Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-86
86. országos ülés 1907 január 11-én, pénteken. 231 A tandíj nagyon sok iskolafentartónál igen jelentékeny jövedelmi forrás, sok helyütt egyenesen a tanító jövedelmét képezi, és igy más jövedelmi forrás hiányában arról alig mondhatnak le. Miután pedig a tandij személyi járulék, vagyis csak az fizeti, a kinek gyermeke van, itt nagy igazságtalanság áll elő, t. i. az, hogy az iskolafentartói terheket a szegény nép viseli legnagyobb részben, (TJgy van! jobbfelöl.) mert tudvalevőleg a szegény nép van legtöbbnyire a legnagyobb családdal megáldva, és igen sok vagyonos ember alig járul hozzá az iskolafentartáshoz mint pl. a református egyházakban, a hol sok helyütt, a kántori fizetéstől eltekintve, pusztán a tandíjra van alapítva az iskolafentartás. TJgy tudom, hogy a közoktatásügyi kormány az ujabban szervezett állami iskolákban a teljes tandíjmentességet igyekszik behozni. Egyes községekben maguk a községek tandijváltság czimén bizonyos összeget fizetnek. Ez a váltság az egész községet terhelvén, nagyon megkönnyíti a szegény nép gyermekeinek neveltetését. Ha a teljes tandíjmentességet az egész vonalon pénzügyi okokból ezidő szerint be nem lehetne hozni, ennek a kérdésnek tandijváltság utján való rendezését ajánlom a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur szives figyelmébe, annál is inkább, mert ez nemcsak szocziális tekintetben nagyjelentőségű, hanem a tankötelezettség érvényre emelése szempontjából is nagy akadályoknak elháritója lenne. T. ház! Egyszerű falusi népünknek az okszerű gazdálkodásba való bevezetése szempontjából a gazdasági ismétlő-iskolák eszméje nagyon egészséges gondolat. És ha ezt az eszmét a gyakorlati életben is teljesen érvényre lehetne juttatni, ugy ez nemcsak a gazdálkodás szempontjából volna jó hatással a faluú ifjúságra, hanem nemzeti és erkölcsi szempontból is nagyon üdvös volna, mert 13—14—15 éves kor épen az az idő, a melyben az az ifjú lélek a legfogékonyabb és ilyenkor nyílnék alkalma a tanítónak a közvetlen érintkezés során növen-dékeibe a helyes erkölcsi és hazafiúi eszméket maradandókig becsepegtetni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ennek az intézménynek a gyakorlati életben van egy nagy hibája, nevezetesen az, hogy épen május közepétől, illetőleg végétől szeptember közepéig, illetőleg végéig a gazdasági ismétlőiskolákban is szünet van, vagyis épen akkor nem foglalkoztatja a tanitó növendékeit a praktikus téren, a midőn a gazdálkodás gyakorlati fogásaival a természetben ismertethetné meg őket. Ha a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur azokat a nagy reményeket, a melyeket beszédében ehhez fűzött, tényleg életre akarja kelteni, gondoskodnia kell arról, hogy ez az iskola a gazdálkodás legfontosabb időszakában, nyáron is működésben legyen. (Helyeslés.) A mi a tanítói fizetések rendezésének kérdését illeti, miután nagyon jól tudom, hogy az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozik ós a pénzügyi viszonyokhoz képest minden lehetőt megtesz e téren, továbbá miután az e tárgyban benyújtandó törvényjavaslatot főbb vonásaiban közmegnyugvásra ismertette is, ezzel a kérdéssel hosszasabban nem is szándékoztam foglalkozni. Mivel azonban a tanítói kar melv a lefolyt nemzeti küzdelemben hazafiságával kitűnt s mivel a tanítóság kéjjezi értelmiségünknek azon rétegét, a mely a népre nagy befolyást gyakorol és a legkisebb községben is az intelligens elemet képviseli, (Ugy van!) mégsem tartom szükségtelennek felemlíteni itt egyikét az érdekelt körökben, az ismertetett javaslaton túlmenőleg felmerült óhajtásoknak, a melyet én a magam részéről a lehetőséghez képest méltánylandónak tartok. Ugyanis a lakbérosztályok szerint való rendezést nem tartják eléggé igazságos alapnak, mert ezáltal a nagyobb helyekea működő tanitók magasabb fokozatba jutnak, mint a világtól elzárt falusiak. Pedig a falusi tanitó az osztatlan iskolában és az ezzel kapcsolatos ismétlőben sokkal több órán át tanit és sokkal nehezebb munkát végez, mint a városi tanitó. (Igaz! Ugy van!) E mellett háztartási czikkeit, gazdasági czikkeit, élelmiszereit a városból ép oly drágán, sőt mellékköltségek miatt néha még drágábban kell beszereznie, s gyermekeinek a városban való taníttatása is ólomsulylyal nehezedik reá. Az igazságnak és a méltányosságnak volna megfelelő tehát, ha az egyenlő kvalifikáczió és egyenlő munkakör aíajjján egyenlő fizetés is biztosíttatnék neki. Azokon a helyeken j>edig, hol az élet tényleg tűrhetetlenül drágább, a különbözetet helyi pótlékkal lehetne megoldani, a melytől a tanitó áthelyezés esetén elesik és a mely igy sem a fizetést, sem a nyugdijat illetőleg a tanítóság körében egyenetlenségek okozója nem lehet. Miután az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur e kérdés rendezésénél nemcsak ügyszeretetét, de a mint magát kifejezni méltóztatott, emberszeretetét is latba vetette, tisztelettel arra kérem, hogy a tanítóság érdekeit a jövőbenienőleg ugyanezen érzelmekkel hathatósan istápolni kegyeskedjék. Az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a községi és felekezeti tanitók fizetésrendezését is tervbe vévén, ennélfogva arra kérem, méltóztassék lehetőleg intézkedést tenni oly irányban, hogy ezek a tanitók fizetésük javarészét készpénzben kapják, mert a gazdálkodás a mostani nehéz viszonyok közt nemcsak csökkenti a tanitók jövedelmét, de sok esetben el is vonja őket hivatásuknak kellő betöltésétől,
