Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-89

89. országos ülés 1907 január 15-én, kedden. 311 tanak mindent. Debreczenben 75, Jász-NagykunSzolnok megyében 66, Nagyváradon 67, és Szabadkán 58% volt az iskolalátogatók száma ; ellenben Turócz megyében 79, Liptó megyében 80-5, Árva megyében 85, Zólyom megyében 86, Mosón megyében 94 és Újvidéken 95 % tanköteles látogatta az iskolát. Ebből azután az is kitűnik, hogy épen a magyar faj, a melynek vezetnie kellene ebben a tekintetben az országban, még ma is a negyedik helyen áll, a mennyiben a németségnek 89, a horváttoknak, a tótoknak — alig hinné az ember — 84, a magyarságnak ellenben csak 81%-a jár iskolába. Sokan azt mondják, hogy ennek legfőbb oka a tanyarendszerben rejlik. En azonban nem teszem magamévá ezt a feltevést, mert a tanyarendszer mellett is meg lehet oldani az iskoláztatás kérdését. Méltóztassék csak eljönni Csongrád megyébe s ott azokba a községekbe ellátogatni, a melyekben az állam iskoláit már felállitotta : azt fogják tapasztalni, hogy a magyar faj nem igen idegenkedik az iskoláztatástól, hogy szívesen keresi fel az iskolákat és szívesen jár iskolába. Nem ez a baj tehát, hanem az, hogy nincs elég iskola, (ügy van !) Különösen ajánlom tehát a t. kultuszminiszter ur figyelmébe azt, a mint már ezt különben el is határozta, és a mint népoktatási politikájában erről meg is győződtem, hogy méltóztassék különösen a magyar vidékeket ellátni állami iskolával, hogy ezáltal a magyar fajt belevezessük végrevalahára a kulturális élet alapjaiba. A magyar elemnek kulturális és közgazdasági kiemelése kell, hogy elsőrangú feladata legyen ennek a kormánynak, mert sajnos, sőt szégyennek mondható, hogy a népoktatási törvénynek 38-ik esztendejében még légió a száma az analfabétáknak és még mindig több, mint hatezer tanítóra van szükség, hogy az iskolázatlanok iskolákkal és tanítókkal elláttassanak. A t. miniszter ur ugyan azt mondja, hogy csak négyezer tanítóra van szükség, azonban, ha figyelembe vesszük azt, hogy a fennálló iskolák mennyire túlzsúfoltak, akkor bizony azt kell tartanunk, hogy még az az 5—6000 tani tó is kevés arra, hogy a tankötelesek helyesen iskoláztassanak. A mint jeleztem, nincs a magyarságnál közöny, idegenkedés az iskoláztatás iránt s ha még is azt látjuk, hogy igen sok az iskolakerülőknek, az iskolamulasztóknak száma, én ennek okát nem az iskoláktól való idegenkedésben, hanem abban látom, hogy iskoláink nincsenek a mindennapi élet igényei szerint berendezve. Annak a földmüveléssel foglalkozó szülőnek érdekében, a kinek nagyobb gyermekeire az ő gazdaságában szüksége van, lehetővé kell tenni azt, hogy a sürgős munka idején ne tartsák nagyobb gyermekeit az iskolában, hogy azok a szülőknek segítségére lehessenek. Könnyen megoldható ez a kérdés, hiszen csak meg kell szüntetni azt a sok karácsonyi, húsvéti farsangi stb. szünetet; be kellene szüntetni azt a sok népiskolai ünnepélyt (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és mindjárt lesz mód arra, hogy a nyári munka idején az iskolák korábban bezárassanak és hogy a szülők gyermekeiket foglalkoztassák. így egyszerre leapadna az iskolamulasztók száma és a szülők is elkerülhetnék azt a rengeteg bírságolást, a melyekkel évről-évre zaklatják őket gyermekeik iskolamulasztása miatt. Foglalkoznom kell még a tanítók ügyével is. 1904-ben 31674 tanító működött az elemi, a felső nép-, a polgári és iparostanoncz-iskolákban. Ez számbelileg olyan hatalmas hadsereg, a melylyel meg lehetne hódítani a műveltség számára a nemzet összes gyermekeit. E számban hatalmas hadsereg 16.014 elemi, 33 felső nép- és 358 polgári iskola között oszlik meg. Ezen iskolák közül 77% volt felekezeti, 8.8% volt községi és csak 11% volt állami. De ezek az adatok a tanítók tömegébe vetett hitünket azonnal lerontják, ha azt látjuk, hogy csak 9294 iskolában volt tisztán magyar a tannyelv, tehát az összes iskolák felénél alig többen ; hogy ez 3240-ben magyarral vegyes volt, és több mint 3000 iskolában egyáltalán idegen volt a magyar nyelv. Ez a szám az összes iskolák majdnem egy ötödrészének felel meg és azt mutatja, hogy több mint 300.000 gyermek tanulja meg évenként Magyarországon azt, hogy ebben az országban a magyar nyelvre nincsen szükség, hogy itt a nélkül is meg lehet élni. (Mozgás.) Ha ezen adatokhoz még azt is hozzáveszszük, hogy a népiskolai tanítók közül 2773 nem volt magyar anyanyelvű és ezek közül 884 csak keveset, 300 pedig eg)?általán nem tudott magyarul és ha kiegészítjük ezt a számot azzal, hogy 2550 tanítónak még csak oklevele sem volt: akkor nvilván láthatjuk, hogy igen nagy feladat megoldása vár még a kormányra, hogy kielégíthesse azokat az igényeket, a melyeket a nemzet ebben a kérdésben táplál. (Helyeslés balfelől.) Annak a sok százezer tanulónak az érdeke, a kiket a nemzetiségi izgatók a nemzeti, tehát a magyar nyelv tanulásától és a nemzeti érzésektől elszigetelni igyekeznek, sürgősen követeli, hogy a magyar nyelv tanitásáról szóló 1879 : XVIII. t.-cz. a legszigorúbban, a legeréíyesebben, sürgősen végrehajtassék. (Helyeslés.) Szükséges és az állam érdeke követeli meg azt, hogy a magyarul nem tudó és a magyarul tanítani nem akaró tanítók ellen az államhatalom a legszigorúbban járjon el, mert az állam érdeke csak az által lesz biztositható, ha ebben a kérdésben a legnagyobb erélyt fejti ki a közoktatásügyi kormány. (Igaz ! ügy van !) Addig, a mig ezekkel a kérdésekkel igy nem foglalkozunk, hiába beszélünk nemzeti államról, hiába álmodozunk nagy, hatalmas, egységes független Magyarországról. Az 1907. évi költségvetésbe az állami iskolák és állami tanítók szervezésére igen tekintélyes öszszeget vett fel a kultuszminiszter ur. De viszont ezzel szemben azt látjuk, hogy a községi iskolák segélyezésére fordítandó összeget ebben az esztendőben, az 1907. évben egyáltalában nem emelte. Már pedig szerintem igen helyesen tette volna, ha a községi iskolákat is segélyezi, mert épen az ilyen segélyezett iskolákban van módja és alkalma a kai-