Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-89
308 89. országos ülés 1907 január 15-én, kedden. példa reá a nagyszebeni második választókerület, a hol a román földmivelő osztály és az iparosság a magyarsággal együtt él, együtt munkál a függetlenségi és 48-as párt kebelében. (Igaz ! Felkiáltások : Reá szavaztak a jelöltjére !) Igen, reá is szavaztak. Természetesen megváltozik a helyzet, az értelmiség, a literátus emberek kebelében, mert hiszen mihelyt a falusi földmives fia pópává avanzsirozott fel, legelső sorban nevét alakitja át, és mint tegnap Markos Gyula t. képviselőtársam megjegj^ezte, tényleg Csíkit Ciocanu, Rókát Rauceanu, Szentgyörgyit Sangeorgheanunak irja. (TJgy van !) A felvett idegen hangzású névvel már dákó-román allűröket penget, a magyar zsarnokságot hirdeti, az addig békés polgártársak között ellentéteket igyekszik létesiteni és addig nem nyugszik, a mig egészen fejetetejére nem állította az egymás közötti korábbi békés helyzetet. Természetesen a magasabb értelmiségtől, a főliterátusoktól tanul, hiszen pl. Nagyszeben főliterátusai, élükön az Albina jól dotált tisztviselőivel és a többi vezetőkkel karöltve »Szebeni programm«-ot dolgoznak ki, a melynek köztudomásúlag első pontja épen a haza integritása ellen irányul, a midőn Magyarország és Erdély unióját nem ismeri el. Brediceanu Koriolán : Nincsen benne ! Nem ismerem ! FeretlCZy Géza : Méltóztassék csak elolvasni. Nem kell fejtegetnem azt az anyagi és erkölcsi erőt, a mely a közművelődés fokozásában rejlik, épen azért az előrebocsátottak után azon tiszteletteljes kérésem van a t. miniszter úrhoz, hogy az államosítások és az újonnan létesítendő állami iskolák elhelyezése tekintetében elsősorban saját fajunk közművelődését és kérelmét méltóztassék honorálni. Áttérve beszédem második részére, mindenek előtt hangoztatnom kell azt a közörömet és megelégedést, a melyet a t. miniszter ur az 1848 : XX. t.-cz. tényleges megvalósításának megkezdése által országszerte szerzett. Ennek az »általános jellegű belső nyugtalanságnak« a megszüntetése és az állami segítség által a protestáns hitfelekezetek hazafias munkájának és további áldozatkészségének előmozdítása és mindennek intézményes törvények által biztosítása folytán a t. miniszter ur mindenesetre maradandó emléket biztosított magának protestáns hitfelekezeteink történetében. Minket — a protestánsok egy részét — bizonyos fokú aggodalom csupán azon irányban fog el, hogy ugy a költségvetés indokolása, mint a t. miniszter ur is, csupán »Magyarországi két protestáns egyház«-ról emlékszik meg és a harmadik testvéregyházról — az unitáriusról — mindennemű határozott kijelentést és ígéretet nélkülözünk. Nem tartom szerencsésnek már a »Magyarországi két protestáns egyház« kifejezésnek használatát sem. Ennek helye lehetett az 1848 :XX. t.-cz. életbeléptetése előtt, és akkor is csak a Királyhágón inneni szoros értelemben vett magyarországi részeken, még pedig azért, mert az ezt megelőző időben és ezen a helyen az unitárius vallás nem volt bevett vallás. Ámde az erdélyi részekben már az 1568 január hattól tizenháromig Tordán tartott országgyűlés azt mondja, hogy (olvassa): »Urunk ő felsége miképen ennek előtte való gyűléseibe országával közösen az religió dolgáról végezött, azonképen mostan is ez jelenvaló gyűlésbe azont erősiti, tundiilhk, hogy mindön helyökön az prédikátorok az evangyeliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint és az község, ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ű lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik.« Hogy a törvény ezen »kiki az ő értelme szerinti relígio« alatt az unitárius vallást értette, azt az akkori vallásmozgalmaktól eltekintve, melyekre kiterjeszkedni nem akarok, igazolja a Medgyesen 1576 január 28-án tartott országgyűlés, mondván : »Továbbá könyörgöttek azok az atyánkfiai, kik Dávid Ferencz vallásán vágynak, hogy Dávid Ferencz superintendensek légyen és ha ő meghal, ... az ő hitén valók következzenek.« Ezen idézeteknek az unitárius vallásra vonatkozását megerősítik, sőt azt nevén is nevezik az Approbata Constutitiók I. rész 1. czimének II. artikulusa, mely azt mondja : »A négy recepta religiók az országnak ezen megegyezett közönséges végzései szerint, ennek utána is in perpetuum pro receptis tartassanak, boldog emlékezetű eleinknek dicséretes példájok szerint, holott az hazának közönséges megmaradása is azt kívánja, hasonlóképen az ország constutitiói és néhány rendben lőtt uniók is. Ezen négy recepta úgymint: Evangelica reformata (Vulgo Calvíniana), Lutherana sive Augustana, Romano-Catholica, Unitaria vei Antitrinitaria rehgióknak szabados exercitiumok in locis juxta constutitiones regni solitis, ezután is megengedtessék.« Kétségtelen tehát, hogy az ország erdélyi részeiben az unitárius vallás, mint ilyen már 350 évvel ezelőtt bevett vallás volt. Már most a pozsonyi országgyűlés VII. és a kolozsvári országgyűlés I. t.-czikke Magyarország és Erdély egyesítését, az Uniót kimondván, természetesen a »magyarországi két protestáns egyház* kifejezés használatának jogosiiltsága megszűnt, megszűnt annál inkább, mert az 1848 : XX. t.-cz. 1. §-a expressis verbis kijelentette, hogy »az unitaria vallás törvényesen bevett vallásnak nyilvánittatik.« Mindezekből világos, hogy hazánkban nem két protestáns, hanem három protestáns egyházról beszélhetünk, és csak ezen kifejezés használatának van jogosultsága. Feltételezni sem merem, hogy akár a költségvetésnek, akár a »két protestáns egyház« kifejezést használóknak a protestáns jelzőnek az unitárius vallásra vonatkoztatása ellen volna aggodalma. De erre vonatkozólag is megjegyzem, hogy országos törvényeinkben a >>protestáns« kifejezés mint
