Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-89

89. országos ülés 1907 január 15-én, kedden, 313 eredményt nem tudunk elérni, nem tudjuk pedig különösen elérni azt, a mit czéloz a kultuszminiszter ur az iskolalátogatói intézménynyel is, a melyet a költségvetés tárgyalása alkalmával jelzett és a melynek javadalmazását 50.000 koronában állapította meg. Én azt tartom, hogy ezt az 50.000 koronát sokkal üdvösebb volna a kir. tanfelügyelők utiátalányához hozzácsapni, mert ezáltal tennők lehetővé azt, hogy a tanfelügyelők kerületeiket sűrűbben látogathassák, mert az eddigi állapotoknak az volt egyik oka, hogy nem volt elegendő utiátalányuk. így az az 50.000 korona igen jól volna felhasználható. Láttunk már egy szakfelügyelői intézményt a miniszteri iskolalátogatói intézményben, a mely valamikor életbelépett, de a mely aztán kimúlt a nélkül, hogy valaki sajnálkozását fejezte volna ki e felett. A kultuszminiszter ur budgetbeszédében kiterjeszkedett arra is, miként akar gondoskodni a felekezeti, a községi és az állami iskolák tanítóinak javadalmazásáról. A miniszter ur beszédében foglalt kijelentéseket a magam részéről megnyugvással veszem tudomásul, és habár nem is tartom teljesen kielégitőnek a javadalmazás olyatén felvételét, mint a hogy azt a miniszter ur jelezte, mégis egyelőre kielégitőnek, annyira mennyire elegendőnek tartom. Kötelessége lesz azonban a kormánynak gondoskodni arról, hogy az a javadalom idővel csakugyan oly mérvre emeltessék fel, a melyből egy intelligens ember megélhet, családját eltarthatja és gyermekeit felnevelheti. (Helyeslés.) T. ház! Ennél a kérdésnél önkéntelenül is szembe tűnik az, hogy a népiskolai tanítóknak mily sok az idejük és mily kevés a munkájuk. Gondolkoztam azon, hogy nem volna-e valami úton-módon a népiskolai tanítók ideje az állam javára felhasználható, és azt találtam, hogy felesleges szabad idejüket különösen községi vagy állami szolgálatokra hasznosan lehetne értékesíteni, a mely szolgálatukért, az ezen a révén teljesített munkálatokért díjazást vagy a községtől vagy az államtól kapnának. Ajánlom az igen t. miniszter urnak, méltóztassék ezzel a kérdéssel is foglalkozni. T. ház ! Szót kell emelnem a tanítóképzés iránya ellen is. (Halljuk ! Halljuk !) Addig, mig fényes palotákban, pipázó és billiárdozó termekkel felszerelt intézetekben neveljük néptanítóinkat, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) addig elhibázott munkát végezünk, mert ép ezáltal szigeteljük el őket a néptől, ezáltal vonjuk el a tanítókat azon igazi hivatásuktól, hogy a népnek barátjává, nevelőjévé, életviszonyainak és érdekeinek irányitójává váljanak. Ilyen nevelés következménye, hogy lielyezetükkel elégedetlenek lesznek és hazaellenes irányzatokhoz és áramlatokhoz csatlakoznak. Ezek után, t. ház, röviden még csak a polgári iskolák kérdésével kívánok foglalkozni. A miniszter ur is felemlítette beszédében, hogy a polgári iskolákat mai állapotjukban, a mai rendszer szerint nem tartja megfelelőeknek; de foglalkoztak ezzel KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. V. KÖTET, a kérdéssel maguk a polgári iskolai tanítók és foglalkozott a közoktatásügyi tanács is. Az egyik ilyen, a másik más irányban foglalt állást. A magam részéről a közoktatásügyi tanács álláspontját tartom helyesnek, mert magam is ugy vélem, hogy a polgári iskolák ötödik és hatodik osztályát be kell szüntetni, azokat csak négy osztálylyal kell fentartani, de ezzel szemben szoros összefüggésbe, szoros kapcsolatba kell hozni a polgári iskolákat vagy egy ipariskolával, vagy kereskedelmi, gazgi intézetekkel. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Mert csak igy felelhet meg ez az iskola a mi életviszonyainknak, csak igy lehet gazdasági és kulturális téren is eredményes tevékenységet kifejtenie. (Helyeslés.) T. ház ! Mig a fiu-polgári iskoláknál a négy osztályra való lefokozás az, a mit a legsürgősebbnek tartanék, addig a polgári leányiskolák kérdésében, a magam részéről legalább, ép az ellenkező álláspontot kell elfoglalnom. A polgári leányiskolák oly időkben lökik ki magukból a fiatal 13—14 éves leánygyermekeket, mikor odahaza még nem tudják őket használni és a nevelésre és az oktatásra legnagyobb szükségük van. Mit tesznek a szülők azután ? A polgári iskolát végzett leánygyermeket benyomják a tanítónőképzőbe, s ez által növelik évről évre a máris nagyon elégedetlen társadalomnak ama rétegét, a melynek ellátásáról az állam alig képes gondoskodni. Bizony, t. ház, az állami felső leányiskola fentartását egyáltalában nem tartom szükségesnek. Nincs nekünk arra szükségünk, hogy a mi amúgy is szegény társadalmunkban az iskolák nagyzolásra neveljék leánygyermekeinket. Magam tapasztalom napról napra, hogy ugy nevelik azokat a fiatal leányokat, hogy azok ott külön kasztot, külön kört tartanak fenn maguknak, teljesen elzárkóznak a más iskolába járó gyermekektől, lenézik és kicsinylik azokat, a kik kénytelenek képeztetésüket polgári iskolákban végezni. Mikor ezekkel végeztem, méltóztassék megengedni, hogy, miután a kultuszminiszter ur a harmadik egyetem kérdését bevonta a vitába és a harmadik egyetemről már előttem is igen sok képviselőtársam beszélt, egy-két szóval én is hozzászóljak ehhez a kérdéshez. (Halljuk! Halljuk !) A kultuszminiszter ur szükségesnek jelezte, hogy a harmadik egyetem mentől hamarább felállittassék és adós maradt azzal, hogy a harmadik egyetem hol állittassék fel, és azt jelezte, hogy addig ebben a kérdésben nem is fog nyilatkozni, mig a harmadik egyetemre vonatkozó törvényjavaslatot a házban be nem terjeszti. Habár a t. miniszter ur nem is hozta köztudomásra a harmadik egyetem székhelyét, az én t. képviselőtársaim már előre foglalkoztak azzal, hogy Kassának, Pozsonynak, Debreczennek, Aradnak, Temesvárnak vagy Szegednek biztosítsák. Én foglalkozhatnék részletesen t. képviselőtársaimnak egyik vagv másik város ellen elhangzott beszédeivel, azonban miután iigyis hosszan vettem igénybe a t. ház szíves türelmét, (Halljuk !) ezért csak igen 40