Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-87

87. országos ülés 1907 január i2-én, szombaton. 241 mindezek a kérvények tárgyalás és j elentéstétel végett a kérvényi bizottságnak. (Helyeslés.) A miniszterelnök ur kivan a háznak jelentést tenni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! Az állami számvevőszéknek az 1906. év harmadik negyedében előfordult tulkiadásokról és előirányzat nélküli kiadásokról szóló jelentését (írom. 341.) azzal a kérelemmel vagyok bátor benyújtani, hogy azt kinyomatni, szétosztatni és előzetes jelentéstétel végett a zárszámadási bizottsághoz utasítani méltóztassék. Elnök : Kérdeni a t. házat, méltóztatik-e a miniszterelnök ur javaslatát elfogadni. (Igen!) Ha igen, ugy kijelentem, hogy a jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes jelentés végett kiadatik a zárszámadási bizottságnak. Baloghy Ernő, a mentelmi bizottság előadója kivan a háznak jelentést tenni. Baloghy Ernő előadó : T. ház ! A mentelmi bizottság nevében van szerencsém Petrovics István (írom. 342), Lovászy Márton (írem. 313), Szentiványi Gábor (írom. 344), Hodzsa Milán (írom. 345), Hédervári Lehel (írom. 346), Somogyi Aladár (írom. 347) és Bresztyenszky Kálmán (írom. 348), képviselő urak mentelmi ügyeire vonatkozó jelentéseket tisztelettel azon kérelem kapcsán beterjeszteni, méltóztassék ezen jelentéseket kinyomatni, a ház tagjai között szétosztatni és azután tárgyalás czéljából a ház napirendjére kitűzni. (Helyeslés.) Elnök: A jelentések id fognak nyomatni, a képviselő urak között szét fognak osztatni és annak idején napirendre fognak tűzetni. Okolicsányi László, az igazolási állandó bizottság előadója kivan a háznak jelentést tenni. Okolicsányi László előadó: Az igazolási állandó bizottság megbizásából van szerencsém jelenteni, hogy a ház megvizsgálta a kolozsvári II. kerületben 1906. deczember hó 28-án megválasztott b. Wesselényi Ferencz képviselő megbízólevelét és miután ezt a megbízólevelet ugy tartalma, mint külalakja tekintetében kifogástalannak találta, azt a házszabályok 12. §-ának A. pontja alá sorozta és javasolja, méltóztassék b. Wesselényi Ferenczet a kérvényezésre, illetve a panasz beadásra megszabott 30 nap fentartásával igazolt képviselőnek kimondani. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni az igazolási állandó bizottságnak javaslatát ? (Igen!) Ha igen, ugy kijelentem, hogy b. Wesselényi Ferencz a 30 nap fentartásával igazoltatik és az ideiglenesen igazolt képviselők névjegyzékébe iktattatik. Egyszersmind szüksége merül fel annak, hogy b. Wesselényi Ferencz az osztályokba soroztassék. Minthogy a IX. osztályban van ez idő szerint a legkevesebb tag besorozva, javaslom, hogy b. Wesselényi Ferencz a IX. osztályba soroztassék. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. V. KÖTET. Következik az indítvány- és interpelláczióskönyvek felolvasása. Kérem Várady Károly jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Várady Károly jegyző; Jelentem a t. háznak, hogy az inditványkönyvben ujabb bejegyzés nincsen ; ellenben az interpelláczióskönyvben a következő bejegyzés foglaltatik 1907 január 12-ikéről : Sándor Pál a vasúti szállítások tárgyában a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Elnök : Javaslom a t. háznak, hogy a ház már meghozott határozatához képest az interpelláczió előterjesztésére fél három órakor térjünk át. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ezt határozati erőre emelem. Következik az 1907. évi állami költségvetés (írom. 244—252) tárgyalásának folytatása és pedig a vallás- és közoktatásügyi tárcza (írom. 250) első tétele. Szólásra ki következik ? Várady Károly jegyző: Ballagi Aladár ! Ballagi Aladár : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Nem akartam hosszasabban szólni az általános vitához, azonban tegnapelőtt hivatkozás történt egyenesen reám, még pedig egy olyan beszéd kíséretében, a mely egyúttal mindazt, a mi hozzám közel áll, a minek életemet szenteltem, a magyar tudomány ügyét, a Magyar Tudományos Akadémiát, a magyar egyetemet, általában véve a magyar közoktatásnak legszellemibb nyilatkozásait felölelte s a melyre nekem kötelességem válaszolni. Kötelességem elsősorban válaszolni Hencz t. barátom beszédének ama részére, a melyben egyenesen reám, mint tanárra hivatkozott. Ez a hivatkozás először is egy doktorátus ügyénél történt, a melyre vonatkozólag én azt a kijelentést akarom tenni, hogy semmi czéljanem lenne annak, hogy én azt részletezzem. Elegendő lesz magában véve annyit mondani, hogy a mennyire én azt ismerem, miután az ügy a budapesti és a kolozsvári egyetemen játszódott le, a budapesti egyetemen, a hol akkor dékán voltam, egészen betű szerint ugy történt, sőt ha szabad azzal a czigány szuperlativusszal élnem, ugyabban történt, mint a hogyan azt Hencz Károly t. képviselőtársam előadta. Hencz Károly t. barátom ugyanis, ámbár közelről ismerheti ezt az ügyet, mert hiszen hivatkozás történt is részéről, hogy közvetlen forrásokból szerezte adatait, — mégis elfelejtett egy mozzanatot, és ez az, hogy ezzel kapcsolatban még egy fegyelmi ügy is volt, a mely csak azért nem tárgy altatott le végig, mert az illető jónak látta a fegyelmi ügy elől Kolozsvárra menekülni. A másik ügy, a melyről szólott Hencz t. barátom és a melyben reám hivatkozott, az már nem ilyen közvetlen részvételemre vonatkozik, hanem az a magyar történelem kútfőinek kiadását illeti, a mely munkát a tanárképezde növendékeinek számára a kultuszminisztérium költségén adta ki egyik egyetemi tanár, másik két tanár 31