Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

86. országos ülés Í907 A népiskolai tanítók fizetésének ügyére nézve az igen t. kultuszminiszter ui megnyugtató nyi­latkozatokat tett és én meg is nyugszom az ő ki­jelentésében és terveiben. Csupán arra kérem az igen t. kultuszminiszter urat, hogy akkor, a mikor erre vonatkozó javaslatát benyújtja, olyan legyen az a javaslat, a mely valóban maradandóságot biztosit neki. Méltóztassék ebben a javaslatban különösen a korpótlékok összegét és azután a szolgálati időt pontosan meghatározni. Ebben a tekintetben kivánok én méltányos intézkedést. Mert valóban megérdemlik ezt azok a szegény néptanitók. Ha Magyarországon dolgozik valaki, akkor elsősorban a néptanító dolgozik, csakhogy az a kár, hogy ezt száz ember közül kilenczven nem is tudja. Olyan helyzetbe kell hozni azt a szegény tanítót, hogy az ne legyen kénytelen meg­élhetésének biztosítása czéljából pióczát szedni és nadragulyát gyűjteni s ne forduljon elő eset, mint 1906 januárjában Szepes megyében, hogy azért hag3 r ta el valaki tanítói állását, mert azt a kis fizetést, bár csekély összeg, de legalább bizto­san megkapja és megélhetéséről más irányban is gondoskodhatik. Szóval a tanítókat fokozatosan jobb hely­zetbe kell hozni. Persze azt mondják, hogy erre pénz nincs. Miért ? Mert szegények vagyunk, mert nagyon sok mindenféle irányban igénybe vagyunk véve. De vegyük, t. ház, Oroszországot, az csak elég nyomorúságos viszonyok között van, és íme a folyó évi költségvetésébe 5 milhó rubelen felüli összeget vett fel a tanítók fizetésének rende­zésére. Ugyancsak sajnálatos, hogy az igen t. kultusz­miniszter ur nem emlékezett meg a középiskolai tanárok fizetéséről. Pedig ez nekik jogos kívánsá­guk, régi sérelmük. A középiskolai tanárság más tisztviselői karokkal szemben, határozott hátrány­ban van. A birák és ügyészek csak egyelőre való fizetésrendezésére vonatkozó javaslatot nagyon szívesen megszavaztam, mert a birák és ügyészek a fizetésemelést megérdemlik. De megérdemli a tanárság is. Ne méltóztassék tehát megfeledkezni a középiskolai tanárságról sem. Az én meggyőző­désem az, hogy az igazságszolgáltatás és a tanügy ikertestvérek, és ha az igazságszolgáltatás alkot­mánybiztositék, akkor a tanügy is alkotmány­biztosíték. Különben az alkotmánybiztositékokra nézve az a meggyőződésem, hogy a legfőbb alkot­mánybiztositék az erkölcs, a becsület és a nemzeti érzés. (Igaz ! Ugy van I) Ezt pedig az iskola adj a. A törvény is alkotmánybiztositék, de a törvénye­ket a hatalom akkor rúgja fel, a mikor neki tetszik, A középiskolai tanárság fizetésére vonatkozó­lag a Széli-féle javaslat még csak a tanerőknél nines keresztülvive. Quem dii odere! . . . A bíráknak a fizetése eddig 200 koronával volt nagyobb, most már 600 koronával lesz nagyobb. A lakbér a fizetés után lett meghatározva más bransnál, a tanároknál nem; ott nem a fizetés után állapíttatott meg, tehát a tanárok ebben a tekintetben is hátrányban vannak. január ll-én, pénteken. 227 Az ötödévi pótlék sincs a polgári iskolai, aka­démiai és egyetemi tanárokéhoz viszonyítva. Az előmenetel is a lehető legrosszabb. Ép ezért arra kérem az igen t. kultuszminiszter urat, méltóz­tassék figyelmét erre is kiterjeszteni és méltóz­tassék a középiskolai tanárságra nézve legalább is a Széli-féle javaslatot egyelőre keresztülvinni. Azok a szegény középiskolai tanárok egyelőre meg lesznek elégedve, ha tiz százalékjuk meg­kapja az igazgatói czimet és jelleget, az igaz­gatók pedig meg lesznek elégedve, ha a fő­igazgatói czimet és azután a jelleget fogják meg­kapni. A mi itten már előadatott, a magam részéről is sérelmesnek találom, hogy az egyes állásokra pályázatok nem hirdettetnek. Ezt szigorúan meg kellene tartani. Sajnálom azonban, hogy a tan­ügyi közönségnél e tekintetben igen nagy az el­keseresedés. Végül kénytelen vagyok azt is meg­jegyezni, hogy a tanügyi adminisztráczió is rop­pant lassú. E tekintetben épen a kultuszminisz­térium jár elől rossz példával. Ha valakinek va­lami elintézni valója van a minisztériumban, azt megverte a Jehova. Eötvös óta ezt a minisztériu­mot nem jellemezte más, mint a lassúság és pénz­telenség. Adja Isten, — ós remélem is, hogy igy lesz — hogy az igen t. kultuszmimszter ur műkö­dése alatt ez az állapot megváltozzék ! Én hiszem is, hogy ez meg fog változni ! Iránta feltétlen bizalommal viseltetünk és mindnyájan meg va­gyunk róla győződve, hogy mindent a legjobban és a leggyorsabban akar. Ezek volnának az én szerény megjegyzéseim. Miután előttem már sokan igen sokról megemlé­keztek, természetes, hogy a szőnyegen forgott kér­dések részletes fejtegetésébe nem bocsátkozom. Csak annyit jegyzek még meg, hogy lehetünk sze­gények, az nem baj, de ne legyünk műveletlenek, mert ez nagy baj volna ! Legyünk szegények, de legyünk müveitek ! Ez legyen a jelszó. Az igen t. kultuszminiszter ur iránt feltétlen bizalommal vi­seltetvén, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Várady Károly jegyző: Nehrebeczky György ! Nehrebeczky György: T. képviselőház ! (Hall­juk ! Halljuk!) Élénk emlékezetünkben vannak és azt hiszem, hogy lesznek még nagyon sokáig a nemrég múlt idők nehéz küzdelmei és súlyos meg­próbáltatásai és az a nagy bizonytalanság, a mely fojtó ködpáraként nehezedett nemcsak politikai, de egész társadalmi életünkre is. A múlt év első ta­vaszi napsugarai áttörték a sürü ködöt és szabadon vehetett lélekzetet a nemzet. A hon- és alkotmány­védelem buzgó apostolai elfoglalják a magyar nem­zet sorsát intéző Gondviselés által számukra kije­lölt helyet, nemcsak azért, hogy az alkotmány szel­lemében vezessék ezentúl a kormányzatnak rend­szeres, szokásos teendőit, hanem, hogy egy mara­dandó, békés állapot létrejöttének előkészítői le­gyenek és hogy még erősebbé, még megingathatat­lanabbá segítsék tenni az ezeréves magyar alkot­29*

Next

/
Thumbnails
Contents