház, hogy mi. egyetemi professzorok vagyunk a legnagyobb mértékben a képviselőházi levéljmpirosok nyomása alatt. (Zaj.) Hock János : Ez is igaz ! A protekczió elharapódzott köztünk! Hencz Károly : Remélem, ez nem nekem szól ? (Halljuk! Halljuk I) Brediceanu Koriolán : Nemzetiségi nincs köztük ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kmety Károly: En csak a tényt konstatáltam. Hamarosan nem tudnám felsorolni mindazokat, (Derültség.) a kik a képviselőházi levélpapirosoknak ilyen czélra való fogyasztásában részt vettek. Szász J ÓZSef: Többnyire sikertelenül! Kmety Károly : Méltóztassék tudomásul venni, ha már a pikantériákra csakugyan olyan kiváncsi az én t. barátom, (Halljuk! Halljuk!) hogy a legnagyobb protektorokat két igen hatalmas tényező szolgáltatja : a képviselőház és a hirlapirók. (Mozgás.) Es engedje meg t. barátom azt is. hogy mindebből levonjak egy következtetést olyan irányban, hogy a protekcziók sikertelenségével egyenes arányban nő az egyetemi professzorok népszerűtlensége. (Derültség. Zaj.) Somogyi Aladár: Ez már igaz! (Halljuk! Halljuk !) Kmety Károly : Áttérek most, bár még mindig az egyetemre vonatkozólag egy másik nem kevésbbé fontos kérdésre. Egy hang (a középen) : A numerus claususra ? Kmety Károly; A numerus clausust is elfogadom a tekintetben, a mit épen mondandó leszek. Az egyetemen 1896 óta megengedtetik az, hogy rendes hallgatók gyanánt két fakultásra a nők is beiratkozhassanak. (Helyeslés a baloldalon.) Ugron Gábor: Nagyon helyes! Jobb, ha müveitek a nők. (Ugy van !) Kmety Károly: Ezt a kérdést a liberalizmus kérdése gyanánt fogják fel. Én kénytelen vagyok kifejezést adni azon véleményemnek, (Halljuk! Halljuk !) hogy én nem tartom a liberalizmus követelményének azt, hogy a leányok az ő természetadta hivatásuk köréből kiragadtassanak, nem tartom liberalizmusnak azt, hanem vandalizmusnak, a természet örök törvényei provokálásának tartom azt, ha a nőt hivatása köréből kiragadjuk és épen azért, mert a liberalizmussal megegyeztethetőnek tartom azt, ha a nőknek egyetemre való beiratkozása vagy egészen megszüntettetik, vagy legalább szűk korlátok közé szorittatik, aggályomat fejezem ki a felett, hogy a női hallgatók nagyon elszaporodnak. Nagy György: Ellenkezőleg, ki kell terjeszteni a dolgot; hadd tanuljon a nő is ! (Halljuk ! Halljuk!)
