Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-89

89. országos ülés 1907 január 15-én, kedden. 317 tudoraányos intézményeket. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Én részletesen nem kívánok ezzel a beszéddel foglalkozni, de legyen szabad azon véleményemnek kifejezést adni, hogy mégsem olyan sötét az a kép, a mit a magyar tudományos világ mutat, mint a minőnek azt az én t. barátom megrajzolta, és különösen nincsen olyan sok kivetnivaló a magyar tudományos világban, hogy olyan általánosságban becsmérlő, olyan általánosan tartott ócsárló Ítéleteknek igazi alapjuk lenne Nagy György: Hála Istennek, van magyar tudományosság ! Kmety Károly: Elfeledte az én t. barátom azt, különösen akkor, a mikor általánosított, hogy semper aliquid haeret. Könnyű tönkre tenni a tudományos hivatásban megőszült exisztencziákat, de nehéz visszaadni az elrontott jó hírnevet. Beniczky Ödön : Tényeket kérünk ! Kmety Károly : Tényeket kíván t. képviselőtársam ? Beniczky Ödön : Igen ! Hencz tényeket hozott fe) ! Kmety Károly : Én annak a támadásnak teljes jogosultságát kétségbevonom, mert ő olyan egyéniségeket, a kik a tudományban közelismerés szerint igen kiválóak, mint például Alexander Bernát. (Igaz! ügy'van !) itt ugy tüntetett fel, mint hogyha ő is egyike volna azoknak, a kik a magyar tudományosság rovására esnek. A részletekbe nem bocsátkozva, csak annyit vagyok bátor t. barátom figyelmébe ajánlani, hogy a magyar kulturális állapotnak nemcsak az a fokmérője, hogy mennyi szappant fogyasztunk, hanem egy igazi, hü fokmérője is van a nemzet kulturális állapotának, t. i. az, hogy milyen esztimáczióban részesiti az a nemzet, az a nép azokat, a kik élethivatásukká teszik a legnehezebb hivatást, a tanítással, a tudományokkal való foglalkozást. Kedvencz téma a közoktatásügyi költségvetéseknél az egyetemet támadni. A budapesti egyetemről szólok csupán, mert főleg a budapesti egyetem az, melynek bajait itt olyan különös kedvteléssel szokták kiszínezni. Hencz Károly: Ez a legbetegebb ! Kmety Károly: Nem akarom a budapesti egyetemet védelmezni, csak az igazságot szeretném megvédelmezni, szeretném kimutatni azt, hogy t. barátom meglehetősen távol állott az igazságtól akkor, a mikor az egyetem betegségeit, az egyetem bajait különösen a professzoroknak tulajdonítja. HetlCZ Károly : Miért mondja csak nekem ? Miért nem mondja Ballaginak is ? Kmety Károly: Egészen tárgyilagos törekszem lenni. Engem nem támadott meg sem Hencz Károly t. barátom, sem Ballagi Aladár t. kollegám és barátom, és igy nem érzem magam semminő irányban sem a felszólalások által személyemben érintve. Ép azért képes vagyok talán igazságos lenni; erre fogok törekedni. A budapesti tudományegyetemen igenis nagy bajok, nagy betegségek vannak. Ezt én is tökéletesen elismerem. De e nagy bajok legfőbb részét a túlzsúfoltság okozza. Ebből, mint anyaforrásból származik a bajoknak túlnyomó része. Egy hang : Alig van hallgató a teremben ! Nagy György : Az a legnagyobb baj, hogy sok rossz szívű tanár van, a kik a vizsgadíjra pályáznak. Kmety Károly: Tökéletesen igaz az, hogy mikor látja a hallgatóság, hogy a félév elején, mikor még benne él a szorgalom ösztöne, nem fér be az előadási termekbe, hanem kénytelen a folyosókon fagyoskodni és nem élvezheti a tanár előadását. (Zaj.) akkor lassankint arra a meggyőződésre jut, hogy teljesen felesleges, hogy idejét itt töltse Budapesten, a hol az előadásokra való bejutás egészen a véletlentől függ. (Igaz! Ugy van!) Ennek a túlzsúfoltságnak a megszüntetésére. . . . Hencz Károly : A rossz rendszer szülte a rossz professzorokat ! Kmety Károly: Megengedem, t. ház, hogy a túlzsúfoltságnak bizonyos mértékig igenis okai a professzorok. A budapesti egyetemi professzorokat kívánja ugyanis hallgatni az ország ifjúságának tekintélyes része és ez is egyik oka a túlzsúfoltságnak. Azonban a túlzsúfoltság megszüntetése olyan eszközöktől függ . . . Hencz Károly: Csak kívánják hallgatni a professzorokat, de azután tényleg nem hallgatják ! Elnök : Kérem Hencz képviselő urat, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Ezt tiltják a házszabályok. Kmety Károly: T. ház! Az egyetemi tanács és az egyetemi karok számos esetben rámutattak nemcsak a túlzsúfoltságból eredő hiányokra és azoknak egyedül a kormányok által orvosolható módozataira, hanem rámutattak a tanulmányi rend és a vizsgálati rend képtelenségeire. Számos alkalommal tettünk felterjesztéseket, de ezek a felterjesztések, a melyeknek lényeges része abban állott, hogy a vizsgákon a túlterhelést, a felesleges tárgyakat meg kell szüntetni, azt hiszem, a kultuszminisztériumban a papírkosárba vándoroltak. Ezért mondom, t. ház, hogy nem mi vagyunk az okai a bajoknak, nem a mi kezeinkben vannak azok az eszközök, a melyekkel a budapesti egyetem betegségei megszüntethetők. Magam is óhajtom — és ennyiben igen üdvös, hogy a házban méltóztatott újra felpanaszolni ezeket a dolgokat — hogy ezek a bajok megszűnjenek és hogy megszüntettessék különösen a túlzsúfoltság, mert ennek következtében a budapesti egyetem valósággal a kötelességmulasztásnak, a kötelesség semmibevételének nevelő eszközévé vált. És az ifjúság a kötelességnek ezt a könnyelmű semmibevételét, a mely szükségszerükig következik a viszonyokból, átviszi azután az életbe, a magyar nemzet nagy bajára és veszedelmére. Azt méltóztatott mondani a képviselő urnak, hogy a vizsga az egyetemen tisztán lutri. Nagy György : Attól függ minden, melyik tanárhoz kerül az illető. Kmety Károly: Mit jelent ez ?