Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

86. országos ülés 1907 jt a megoldandó feladatok nagy részét s tájékoztatta a házat és az országot ez irányban eddig követett és követendő eljárásról, a mely mindenesetre ugy itt e házban, mint a társadalom minden rétegében megnyugvást keltett. S ha én, t. ház, szives engedetniük reményében, bátor leszek a népnevelés azon kérdéseivel is — röviden — foglalkozni, a melyekre nézve az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur már nyilatkozott, teszem ezt az ezen igazgatási ág iránti különös előszereteten kivül azért is, mert ezen kérdéseket illetőleg saját tapasztalásaimon alapuló egyéni véleményemnek is kifejezést óhajtanék adni. (Halljuk ! Halljuk !) A kívánni valók között mindenekelőtt a tanfelügyeletről emlékezem meg. Ezt sokkal hatályosabbá kell tenni és pedig, nézetem szerint, nem annyira a szorosan vett oktatás, mint inkább a nevelés tekintetében, mert bár több a tanerőnk és több az iskolánk, mint volt annak előtte, mégis ha jól megfigyeljük az életet, azt fogjuk látni, hogy bizonyos tekintetben retrográd irányba j ütöttünk, (Halljuk! Halljuk!) hogy az áldozatkész hazafias szellem mindinkább eltűnik az emberekből és helyét az önhaszonlesés kielégítése, az anyagi javak és élvezetek hajhászására irányuló törekvés foglalja el. A népiskolákból kikerült ifjúságnál pedig sok helyütt látjuk, hogy nem jövő társadalmi helyzetünknek megfelelő, befejezett alapismeretekkel lépnek ki az életbe, hanem féltudákosakká s ezzel elégedetlenekké lesznek és szaporítják a proletárságnak amúgy is nagy tömegét. (Ugy van ! jobbjelöl.) Ennek az állapotnak megváltoztatására módot kellene keresnünk és meg is találhatjuk azt a népnevelésnek helyes irányba való terelésében. Nem elég ugyanis az, ha a tanító pusztán a tananyagot végezteti el tanítványaival, hanem törekednie kell a tanítónak növendékeit az élet, a haza számára tisztességes, jóravaló munkás és hazafias gondolkozású honpolgárokká nevelni. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) A gyermekek jellemére befolyást gyakorolva, szivük és lelkük nemesítésére hatni, bennük az erkölcsi érzés kifejlődését előmozdítani. (Ugy van I jobbfelől.) E czéfból a tanfelügyelőknek uti-átalányuk megfelelő emelésével alkalmat kellene nyújtani arra, hogy az iskolákat sűrűbben látogatva ne csupán a tananyag elvégzésére fektessenek súlyt, de ott hosszabb időt tölthessenek, megfigyelhessék a nemzeti, az erkölcsi nevelést és ezt tehessék intenzivebbé. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha ez így lesz, bizonyára kevesbedni fog a nemzetközi gondolkozású, a munka nélkül élni szerető, kort és semmiféle tekintélyt sem tisztelő emberek nagy száma. E költségvetésnek indokolása is reá mutat arra, hogy a tanfelügyelők száma a gondjailíra bízott iskolák számával arányban nem áll, s a ellenőrzés fokozása czéljából időnként kiküldendő megbízottak részére 50.000 korona állíttatott be a költségvetésbe. Ez az összeg mindenesetre anuár 11-én, pénteken. 229 segítség ugyan, de e téren valóban kedvező eredmény — különösen azért, mert, sajnos, az iskolaszékek is nagyon sok helyütt, tisztelet a kivételeknek, nem hozzá értő egyénekből vannak megalkotva — csak akkor lenne elérhető, ha egy-egy tanfelügyelő hatáskörébe kevesebb iskola esnék s ha a tanfelügyelők mindegyik iskolában évenkint legalább egy-egy fél napot tölthetnének el. (Ugy van ! jobbfelől.) A mélyen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur e költségvetésben a tanfelügyelők fizetésének rendezését is, igen helyesen, megkezdette és kívánatos, hogy ezt a rendezést ugy, a mint a törvény is kontemplálja, keresztül is vigye s ez által megszüntesse azt az anomáliát, mely abban áll, hogy egyes tanfelügyelőknek sokkal csekélyebb a fizetése, mint az alájuk rendelt tanintézetek igazgatóinak és tanárainak. Ezt az anomáliát megszüntetné ugyan az, ha a t. miniszter ur., a mint beszédében kijelentette, munkaapasztás czéljából a képezdéket és polgári iskolákat kivenné a tanfelügyelők hatásköréből. Miután azonban a képezdék esetleges hiányai magukban a képezdékben nem ismerhetők fel. ugy a mint azt a képezdékből kikerült és az életben működő tanitók iskoláiban a jó tanfelügyelő felismerni képes, továbbá, mivel a képezdék nem önmagukért, hanem a népiskolákért léteznek, nagyon meggondolandó, vájjon az élet szempontjából helyes-e ez az elválasztás. A mennyiben egyik-másik tanfelügyelő nem bir oly kvalifikáczióval, mint az alája rendelt intézeteknél működő tanárok, a bajt ugy is lehet esetleg orvosolni, hogy a képezdék és polgári iskolák oly tanfelügyelők alá helyeztetnek, a kik a kellő kvalifikáezióval birnak. A képezdéknek és népiskoláknak harmonikusan kell együttmüködniök és ezt igazolja a t. miniszter ur legközelebb kibocsátott ama helyes és fontos rendelete, a melylyel meghagyja a tanitóképezdei tanároknak, hogy a tanitógyüléseken résztvenni és azokon a tanitók továbbképzése czéljából felolvasásokat tartani kötelesek, hogy a kívánatos kontaktus a népiskola és a tanitóképezdék között fenmaradjon. (Helyeslés.) A tanfelügyelettel kapcsolatosan rátérek a t. miniszter ur által e vita folyamán elmondott első beszéd ama részére, a mely szerint az 1876 : XXVIIT. t.-cz.-nek a törvényhatósági népoktatási bizottmányokra vonatkozó 8. §-ának életbeléptetését tervezi, és ehhez képest rendelkezett. Ez, t. ház, az önkormányzatnak az állami iskolák igazgatásába való bevezetése szempontjából nagyon szép és nemes gondolat, de ezzel szemben mégsem hallgathatom el azt az aggályomat, hogy nemzetiségi vármegyékben, a törvényhatóságok esetleg csupa vagy túlnyomó számban nemzetiségi emberekből alakítják meg ezt a bizottságot és akkor ez a bizottság nem a népnevelés előmozdítója," de kerékkötője lesz, mert a főispánok, közigazgatási bizottságok és tanfelügyelőségek azzal örökös harczban fognak állani, mert tudvalevőleg, s az eddigi tapasztalatok szerint, ők bi-