Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-77

77. országos ülés 1906 deczember 13-án, csütörtökön. 21 pontokból az ő kerületükben rájuk bízott iskolákban. Én egyelőre, miután ezzel az égető bajjal szemben nem tudok várni addig, a mig organikus törvényhozás utján birom azt orvosolni, költségvetésileg iparkodtam róla gondoskodni, a menynyiben, mint méltóztatnak a költségvetésből látni, 50 dij ázandó szakfelügyelőt vettem fel, — meg is van már a tervem arra, nézve, hogy milyen megyékben alkalmazandók — a kik a tanfelügyelőknek az iskolalátogatások terén segítségére vannak. (Helyeslés.) Sajnos, az önkormányzati szellem, a melyről mi annyit beszélünk, akkor, a mikor az önkormányzati kötelességeknek teljesítéséről van szó, ebben az országban vajmi hiányos. (Igaz! Ugy van I) Az a szép konczepczió, a mely közoktatásügyi kormányzatunk korábbi stádiumában lebegett az akkori miniszterek előtt, hogy a társadalom sorából vett iskolalátogatók önként jöjjenek segítségére a hivatalos apparátusnak, ez a szép konczepczió, a mely ott, a hol az igazi önkormányzati szellem él, bevált volna, nálunk nagyon kevés tiszteletreméltó kivétellel, tulaj donképen abszolúte nem vált be. Kellett tehát fizetéses, azaz tiszteletdíjjal ellátott szakfelügyelőkről gondoskodnom, s ezeknek díjazására beállítottam a költségvetésbe egy összeget, a mely mint mondom, 50 szakfelügyelő díjazásának felel meg. Erre a czélra leginkább erre gondosan kiemelendő népiskolai igazgatókat, esetleg polgári iskolai tanárokat vélek alkalmaztatni. (Helyeslés.) Természetesen van egy összeg felvéve arra a czélra is, hogy ezeknek a helyettesítéséről tudjak gondoskodni az ő tulaj donképeni feladatuk körében. De, t. képviselőház, még egy dolgot. Iparkodom tőlem telhetőleg az önkormányzati szellemet és az önkormányzati működést mégis csak bevinni valahogy iskoláinkba. Kétséget sem szenved, hogy az áUami iskoláknak száma a dolgok ereje folytán, a helyzetnek ereje folytán rohamosan emelkedik. Én minden olyan községben, a hol szükségét látom az uj iskolának, és a hol a községben és a község területén működő más iskolafentartóknak, felekezeti iskolafentartóknak hazafias és nemzeti szelleméről meg vagyok győződve, mikor a bajnak orvoslásához fogok, első sorban megkínálom ezeket a tényezőket, hogy ők orvosolják a bajt saját hatáskörükben ; felajánlom e czélra természetesen azt az állami támogatást, a melyet a törvény rendelkezésemre ad. Ritka eset kivételével az a válasz, hogy nem képesek reá. Miután pedig erről a nagy szükségletről gondoskodnunk kell, miután ennyi és ennyi gyereknek baromi módon való (ügy van! Helyeslés.) felnövekedését tűrni nem lehet: világos, hogy az állami iskolák feladatai mindig szaporodnak, az állami iskolák terjedése nemzeti szükségként áll elő. De én nem tartom egyenlő fogalmaknak az állami és a miniszteri omnipotenczia alatt álló iskolát. En tehát az állami iskolák igazgatásába is tőlem telhetőleg igyekszem belevinni az önkormányzati közreműködést ott, a hol ennek az önkormányzati közreműködésnek nemzeti irányban való megnyilvánulásáról meg vagyok győződve. Ennek folytán szándékozom az állami iskolai gondnokságok szervezését, a mely eddig csak elvileg van a törvényben kimondva, a melynek szabályozása azonban miniszteri rendeletre és a gondnoksági tagok kinevezése a főispánra van bizva, törvényhozásilag rendezni és a helyi elemeknek bizonyos intézményes befolyást adni, a mely az első sorban érdekelt szülőket is biztosítja ezeknek az iskoláknak szelleméről. (Élénk helyeslés.) Azonkívül iparkodom életre galvanizálni egy intézményt. A népiskolai hatóságokról szóló 1876-iki törvényben le van fektetve, azonban egy-két eset kivételével nem lépett életbe: a törvényhatósági népoktatási bizottmányok intézménye. Rendeletet intéztem az összes törvényhatóságokhoz, a melyben felszólítottam őket, hogy az 1876. törvényben megállapított ezen intézményt léptessék életbe, legyenek segítségére a közoktatásügyi kormánynak abban, hogy állapítsák meg, mely helyen van a törvényhatóság területén tárgyilag szükség uj állami iskola felállítására, szóval, ellenőrizzék önkormányzati hatáskörben a hivatalos apparátus működését a népoktatás terén, szóval működjenek közre az állami feladatok teljesítésében. Mert én nem azért voltam ellenzéki ember 30 esztendőn keresztül, hogy most, midőn belekerültem a miniszteri székbe, egyszerre a túlhajtott czentralizácziónak és miniszteri önkénynek legyek barátja, (Hosszantartó lelkes helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem azért, hogy ne csak a helyi ügyek intézésébe, hanem az állami feladatok megoldásába is, a menynyiben az én tárczám ügykörébe esnek, belevigyem az önkormányzat életerős működését, a mely a bizalmatlanságnak végét veti, a mely minden ép és egészséges nemzeti erőnek harmonikus összemüködését biztosítja. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindezen intézmények sikeréről csak a legközelebbi költségvetés tárgyalása alkalmával — ha ugyan még én leszek szerencsés azt benyújtani — (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Éljen Apponyi!) fogok a háznak beszámolhatni. Most csak a tényt, a kezdeményező lépést jelenthetem be. T. képviselőház ! Szándékom a tanfelügyelőségeket — ez is persze csak törvényhozási utón történhetik — tisztán a népiskola felügyeletével megbízni. Ez a hatáskör már oly nagy önönmagában és erre a czélra annyi gyakorlatilag kvalifikált égvén volna felhasználható és tehetne kitűnő szolgálatot, a kiknek szolgálatait most nem vehetjük igénybe, mert ugyancsak a tanfelügyelő van megbízva a képezdék felügyeletével, a hol magasabb képesítésű tanárok működnek, továbbá a polgári iskolákéval is, hogy azt hiszem, jó reformot viszek keresztül, ha a képezdék felügyeletét egészen külön szakfelügyelőkre óhajtom bizni. (Helyeslés a középen.)