Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

226 86. országos ülés 1907 január 11-én, pénteken. •közoktatásügy terén nem igen szabad lenni. Luxusintézmény pedig ez azért, mert nem képez egy befejezett egészet, nem képesít semmire sem, pedig nálunk erre nagyon nagy súly volna fektetendő, mert szegények vagyunk, tehát nekünk a gyakorlatot kell szem előtt tartanunk. Nekünk demokratikus irányban keü haladnunk ; a felsőbb leányiskola pedig a demokratizmus elveivel épenséggel nem egyeztethető össze. Ezt tehát oly módon szeretném reformáltatni, hogy a felsőbb leányiskola szintén bevégzett egészet alkosson és bizonyos képesítést nyújtson, pl. mondjuk ki, hogy nevelőnői állásra. Ez által megszabadulnánk a német frajiaktól és zongoramesterektől, (Zaj a középen.) a kik ugyan nem nagyon rosszak, sok tekintetben nagyon is megfelelnek, hanem nekünk azért még sem volna reájuk szükségünk. Azt is kifogásolom, hogy az állami s általában a felsőbb leányiskoláknál a tanárnőktől nem kívánják meg a felsőbb képesitést, hanem megelégszenek a polgári iskolai tanítónői képesítéssel is. Férfiaknál már középiskolai tanári képesitést kivannak. Én az osztó igazsággal nem tudom összeegyeztetni azt, hogy a nő lehet felsőbb leányiskolában tanárnő polgári iskolai képesítéssel, mig ellenben a polgári iskolai pedagógiumot végzett férfi már nem lehet ott tanár. T. ház ! Még egy intézményről akarok megemlékezni : a gyógypedagógiai intézményről. Egyik legáldásosabb intézményünk. Ez az intézmény igen, igen jó ápoló kezekbe van letéve, igazán nagyszerű gondozásban részesül. De azért ennek is vannak hibái. így különösen az 1903. évi ujabb tanterv — az első gondolom 1900-ban készült — nagyon szép, csak az a baj, hogy a külföld mintájára csinálták s itt nálunk végrehajtani nem lehet, pedig mindenesetre nagyon fontos dolog volna, hogy ez megvalósittassék. Hiba, hogy a tantervet, a hányan vannak, annyifélekép magyarázzák ; szükséges volna tehát, hogy a tanügyi kormány egy vezérkönyvet adna ki, a mely a tanerők részére kötelező irányt szabna elő. Az is nagy baj, hogy az iránt nem történt intézkedés, hogy ezeknek a szerencsétleneknek kötelező tanításáról gondoskodva volna. Azok a szülők, a kiknek siketnéma gyermekük van, nem kötelesek beadni az intézetbe, már pedig e nélkül mit érünk el ? Azt, hogy ha az ilyen szerencsétlenek ellátatlanoknak nyilváníttatnak, a községnek kell fizetni, hogy pedig a községnek ne kelljen fizetnie, természetes dolog, hogy maguk a jegyzők szólitják fel a szülőket, hogy vegyék ki az iskolából a gyermekeket. Ilyen módon ez a szép, humánus, sőt feltétlenül szükséges intézmény meg sem közeliti azt a czélt, a melyet elérnie kellene. A siketnémák és a vakok iskoláját végzettek számára egy mühelytelejiet kellene létesiteni, a hol e szerencsétlenek kellő felügyelet mellett alkalmazást kapjanak. Különösen áll ez a vakokra nézve, mert hova mennek azok a szerencsétlenek, a kik pl. a zenében nyertek oktatást ? Bordélyházakba mennek muzsikálni! Egy további megjegyzésem az, hogy nem hajtják végre a törvényt. Erre vonatkozólag már múltkori felszólalásomban kiemeltem, hogy a kisdedóvókra vonatkozó törvény végrehajtása tekintetében ujabb kezdeményezést nem látok. A költségvetés szerint 2500 és egynéhány kisdedóvó van. A miniszter ur felvesz 70.000 koronát erre a czélra. Hát hogyan hajtsák végre a kisdedóvó-törvényt, mikor maga az állam sem hajtja végre ? A hatóságok pláne egyenest megakadályozzák a végrehajtását. A megye, a melyhez a terveket fel kell terjeszteni, legalább egy esztendeig heverteti az ügyet, azután feljön a kultuszminisztériumba, itt is hever egy esztendőt; ha pedig a község a törzsvagyonból akarja felállítani, akkor a belügyminiszterhez is fel kell terjeszteni, és akkor ott is elhever másfél esztendőt. Már pedig a kisdedóvók a magyar nemzeti állam kiépítésének az alfája. Ott vannak a gazdasági ismétlőiskolák. Legtöbbször maga a megye szekundál, hogy a törvény ebben a tekintetben kijátszható legyen. Az állami iskolákban van 2000 és néhány száz gazdasági ismétlőiskola. Hát a többi k kólák ? Azután hol vagyunk egyáltalán a modern népiskolától ? Hol vagyunk a testi nevelés fejlesztése mivelésétől ? Mert az a 42.000 korona, a melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur felvesz, mindenesetre jó és a mellett bizonyít, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak gondoskodása kiterjed erre is, azonban ez a 42.000 korona igen csekély összeg. Azután a községi közkönyvtáraknak ügye még mindig, azt lehet mondani, a levegőben lóg. Már most, hogy egy példával szolgáljak arra nézve, hogyan fogják fel nálunk Magyarországon a kulturális irányú berendezéseket, felhozom Mezőkövesdet, 18.000 lakosa van. Természetesen színmagyar lakosság. Hát már most azt méltóztatnak hinni, hogy van ottan faiskola, hogy van ott gazdasági ismétlőiskola, ipariskola, kereskedelmi iskola ? Bizony nincsen. Szó sincs róla. Egy-egy osztályban van 170 tanuló. Slöjd csak az alsókban. A vasárnapi ismétlő-iskolák mitsem érnek. E szerint kellene azokat is átalakítani, t. i. gazdasági ismétlő- és slöjd ismétlőiskolára. T. ház, a hitfelekezetek és a községek folytonosan jajgatnak, hogy ennyire meg annyira nehezedik rájuk a tanítók díjazásának, az iskola fen tartásának terhe. En pedig azt mondom, hogy ezekre a jaj gátasokra nem kell hallgatni. Igenis, álhtom, hogy Magyarországon sem a hitfelekezetek, sem a községek még mindig nem hozzák meg a kultúrának azt az áldozatot, a melyre okvetlenül kötelezve vannak. Pedig saját magukra fordítják. Egyáltalában a magas kormánynak ezeket a jaj gátasokat nem kellene annyira figyelembe venni és nem kellene sietnie oly nagyon az állami segélylyel! Más megjegyzésem a népiskolai tanítók fizetésének mérvére és általában a tanítói fizetés rendezésre vonatkozik.