Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-77

20 77. országos ülés 1906 deczember 13-án, csütörtökön. a legkisebb helyen, mert 1000 koronáig egészíttetik ki az alapfizetés. Részesül továbbá az eddigi 100 koronás 5 korpótlék helyett négy izben 200 korona és két izben 100 korona korpótíékban. De még egyet, t. képviselőház, gondoskodni fogunk arról is, — nem tudom, hogy a tani tói fizetésrendezési törvényben vagy a tanítói nyugdíjtörvény revíziójánál — hogy alkalmas módon elimináljuk azt az igazságtalanságot, mely abban rejlik, hogy a míg a felekezeti tanító fizetéskiegészitésénél az ő fizetésén kívül a kántori fizetés is alapul vétetik, addig a nyugdíjazásnál a kántori fizetéstől elesik. (Felkiáltások: Ez helyes!) Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezzel a fizetésrendezéssel megtettük nemcsak azt, a mit állami pénzügyeink megengednek, hanem azt is, a mit a méltányosság tőlünk kíván. (Helyeslés.) Méltóztatik látni, hogy ebbe a skemába, a mikor az állam pénzügyei megerősödnek, a mikor abban a helyzetben leszünk, hogy az egyéb közfoglaltságokkal foglalkozók igényeit is kielégíthessük, belefér még további haladás, de arra mindig tekintettel kell lennünk, hogy a midőn egy társadalmi réteg igényeit kielégítjük, akkor azon határok közt kell maradnunk, a melyeket más társadalmi rétegek hasonlólag jogosult igényeinek párhuzamos kielégithetése elénk szab. Már most, t. képviselőház, ezzel a fizetésrendezéssel azonban, mint mondám, nemzeti irányú feltételeket kell szem előtt tartanunk. (Halljuk! Halljuk !) Azok a feltételek, a melyek az 1893-iki törvényben, a fizetéskiegészitési törvényben foglaltattak, elegendőknek nem bizonyultak. Ennek folytán abban a törvényjavaslatban, a mefyet én a t. háznak, hiszem, hogy január hó folyamán fogok benyújthatni, (Helyeslés.) vagy legkésőbb február elején — és pedig azért csak akkor, mert egész részletezett statisztikai adatokkal óhajtom ezt a törvényjavaslatot felszerelni, melyek ma még egész kiterjedésükben rendelkezésemre nem állanak — azt a kikötést óhajtom felvenni, hogy nem magyar tannyelvű iskolában működő tanító az állami fizetéskiegészitést csak akkor veheti igénybe, hogyha az az iskola a magyar nyelv köteles tanítása tekintetében elfogadja a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megállapított tantervet, (Élénk helyeslés és taps.) az általa e czélra approbált tankönyveket, (Helyeslés.) és hogyha abban az iskolában a negyedik osztálytól kezdve a számtan, a földrajz, a történelem és a polgári jogok és kötelességek ismerete magyar nyelven adatik elő. (Élénk helyeslés és taps a ház minden oldalán.) Nagyon természetesen, átmeneti intézkedésekben gondoskodni kell arról, hogy azok a tanítók, a kik ezeknek a feltételeknek nem felelnek meg, de a kik aktualiter, a létező törvény alapján jogos igényt szereztek állami támogatásra, az eddigi törvény alapján őket megillető, de nem az uj törvényből keletkező támogatásban addig, mig működnek, részesüljenek. Belátom, hogy bizonyos átmeneti időt kell megállapitani arra nézve is, hogy az iskolafentartók ezeknek a feltételeknek megfelelhessenek, nem abban az értelemben, mint hogyha előbb e feltételektől eltekintve is nyerhetnének az uj alapon állami támogatást, hanem csak abban az irányban, hogy az üj törvényben megállapított minimumot nem kénytelenek rögtön biztositani saját erejükből tanítóiknak, hanem csak bizonyos idő, 3—4 év múlva, a mely 3—i évre a közoktatásügyi kormányzatnak is szüksége van azért, hogy az uj törvénynek netalán meg nem felelő iskolák pótlásáról gondoskodni képes legyen. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Ezek azok a nemzeti irányú kikötések, melyeket az uj fizetésrendezési törvényjavaslattal kapcsolatosan akarok behozni. Méltóztatnak ebből látni, hogy a kormány a rája bízott összes ügyekben harmonicze és öntudatosan jár el a nemzetiségi politika terén abban a szellemben, a melyet néhány nap előtt gróf Andrássy Gyula t. barátom hangoztatott a belügyminiszteri székből. (Helyeslés.) Mi nem magyar ajkú polgártársainknak eléjük jövünk a nélkül, hogy őket anyanyelvük jogos használatában háboritanók, sőt ugy is, hogy az állami oktatás terén gondunk van rá, hogy az az anyanyelv el ne hanyagoltassék és ezáltal az állami iskola reszenzust elő ne idézzen. Eléjük jövünk, lehetővé akarjuk tenni, hogy, mint mondám, fokozatosan, anyanyelvük megtagadása nélkül egyszersmind a magyar államnyelvnek is birtokába juthassanak. Es az állam nyelvének ez a fokozatos tanítása és azok a tankönyvek, a melyeknek segítségével az történni fog, nemcsak a nyelv elsajátításában való előrehaladást jelenti, hanem jelenti egyszersmind a hazafias szellemnek, a magyarsághoz való tartozás tudatának terjesztését, (Elénk helyeslés.) ugy, hogy a ki jóhiszemüleg csak a maga faji, nyelvi egyéniségének fentartását védi s nem hegyezi ki ezt a magyar állampolgárság, a magyar államhoz való tartozásnak tudata ellen, az kell, hogy örömmel üdvözölje azokat az eszközöket, a melyeket neki ezen a téren állami támogatással nyújtunk ; a ki pedig a maga nemzetiségi iskolájából egy elszigetelt várát akarja alkotni egy valaminek, a mi idegen a magyar állami eszmétől, a magyar nemzeti szellemtől, a magyar hazafiságtól, az ne várja, hogy ezt a várat neki állami segítséggel tatarozzuk, (Élénk helyeslés és taps.) sőt legyen arra elkészülve, hogy ezt a várát le is fogjuk rombolni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Ezenkívül egy pár igénytelen intézkedést tettem már is, melynek a mostani költségvetésben nyoma van és melytől én nagy hasznot várok s melyet tovább fejleszteni szándékozom a tanfelügyeletnek intenzívvé tételére. (Elénk helyeslés.) A tanfelügyelők* ezen intézmény mai. szervezetében és személyzetével, mikor még a képezdéknek és polgári iskoláknak felügyelete is rájuk van bizva, mikor bürokratikus munkával is el vannak halmozva, teljesen képtelenek arra, hogy komoly és beható felügyeletet gyakoroljanak állami szem-