Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-77

22 77. országos ülés 1906 de< A képezdék reformjáról ez alkalommal részletesen nem akarok nyilatkozni; csak egyet akarok konstatálni, és ez az, hogy aggasztó túltermelés van ezen a téren, különösen a tanítónők oly nagy számmal neveltetnek, (ügy van ! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) hogy nem vagyunk képesek azoknak egy kis hányadát sem elhelyezni, nemcsak az állam, hanem az összes iskolafentartók. Hát én valami módon már erről a helyről is, de hivatalos utón is, fel fogom hivni a képezdéket ellátó összes hatóságokat erre a bajra, és iparkodni fogok, hogy velük egyetértőleg ennek a túltermelésnek lehetőleg gátat vessünk. (Helyeslés.) Különben pedig, t. képviselőház, a képezdék tantervének reformjával foglalkozom, különösen abban az irányban, hogy a tanár ismerje a gazdasági és szocziális életnek nagy kérdéseit. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Szocziálpolitikai tudást óhajtok belevinni a képzőkbe, valamint kell hogy szocziálpolitikai tudás bevitessék mindazoknak képzésébe és nevelésébe, a kik bármely állásban, legyen az lelkészi, legyen az tanitói vagy tisztviselői, hivatva vannak arra, hogy a népet vezessék és különösen az ifjúságot képezzék. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) T. képviselőház! Meg kell még emlitenem, — bocsánatot kérek, hogy oly hosszú ideje veszem igénybe becses figyelmüket — (Halljuk ! Halljuk !} a népoktatásnál maradva, azt, hogy az óvó-ügy, a mely a néjjiskola alatt és felett van közvetlen és az ismétlő iskola az eddigi fejlődés szerint az iskolaügy mostoha gyermekének bizonyult, (ügy van ! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) Az óvóügynek kifejtése egy majdnem nélkülözhetetlen előfeltétele annak, hogy a népiskola, jelesen nemzeti irányban, a maga üdvös hatását gyakorolhassa. Egyelőre jelentékenyen nagyobb összeget vettem fel már ebbe a költségvetésbe, részint állami óvodák felállítására, részint más községi, felekezeti óvodáknak segélyezésére, és ugy hiszem, — még nem tanulmányoztam ugyan ezt a kérdést azzal az alapossággal, hogy ma már véglegesen nyilatkozhassam, — de az a benyomásom, hogy legközelebb kénytelen leszek az óvodákról szóló törvénynek reformjával is a ház elé lépni, (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) még pedig ugy az óvodáknak szervezése, mint különösen azoknak a pénzügyi segédforrásoknak reformálása tekintetében, a melyekből az óvodák táplálkoznak. (Helyeslés.) Nem kevesebb gondnak tárgyát képezi az ismétlőiskola és különösen a gazdasági ismétlőiskola, (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) a mely intézmény igen szépen halad előre, még pedig egyrészt a közoktatásügyi, de másrészt a földmivelésügyi kormány gondoskodása folytán. Ezt az intézményt általánossá tenni, ezt az intézményt minden nagyobb községben meghonositani, egyik legfőbb vágyam, és talán az országnak egyik legnagyobb szüksége, (ügy van ! ügy van ! a jobbés a baloldalon.) Fődolog az, hogy egy gyakorlatias tanterv legyen megállapítva ezekre nézve. Az uj ember 13-án, csütörtökön. tanterv a gazdasági iskolák számára most van előkészülőfélben, ott is az lesz czélom, hogy nem csupán — hogy ugy mondjam — a technikai, gazdasági ismereteket adják elő valahogyan, hanem, hogy egyszersmind az üzleti életnek, hogy ugy mondjam, titkaiba bevezessék azt a növendéket, hogy később ne csak jól vihesse gazdaságát, hanem felfegyverezve legyen minden társadalmi és gazdasági visszaéléssel szemben, a mely a kisgazdát fenyegeti, (Zajos helyeslés a jobbés a baloldalon.) Most, t. ház, bár érzem, hogy korántsem mondtam el mindent, a mit e tárgyról mondhatok és a mit e tárgyról elmondanom kellene, de hiszen a vita folyamán várható felszólalások talán alkalmat és módot fognak nekem adni arra, hogy kiegészítsem azt, a mit egyik-másik képviselőtársam még hiánynak talál az én előadásomban, elhagyom a népoktatást és már most igazán csak röviden, áttérek a tárczám körébe tartozó egyéb tárgyakra, a közép- és főiskolai oktatás és a tudományos és művészeti czélok támogatásának témájára. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Ha az ember a népiskolai téren mutatkozó rengeteg nagy szükségleteket látja, igen közel áll ahhoz a felfogáshoz, hogy mindaddig, a mig azokat legalább nagyjából nem orvosoltuk, tegyünk félre mindent, (ügy van !) mondjunk le a fejlődésről a többi ágakban, mert hiszen a mindennapi kenyérről előbb kell gondoskodni, mint arról, a mi, mondjuk, a háznak feldíszítésére szükséges. Es, t. képviselőház, megvallom, annyiban, de csak annyiban érvényesült ez a gondolat nálam is, hogy azon rövid idő alatt, a melyet e tárczának élén töltök, ennek a rövid időnek oroszlánrészét lefoglalta a népiskolai ügyekkel való foglalkozás (Helyeslés.) és hogy a többi oktatásügyi politikai kérdésekkel nem tudtam eddig oly behatóan foglalkozni, a mily behatóan iparkodtam a népoktatásügygyei foglalkozni. Ennek folytán nem is tudok a háznak olyan kész terveket bemutatni, a minőket a népoktatás terén legalább ennek egy részére nézve — mert tudom, hogy csak egy részét érintettem a problémáknak — a ház elé terjeszteni szerencsém volt. Mondom, ezen mértékig rajtam is érvényesült a népoktatási érdekeknek az előtérbe nyomulása. De a tételt még sem fogadhatom el, hogy addig, a mig a népoktatás terén rendet nem csináltunk, hogy addig a magasabb művelődésnek intézményeit, min mondom, hanyagoljuk el, hanem akaszszuk meg fejlődésükben, (Helyeslés.) mert, t. képviselőház, lehetetlen egy nemzet nagy tömegeinek népiskolai müvelését előbbre vinni, ha egyúttal nem viszszük előbbre a nemzet intelhgencziáj áriak szellemi képességeit is, ha nem gondoskodunk egyszersmind arról is, hogy egészséges legyen az, a mit a nemzetnek inteiligencziájuknál fogva vezető elemei művelődésben nyernek. Ennek folytán kötelességszerüleg kell, hogy foglalkozzam, és a mint a népoktatási ügyek rendezésében egy bizonyos