Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

234 86. országos ülés 1907 január 11-én, pénteken. mészetű élelmi czikkek. Majdnem nevetséges azoknak felsorolása. Szerepelnek azonkívül bizonyos szolgálmányok, a melyeket az a lelkész akkor kénytelen igénybe venni, a mikor a gazdaságából élő szegény nép leginkább kénytelen gyümölcsöztetni munkáját saját gazdaságában és azáltal, hogy a lelkész ezt a szolgálmányt a maga részére saját megélhetésének biztositására követeli, — de kell is, hogy követelje és megkívánja — gyűlöletet támaszt a népben és ez azután a hitközségben nagyon sok szomorú félreértésre és viszálykodásra ad alkalmat. Azt nagyon jól tudja a miniszter ur, hogy a katholikus egyház javadalmasai az invesztitúra alkalmával esküt tesznek arra, hogy a javadalmakat csonkitatlanul megőrzik és járandóságukat, a mennyire a tisztesség, az irgalmasság kellékei ós szempontjai megengedik, megkövetelik és megkívánják, és ha behajtották járandóságukat, azokból belátásuk szerint gyakorolják az alamizsnaosztogatást az irgalmasság kritériumai alapján. Ha tehát követeli a lelkész járandóságait, csak esküje értelmében jár el, a mivel pedig összeütközésbe jön híveivel és ezáltal a hitközségben szomorú torzsalkodások származnak, a melyek a legkevésbbé alkalmasak azon benső szoros viszony állandósítására, a melynek ki kell fejlődni egy önzetlen, becsületes, tisztességes lelkipásztor és a hivő közönség között. Ezeknek előadására nemcsak a saját benső meggyőződésemtől késztetve vállalkoztam, hanem sok testületnek, esperesi kerületnek felszólítására, és azért ezt kedves kötelességemnek tartottam megtenni. De mert a kongrua rendezése olyan természetű, hogy azt autonómia nélkül megoldhatónak nem vélem, — és e tekintetben osztom boldog emlékű Schlauch bíborosnak véleményét, a ki ebben az irányban közölte álláspontját a t. miniszter úrral, és ennek hatása alatt tartotta a t. miniszter ur, ha jól emlékszem 1885 vagy 1886 deczember 20-ikán a házban azt az emlékezetes nagy beszédét, a mely vonatkozásban volt az autonómiával és a kongrua rendezésével, mivel, mondom, a kongrua rendezését az autonómiától elválasztani nagyon bajos és veszélyes: meg kell most említenem azt, hogy az autonómiának megvalósítása és rendezése szintén szükséges sürgős szükséglet és feladat. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek! Kaufmann Géza: A t. miniszter ur igen gyakran emiitette azt, hogy ő átmeneti kormánynak a tagja és bizonyos, szorosan az átmeneti jelleghez szabott feladatok megvalósítása képezi az ő gondját és kell is, hogy gondját képezze. Ez az átmeneti jelleg azt az őszinte, nagyon természetes és logikus felfogást és meggyőződést támasztja az emberben, hogy ez a kormány meglepetéseknek lehet kitéve és igy kormányzási ideje nagyon rövidre lehet szabva. Egy hang (a középen): Nagy baj volna! Kaufmann Géza: Nagy baj volna. Kijelentettem ezt már egy törvényhatósági közgyűlésen is, és hangsúlyoztam, hogy nagyon tartok attól, hogy az átmeneti kormánynak az élete bizonyos fondorkodások ós gonosz tervek folytán meg lesz rövidítve, és a legfontosabb kérdések megvalósítására talán nem is kerül sor. Azért kérem a tisztelt miniszter urat, — nem akarok profetizálni, ezt csak megemlítettem, hogy e kérdésnek sürgősségét támogassam — de kérem a t. miniszter urat, hogy a katholikus autonómia megvalósítását ne halaszsza és el ne odázza. Igaz, hogy a t. miniszter ur első és második beszédében foglalkozott ezzel a kérdéssel és kijelentette, hogy ő készen van, azonban nagyon jól tudjuk, hogy már régen készen van, mert hiszen épen a t. miniszter ur volt ki a második kongresszus alkalmával nagyon hatásosan és nagyon eszélyes tapintattal oda igyekezett hatni, hogy a kongresszusi tagok elégedjenek meg a kevesebb tartalommal és valósítsák meg a kevesebbet, mert az akkori kormánytól nagy tartalmat és nagy bélést nem lehetett az autonómiának biztosítani. Azt mondotta akkor a miniszter ur, hogy az autonómia sánczaiból kedvezőbb időkben fejleszthetjük, izmosíthatjuk és megszilárdíthatjuk majd az autonómiát. T. miniszter ur, itt a kedvező alkalom. A ki a vezérszerepet vitte az autonómikus mozgalomban, annak a kezében van most a hatalom. Kínálja fel tehát az autonómiának a tartalmat, a bélést, tegye meg a kezdeményező lépéseket, hivja össze a kongresszust és valósítsa meg, a mit meg lehet valósítani, mielőbb. (Helyeslés.) Most a felekezetek is jiéldás jóakarattal viseltetnek a katholikus egyházzal szemben és állítom, hogy mindannyian úgyszólván követelik az autonómia megadását, hogy ezeknek az ellentéteknek a kiküszöbölésével elégíttessenek ki a katholikusok és legyen meg a békés egyetértés. T. ház ! A t. miniszter ur épen Osernoch képviselő ur felszólalására azt mondotta, hogy számolni kell a püspöki kar véleményével ós szándékával, mert az egyháznak hierarchikus szervezete bizonyos tekinteteknek a figyelembevételét kívánja meg. Hát a magyar püspöki kalmár régen gondolkodhatott erről a kérdésről. Tartottak püspöki tanácskozmányt számtalanszor, megvitatták már ezeket a kérdéseket, de őszintén megvallva az igazat, a püspöki kar még mindig fél az autonómiától. (Felkiáltások: Ez a baj!) Igaz, magam is a legideálisabb dolognak tartanám, ha autonómia nélkül lehetne a katholikusok ügyeit vezetni, a hierarchikus szervezet . .. Egy hang : Mellőzésével! Kaufmann Géza: ... egyedül a hierarchikus szervezettel. A viszonyok azonban ugy változtak