Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

232 86. országos ülés 1907 . A. t. miniszter ur beszédében kifejtette, hogy minő feltételekhez óhajtja kötni a fizetések kiegészítéséhez szükséges államsegély engedélyezését. És ezek a feltételek nemzeti szempontból nemcsak nagyon helyesek, de felette szükségesek is. Méltóztassék azonban megengedni, hogy én a kivitelre nézve egy dolgot szives figyelmébe ajánlhassak. Jelenleg az állami segélyt csak az a tanitó kapja, a kinek iskolaszéke azt főhatósága utján kérelmezi. Az államsegély pedig nem a tanitó kezeihez, hanem az iskolaszéknek utalványoztatik, ez szolgáltatja aztán azt ki és ez is számol el róla. Eltekintve attól, hogy ezek a számadási munkák a tanfelügyelőségeknek és miniszteri számvevőségeknek , nagy megtér keltetésé vei járnak, ez az eljárás mig egyrészt nemzeti szempontból hátrányos, másrészt nem is egészen igazságos. Mert nemzetiségi vidéken akadhat, sőt tényleg talán akad is sok olyan jóravaló magyarérzelmü tanitó, a ki fizetéskiegészitéshez csak azért nem juthat, mert iskolaszéke és főhatósága nem akarja. Ha azonban a fizetéskiegészités közvetlenül a tanitó kérelmére, közvetlenül a tanitó kezeihez utalványoztatnék, ugy ezáltal igen sok ily tanitónak meg lehetne könnyíteni azt, hogy hazafias érzelmeit, hazafias gondolkozását minden korlátozás nélkül érvényesíthesse az oktatás és nevelés terén, sőt a nem ily gondolkozású tanítókat is főként akkor, ha — a mint azt itt két igen t. képviselőtársam nagyon helyesen említette — a tanfelügyelő előtt a magyar állam alkotmányára hivatalos esküt is tennének, meg lehetne nyerni a magyar állameszme szolgálatának. Mert az ilyen tanitó még iskolaszéke kívánságára sem működnék bizonyára, hivatalos • esküje és a kenyéradója, a magyar állam ellen. A tanítói fizetés rendezésével kapcsolatban helyénvalónak találnám a gondoskodást arról, hogy a magyar nyelvnek kellő eredménynyel való nem tanítása, különösen a nemzetiségi vidékeken, mint a magyar állameszme és tételes törvény elleni vétség, szigorú megtorlásban részesittessék. És most t. ház, legyen szabad egy kissé haza is beszélnem. (Halljuk! Halljuk!) Annak a nagyarányú segélyakcziónak, a melyet az igen t. földmivelésügyi miniszter ur a hegyvidéki szegény nép sorsának fellendítése érdekében megindítani méltóztatott, felette üdvös eredményeit ilyen vidéken hosszú időt töltve, saját szemeimmel láttam. Általa a nép anyagi jóléte fokozatosan emelkedik, mezőgazdasága, marhatenyésztése fejlődik, a szövetkezetek a takarékosság eszméjét és szellemét terjesztik, a lakosokat jó és aránylag olcsó áron beszerezhető élelmiszerekhez juttatják stb. Az anyagi segítség azonban magában véve nem hozhatja meg azt a kívánatos eredményt, hogy ennek a szellemileg bizony nagyon hátramaradt népnek fiaiból a nemzet január 11-én, pénteken, számára értelmes, nemcsak szívben, de nyelvben is magyar, munkás és szorgalmas honpolgárokat teremtsünk. Itt az oktatásra, a magyar nyelv terjesztésére kell elsősorban gondolnunk. Úgy tudom, hogy a közoktatásügyi kormány ezt annak idején be is látta és a hegyvidéki akcziót azzal támogatta, hogy azokon a vidékeken, a melyekre ennek hatásköre kiterjed, több állami iskolát is állított fel. De ezen a téren mostanában egy kis pangás állott be. Egész tisztelettel arra kérem tehát a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy a szegény hegyvidéki nép értelmi nívójának emelése, s a magyar nyelv annyira szükséges terjesztésének szempontjából, ezt a kérdést napirenden tartani és a hegyvidéki akczióval párhuzamosan, különösen az ország északkeleti vidékein, a tanügyi akcziót is hathatós mérvben folytatni méltóztassék. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur népnevelési politikájával meg. egyezőleg járok el, ha azt a nézetet nyilvánítom, hogy e téren kedvező eredmény nem pusztán uj állami iskolák felállítása, hanem oly felekezeti iskoláknak jelentékenyebb állami támogatásával is biztositható lenne, a melyek eddigi működésükkel igazolják, hogy a népnevelés és a magyar nyelv terjesztése terén jelentékenyebb eredményt csakis anyagi eszközeik elégtelen volta miatt nem voltak képesek elérni. (Helyeslés.) Most pedig megköszönve a t, háznak szives figyelmét, azon óhajtással zárom szavaimat, hogy az az irányelv vonuljon végig a népoktatás minden vonalán, hogy az oktatás, a nevelés ügye nemzeti, (Helyeslés.) magyar nemzeti ügy, s a ki az ellen vét, legyen akár tanitó, akár iskolafentartó vagy bárki más, azt a törvény kérlelhetetlen szigorával kell sújtani, mert csak igy lehet igazán egységes nemzeti államot teremteni, a megalkuvással és elnézésekkel nem. A költségvetést a kormány iránti bizalmamnak kifejezése mellett elfogadom. (Elénk helyeslés. A szónokot számosan üdvözlik.) Várady Károly jegyző: Kaufmann Géza! Kaufmann Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Számolva az idő előrehaladott voltával és a vita folyamán elhangzott beszédek tartalmával, a közoktatásügyi miniszter urnak felszólalásaival és az ezekben kifejezett megnyugtató kijelentésekkel, a lehető legrövidebbre fogom szabni felszólalásomat és csak olyan részletkérdésekre terjeszkedem ki, a melyek egyrészt a vita folyamán nem igen voltak érintve, másrészt egyáltalában nem voltak felemlítve, továbbá kiterjeszkedem olyan dolgokra, a melyeket a vallás és közoktatásügyi miniszter ur bevezető progranrmbeszédében megnyugtatókig érintett ugyan, de a melyeknek sürgőssége kívánja, hogy ezekre a t. miniszter urnak figyelmét mostani felszólalásomban külön is felhívjam.