Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-77

'.czember 13-án, csütörtökön. 18 77. országos ülés 1906 de szaporítása lehetővé válik, akkor természetesen ebből a nagyobb pénzügyi tehetségből a nemzeti kultúra is ki fogja venni a maga részét, erőteljesen fogom képviselni e részben való igényeit, és eddigi tapasztalásaim szerint tudom, hogy a t. pénzügyminiszter urnái e tekintetben a legelőzékenyebb, (Elénk éljenzés.) — mint az ő mély államférfiúi belátásáról máskép fel sem tételezhetem, — a legrokonszenvesebb támogatásra találok. (Élénk éljenzés.) Emiitettem előbb, hogy milyen a szükséglet ezen a téren. Ennek a szükségletnek a kielégítésére felhívom és buzdítom, a mennyire tőlem telik, mindazokat a tényezőket, a melyek, mint iskolafentartók, a mi törvényeinkben szerepelnek és ezt a-jogukat hazafias, nemzeti irányban gyakorolják, ezt a hivatásukat hazafias és nemzeti irányban teljesitik. Egyáltalán, t. képviselőház, a feladatok azon beláthatatlan sokaságával szemben, a mely kulturális téren ránk vár, én nem ismernék helytelenebb politikát, mint azt, a mely visszautasítaná vagy megbénítaná bármely oly tényezőnek közreműködését, a mely tényező hajlandó — bebizonyította, hogy tud is — a nemzeti, az állami czélokkal konformis irányban haladni. (Helyeslés.) Ha azoktól a nagy áldozatoktól eltekintenénk, ha azokat a nagy áldozatokat nélkülöznünk kellene, melyeket a népnevelés terén önként hoznak a községek és a hitközségek, akkor olyan rettenetes összegek nehezednének az állami költségvetésre, a melyeknek pótlására, előállítására nemcsak most, hanem belátható időkben gondolni sem lehet. Az én programmom tehát e tekintetben az: elfogadni, nemcsak, hanem támogatni is mindazon tényezőket, melyek a kultúrának terén és különösen a népnevelés terén a nemzeti és állami czélokkal összhangzó irányban munkát akarnak végezni ; (Helyeslés.) támogatni, a mint azt később ki is fogom fejteni, ezen a téren mindazokat az egyházakat, hitfelekezeti hatóságokat és hitközségeket, a melyek teljes garancziát nyújtanak arra nézve, hogy az ő nevelésük, az ő oktatásuk a nemzeti czélokkal, az állami szempontokkal_ párhuzamos irányban halad, azt megerősíti. (Elénk éljenzés és twps.) De öntudatosan törekszem arra, hogy olyan iskola ebben az országban ne létezhessen, mely a nemzeti vagy hazafiúi felfogással szemben még csak a semlegesség álláspontjára is helyezkedik. (Éljenzés és taps.) A legsürgősebb feladat, mely a néjmevelés terén előttem állt, a tanítói fizetések rendezése. (Halljuk! Halljuk!) Én ezt az alkalmat fel akarom használni, hogy a t. képviselőházat már e tekintetben teljesen megérlelt, teljesen kész tervezetemmel megismertessem. (Halljuk! Halljuk!) Az kétséget sem szenved, hogy a néptanítók az eddigi fizetésrendezési áramlatban, a mely már több év óta foly ezen az országon végig, legkevesebb figyelemben részesültek. (Ugy van!) Az sem szenved kétséget, hogy e tekintetben az ő panaszuk jogos, (Igaz! Ugy van!) és hogy az az igényük, hogy az ő állásuknak megfelelően párhuzamosan és harmóniában a hasonló állásban lévő, hasonló kvalifikáczióval biró egyéb tényezőivel a közéletnek figyelembe vétessenek, sorsuk javításában részesittessenek, jogos, teljesítendő nemcsak azért, mert jogos, hanem azért is, mert a tanítóra egy oly feladat nehezedik, melyet nem lehet csupán mechanikus munkának sablonos ledarálása által elvégezni, (Igaz! Ugy van!) hanem melyhez a léleknek bizonyos' egyensúlya, bizonyos megelégedés is kell, (Igaz! ügy van!) és ezt nyújtani kötelesek vagyunk nekik. (Helyeslés.) Az is kétségen kívül áll, hogy ezen ki nem elégített jogos igények kielégítésére irányuló mozgalmakba belevegyültek mesterséges, sötét czélok alatt sugalt izgatásnak elemei, (Igaz! Ugy van!) melyek eredetükben nem a tanítói fizetés rendezésére és a tanítók sorsának javítására gondolhattak, mert ha erre gondoltak volna és ha félig-meddig hozzáértő emberek lettek volna, nem lovagolhatták volna be a tanítóságnak egy részét oly igények támasztásával, a melyek teljesithetlenek és jogos alappal sem bírnak. (Igaz! Ugy van!) Az én feladatom az volt: méltányossággal, igazságérzettel, ügyszeretettel, de nemcsak ügyszeretettel, hanem emberszeretettel is, ezen nagyfontosságú hivatást teljesítő testület iránti igaz szeretettel szétválasztani ezekben az igényekben azt, a mi jogos, a mi alapos, a mi tárgyi indokkal bír, attól, a mi csak egy mesterséges és czéljaiban legalább is kétes jellegű akczió eredménye (Helyeslés.) és kielégíteni a tárgyilag indokolt szükségletet. Abban a biztos reményben, hogy ha nem is az első pillanatban, hanem némi megfontolás után az a testület, a melyről itt szó van, át fogja érezni, hogy mostoha elbánásról nem beszélhet, hanem, hogy ez a kormány, mely a beadandó javaslatokat előterjeszti és az a parlament, mely — a mint remélem — ezeket elfogadni fogja, át van hatva a nemzeti kultúra fontosságától, és attól is, hogy a nemzeti kultúrának szolgáit hivatásukhoz méltó, gondmentes helyzetbe kell hozni, (Igaz ! Ugy van!) egyszerűen bátor leszek elmondani, minő tanítói fizetésrendezést tervezek. (Halljuk ! Halljuk !) Először a számokat adom elő, azután ecsetelni fogom nagyjában és egészében azokat a feltételeket, a melyekhez az a fizetésrendezés minden egyes esetben fűzendő lesz. Mert ha az a panasz hallatszott gyakran, hogy ez a kormány is valamivel késett a tanítók fizetésének rendezésével, mint az állami alkalmazottak fizetésének rendezésével, ennek egy igen egyszerű oka van, a mely nem a kormány hidegségében rejlik ezen érdek iránt, hanem abban, hogy mikor