Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-89

312 89. országos ülés 1907 január 15-én, kedden. tuszminiszter urnak az állam érdekeit minden irányban leginkább megóvni. A felekezeti iskolák támogatására az 1893. évi XXVI. t.-ez. alapján 150.000 koronát vett fel a költségvetés. Csak helyeselni lehet azt, ha a hazafias felekezeteknek támogatására vállalkozik a kormány. Azonban ezzel szemben teljes erélylyel meg kell követelni a magyar állam nemzeti érdekeinek biztosítását, a melyek hogy eddig kellő figyelembe nem vétettek, azt én a felügyelet és az ellenőrzés hiányosságában és lanyhaságában keresem. Szégyen az, hogy 1879, vagyis harmincz esztendő óta még mindig abban a helyzetben van az ország közoktatásügye, a milyennek az imént volt alkalmam ecsetelni. Hogy a népiskolák felügyelete mai helyzetében nem felel meg a kívánalmaknak, azt a kultuszminiszter ur is elismeri. De misem bizonyitja ezt jobban, mint az, hogy a múlt esztendőben is több mint 10.000 iskolát nemcsak hogy nem ellenőrizhettek és felül nem vizsgálhattak a tanfelügyelők, hanem azokat egyáltalában nem is látták. Már pedig az 1876 : XVIII. t.-cz. 5. §-a világosan rendeli, hogy a népiskolák minden esztendőben legalább egyszer meglátogatandók. De én ezt még mindig nem tartanám kielégítőnek, különösen a nemzetiségi vidékeken lévő iskolákkal szemben. Annak a tanfelügyelőnek ott állandóan sarkában kellene lenni a felekezeti és a nemzetiségi iskoláknak, állandóan szemmel kellene kisérnie ezeknek működését, hogy ellensúlyozható legyen a nemzetiségi izgatók munkája, a kik még itt a házban sem átallanak a magyar nemzet érdekei ellen állást foglalni. Nem igaz, hogy magukban a nemzetiségi fajokban nem volna meg a vágy az iránt, hogy a magyar nyelvet elsajátítsák, hiszen példákkal czáfolhatjuk meg ezt az állítást. Méltóztassék csak Szegedre tekinteni. Nemzetiségi vidékekről való ezer meg ezer gyermek keresi fel, hogy a magyar nyelvet elsajátítsák és egyúttal magyarokká is váljanak. A nemzetiségeket ebben a tekintetben, a hol csak lehet, a hol csak mód kínálkozik, támogatni kell ily irányú törekvésükben. A legelső és legnagyobb fontosságú feladatnak tekinteném tehát, hogy a tanfelügyelők adassanak vissza az iskoláknak és láttassanak el azokkal az eszközökkel, a melyek nagyfontosságú feladatuk teljesítéséhez szükségesek. Láttassanak el talán exekutiv hatáskörrel, rendbirságolási joggal a tanítókkal és a községi közegekkel szemben, csakis igy remélhetjük, hogy a tanulók iskolába járása és a tanítók kötelességtelj esitése ugy biztosíttatik, a mint azt az állam érdeke megkívánja. A tanfelügyelőket szerintem még ezenkívül meg kell szabadítani minden inproduktiv munkától, minden felesleges irka-firkától, a számadások kezelésétől ; hisz ezeket a számadásokat elvégezhetik a községi vagy kerületi, illetőleg a járási számvevőségek, a melyeket épen az utóbbi időkben szerveztek. Mentsük fel őket mindenféle haszontalan munkától, adjunk módot és alkalmat nekik, hogy az iskolákat évenként gyakrabban látogassák, adjunk módot arra is, hogy az irodai teendők alól lehetőleg szabaduljanak. Adjunk melléjük kisegítő erőket, helyetteseket, a kik az irodai teendők ellátásában, de az iskolák látogatásában is támogatják őket. A múlt kormányok idejében már tervbe volt véve a tanfelügyelők szakvizsgájának behozatala. Nem tudom, hogy a kultuszminiszter ur elejtette-e ezt az eszmét vagy nem, (Halljuk ! Halljuk!) de szükségesnek tartanám, ha a szakvizsgákat a tanfelügyelők részére is behoznák. E mellett azt is szükségesnek találom, hogy a tanfelügyelők évenként valamennyien összehivatnának és ott a kultuszminiszter ur maga, vagy az államtitkár, vagy valamely miniszteri tanácsos megadná a direktívát, hogy minő irányt fejtsenek ki a népoktatás terén. (Mozgás.) E mellett azt sem tartanám feleslegesnek, hogy ha az egyes vidékeknek tankerületei és a tanfelügyelők fölé egy felettes magasabb állásban levő tanfelügyelői állás szerveztetnék, (Mozgás.) a melyben az egyes nagyobb kerületekben közvetlenül közelről szemmel kisérhetnék maguknak a tanfelügyelőknek működését. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a jövő évi költségvetésben gondoskodott arról, hogy a tanfelügyelők jobb javadalmazással és uti-átalánynyal láttassanak el. Azt hiszem, talán 5000 koronát vett fel uti-átalányuk emelése czimén. E mellett 50.000 korona szerepel szakértő iskolalátogatók javadalmazása czimén, En azt gondolom, hogy az iskolák felügyeletét nem hogy még inkább széttagolnunk kellene, hanem azt egyes kerületekben, különösen egyes vármegyékben lehetőleg egy kézbe kell összpontosítani, összes iskoláinknak most is az a baja, hogy nincs meg köztük a kellő kapcsolat. Ha még a felügyeletet is széttagoljuk, akkor csakugyan még sajnálatraméltóbb eredményekkel fogunk a legközelebbi jövőben találkozni. Különben ezeknek a szakfelügyelőknek, iskolalátogatóknak, ép ugy, mint a polgári iskolánál meg az iparostanoncz-iskolánál alkalmazott szakfelügyelőknek a szereplését én már előre látom és ismerem. Nemrég módom és alkalmam volt egy iparostanoncziskolai szakfelügyelőnek a jelentését megtekintem, a melyből ki kellett volna tűnni annak, hogy tulaj donképen minő eredménynyel működött az az intézet, vagy minő hiányokat tapasztalt az a szakfelügyelő, szóval teljes képét kellett volna előtárnia az iskolai oktatásnak. Ebben a jelentésben nem volt egyéb, mint hogy »piszkosak az inasok.« Egy másik jelentést is volt alka'mam megnézni, a melyet egy ijyen szakiskolai látogató terjesztett be a tanfelügyelőséghez a melyben az általa meglátogatott polgári iskolában tapasztaltakról számol be. Ez pedig a jelentésébe azt tartotta legfontosabbnak belevenni, hogy »az irkák nem egyformák«. Ha az ilyenféle állásokra, felügyelőkre rengeteg összeget költ az állam, azt én egyszerűen kidobott pénznek tartom, mert általuk semmiféle