Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

86. országos ülés 1907 január 11-én, pénteken. 233 A t, miniszter ur első beszédében gyönyörű perspektíváját nyújtotta a nemzeti feladatoknak és ebbe meglepően beleillesztette a legsürgősebb vallás- és közoktatásügyi kérdéseknek és feladatoknak megvalósitását is. Ez igen sok félreértést eloszlatott, s kényes ellentéteket elsimitott, és alkalmas volt arra, bogy teljes bizodalommal az ő szándékai ós tervei iránt, a költségvetési vitát nyújtani ne igyekezzünk. Ezen kijelentéseken kivül már a t. miniszter urnak nemesen ideális lelkülete, az ő hazafias törekvése is biztosított bennünket és engem is arról, bogy ő minden tekintetben a vallási ós közoktatásügyi kérdéseknek elintézésében az állami és nemzeti egység kiépítésének gondolatát tekinti zsinórmértéknek, s intézkedéseiben vezérgondolatnak. Követem a t. miniszter ur bevezetőprogrammbeszédének fonalát, midőn egy-két részletre terjeszkedem ki. Az 1848. évi XX. t.-czikk fokozatos megvalósitását kilátásba helyezte a t. miniszter ur. Ez helyes, ez ellen semmiféle kifogást támasztani nem lehet és nem is szabad. De azért, nehogy az elődöknek, talán lanyha, talán egyoldalú, talán közömbös felfogásból kiinduló felületes bevallásai miatt az utódok károsodjanak, mint az én választókerületemben is egy esetben előfordult, kérem a t. miniszter urat, adjon módot és alkalmat arra, hogy a protestáns lelkészek a kongrua helyesbítését és kiegészítését kérelmezhessék, a kik indokolt felfolyamodásokban és bizonyítványokkal igazolják, hogy az elődöknek téves bevallása által ebben a tekintetben károsodtak. (Helyeslés.) A t. közoktatásügyi miniszter ur érintette a katholikus lelkészek kongruardenezésének kérdését is, s én ezt a kérdést az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásával hozom kapcsolatba. A miniszter urnak ez a kijelentése elég megnyugtató rám nézve és a magyarországi katholikus lelkészekre is; hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a miniszter ur, a ki a kongruarendezés kérdésében vezető szerepet játszott és az egész katholikusság, különösen a katholikus papság hálájára tette magát érdemessé, munkásságával és egész jóakaratával mindent elkövetett, hogy a kérdést dűlőre vinni segítse. 1885. márczius 26-án 666. szám alatt Trefort miniszter adta ki az első erre vonatkozó levelet a magyar püspöki karhoz, a melyben azt az óhaját fejezte ki, hogy a kongrua rendeztessék. A mint mondani szokták, az izgékony munkásságú Trefort miniszter ur a lajtántuli kongruarendezés által ösztönöztetve vetette fel ezt a kérdést. Huszonkét éve körülbelül ennek a dolognak. Összeült egy bizottság, tárgyalt, de nem tudott megegyezni abban, vájjon bevallás utján állapitsák-e meg az egyes lelkészek javadalmát és jövedelmét, vagy Öszszeirás utján. KÉPVH. NAPLÓ 1906—1911. V. KÖTET. Végre a huzavona, a kölcsönös félreértés ugy a hogy, való elsimítása után az következett, hogy Ő felsége 1887 márczius 20-án kelt legfelsőbb leiratában lefújta ezt az egész dolgot és bizonyos előkészítő kérdésekre utalta a magyar püspöki karból és az egyes miniszterek megbizottaiból alakított bizottságot. Ezek az előkészítő kérdések többek között a kegyúri jogok megállapítását, a stoláris és egyéb lelkészi jövedelmek meghatározását, különösen pedig azt a kérdést is magukban foglalták, hogy Erdélyre is kiterjesztessék-e a kongrua rendezése. Ennek az intézkedésnek az lett a következménye, hogy az egri érsek ur egy tartalmas és magasszárnyalásu levelében nem helyeselte a bizottság eljárását, egy másik levelében pedig azt kérte a miniszter úrtól, hogy a kongruarendezés tárgyalásait halaszsza el, mert a primási szék üresedésben van, mái

1 pedig a magyar püspöki karnak egyetlen igaz, helyes jogi képviselője a primás, a ki a felmerülhető kényes kérdésekben döntő választ adhat. Nagyon valószínű, hogy a bizottságban fognak eltérések felmerülni, és az eltéréseket, bogy a tárgyalások folyama meg ne szakittassék, gyorsan és sürgősen kell elintézni, erre pedig egyedül a primás képes. A miniszter ur megszívlelte az érsek ur ezen kifogásait és elhalasztotta a tárgyalásokat. Utóbb 1887-ben, mikor ez a nehézség is elgördült az útból, ugyancsak az egri érsek ur a bizottság kiegészítését kérte. A miniszter ezt is megtette és kiegészítette a kongruarendezést előkészítő bizottságot 17 neves és a katholikusság egyetemétől rokonszenvesen fogadott világi úrral, és ezek között volt a vallásos közoktatásügyi miniszter ur is. Már most ezeket nem azért hoztam fel, hogy a miniszter urnak tájékoztatással és felvilágosítással szolgáljak, mert ő erre rá nem szorult, de erre akartam alarjitani felszólításom velejét és azt a reményemet, hogy a kongruarendezést végre valahára, számolva minden eshetőséggel és leküzdve minden félreértést, meg fogja valósítani. A t. miniszter ur egyénisége, az ő ismeretei — mert ezt a kérdést egész fejlődésében és nagyon jól ismeri — remélni engedik, hogy ő iparkodni fog a kezdeményezéssel és a végrehajtás elősegítésével odahatni, hogy a kongrua rendeztessék. A katholikus egyházban a lelkészek javadalmazásai kiáltó aránytalanságban vannak. Ezt hosszasan fejtegetni nem akarom. Vannak a katholikus lelkészeknek olyan természetű jövedelmei és javadalmazásai, a melyek biztos megélhetésének alapjai nem lehetnek. Bizonyos kiterjedésű föld, a melyből az illető lelkésznek egy másik munussal, gazdasági szakavatottsággal kell a mindennapi kenyeret kiteremteni, ez maga is már anomália. Vannak továbbá javadalmazásának kiegészítő részei, a melyek gyanánt szerepelnek párbér, párpénz, különféle ter30