Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-77

77. országos ütés 1906 deczember 13-án, csütörtökön. 13 stádiumba eljutottam, nagyon intenzive akarok foglalkozni középiskolai ügyünkkel. Ma, t. képviselőház, a dolog ugy áll : ezen a téren, a középiskola terén, extenziv fejlesztésre nagyjából nincs szükség. A mint a népiskolai téren a legégetőbb szükség az extenziv, a külső fejlesztés, t. i. még fontosabb, hogy legyen iskola, mint az, hogy az a lehető legtökéletesebb legyen, ugy viszont a középiskolai téren a tevékenységnek ma már szerintem csak intenzivnek kell lennie. (Ugy van !) Nekem úgyis az a felfogásom, hogy gimnáziumunk ebben az országban több van talán, mint a mennyi kell. (Ugy van I) De ez még sem menthet fel minket uj gimnáziumok felállításától, mert a maiaknak elhelyezése annyira nem szerencsés, hogy, inig az ország némely része tul van zsúfolva gimnáziumokkal, még mindig vannak olyan városok és helyek, a hol erre való tekintet nélkül gimnáziumot létesiteni kell. Egy hang : Sok van a jóból, de némely helyre még sem jutott! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kérem, ez a közbeszólás csak megerősiti azt, a mit épen az imént mondottam, hogy t. i. vannak helyek, a hol sok van a jóból, de azért némely helyre még sem jutott. Hogy olyan helyről, a hol sok van, létező tanintézetet vigyünk el, erre, t. képviselőház, a ki egyszer megpróbálta, másodszor igen nehezen fogja magát elhatározni, (ügy van!) ha csak nem tud annak a helynek megfelelő más intézettel kárpótlást adni. Ez az, t. ház, a mire törekszem. Nem akarok elvinni egy helyről sem tanintézetet a nélkül, hogy azt a helyet a helyi viszonyoknak megfelelő más tanintézettel ne kárpótoljam. A hol pedig uj középiskolák felállításáról van szó, ott az a DÖrekvésem, hogy ne gimnáziumot, hanem reáliskolát állítsak. (Helyeslés.) Sajnos, e téren nem találkozom mindig az érdekelt feleknél kellő visszhanggal. T. ház ! A középiskola kérdésével kapcsolatosan van egy másik kérdés, a mely vajúdik, a mely formailag a népoktatási intézetek kérdésével függ össze : a polgári iskola kérdése. Közegyetértés csak abban a tekintetben van, hogy a polgári iskola ugy, a mint most létezik, nem életképes. (Igaz ! Ugy van !) A négyosztályu polgári leányiskola az életben bevált, a polgári fiúiskolának utolsó két évfolyamát azonban az élet leszorította. Ennek folytán ezen a téren reformnak kell történnie. Én, a ki iparkodom ellesni az élet követelményeit, a ki nem sablonok, nem teóriák, hanem az élet útmutatásai szerint óhajtok reformálni ott, a hol reformra szükség van, kell, hogy óvakodjam attól, hogy az életnek ne csak tanításait, hanem tévtanait is ellessem és hogy a magyar nemzeti közéletnek ferdeségeit támogassam. Mert mi a legnagyobb panasz a polgári iskola ellen mai fennállásában ? Az, hogy nem képesít semmire. T. i. nem képesit semmiféle hivatalra. (Élénk tetszés.) Semmi sem jellemzőbb a magyar közfelfogásra, mint az, hogy egy iskola, a mely hivatalra nem képesit, ugy jellemeztetik, mintha az semmire sem képesítene. Énnek folytán abban az irányban kivannak reformot e téren, hogy legyen egy uj típusú középiskola, a mely ismét csak hivatalra képesit. Két irány áll itt egymással szemben. Az egyik irányt képviseli a polgári iskolai tanítók tervezete, a mely szerint a polgári iskola helyébe jönne egységesen szervezett tulaj donképeni uj középiskola ; a másik irányt a közoktatásügyi tanács képviseli, mely a négy polgári osztályt fenn akarja tartani, azonban annak a tetejébe akar állítani még egy háromosztályú uj középiskolát. Megvallom, hogy ebben a kérdésben megállapodott állásj^ontom még nincsen ; de ebben a tekintetben talán elnézésre számithatok, mert ez a kérdés az összes müveit országokban vajúdik még és hogy e tekintetben sehol sem jutottak még megállapodásra. Az egész kérdés az, hogy a gimnázium és a reáliskola mellé, a melyeknek egyike az egyetemre, másika a politechnikumra kéjaesit, kell-e egy harmadik tijjusu középiskola, a mely önmagában befejezett műveltséget nyújt azoknak, a kik sem az egyetemre, sem a politechnikumra nem készülnek ? Ez a probléma. Ismétlem, hogy e tekintetben megállapodott álláspontom még nincs, és hogy ezt a kérdést épen a nemzeti élet ferdeségei ellen a lehető legnagyobb erővel folytatandó küzdelem szempontjából teszem tanulmányozás tárgyává. Remélem, hogy legközelebb abba a helyzetbe jutok, hogy megállapodásomról beszámolhatok a t. háznak. Egy hang: Az egységes középiskola szükséges. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az egységes középiskola kérdése igen természetesen ezzel kapcsolatosan a mérlegelés tárgyát kell, hogy képezze, azonban senki sem fogja tőlem rossz néven venni, ha ahhoz, a mi van, csak akkor nyúlok, a mikor nagyon világosan látom, mit teszek helyébe. Addig, a míg az uj alkotás képét egész világosan magam előtt nem látom, ahhoz, a mi van, romboló kézzel hozzá nem nyúlok. (Élénk helyeslés.) Az egységes középiskola gondolata az, hogy a pályaválasztás az érettebb korra halasztassék ; hogy a pályaválasztást ne kelljen olyan időben eszközölni, a midőn a gyermek képességei iránt még senki sem lehet tisztában. Ez, t. képviselőház, egészséges gondolat, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) de egészséges gondolat az is, hogy a növendékek ne terheltessenek tul olyan anyaggal, a melynek választandó jDályájukon semmi hasznát nem vehetik. (Altalános, élénk helyeslés.) Szeretném megtalálni a kettő között a középutat és azt hiszem, hogy megtalálható a középút abban az irányban, hogy a pályaválasztás és ennek folytán az itio in partes szükségességének időpontja ne a középiskolai oktatás elejére, hanem annak egy későbbi stádiumára tűzessék és hogy legalább annak második felében már a pályaválasztás szerint történjék a specziális képzés. (Élénk helyeslés.)