Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

86. országos ülés 1907 január 11-én, pénteken. 225 pontja, téves a sugár, téves a perspektívája, ha a t. képviselő ur mégis azt hiszi, hogy jól lát. A magam részéről csak azt vagyok bátor meg­jegyezni, hogy kár annyira túlfeszíteni a húrt! T. képviselőház ! Miután már megemlítettem azt. hogy igen sok dolgot hoztak fel itt, nekem tehát csak meglehetős korlátolt területen lehet mozognom. Ezért inkább csak megjegyzés alak­jában fogom felemlíteni azokat, a miket még mondani akarok. Első megjegyzésem az, hogy nézetem szerint hiányos a tanerőknek a képzése és a felügyelete. Ezt is módosítani kellene, a képzésnek, a képesí­tésnek állami feladatnak kellene lennie. Oklevelet ne kapjon olyan ember, a ki nem beszél perfektül magyarul. (Helyeslés.) A tanerők képzésénél arra is nagyon kellene ügyelni, hogy az illető jelöltek megismerjék azokat a módokat és eszközöket, a melyeknek segítségével a növendékeknél a lényeget megértethetik. Ez igen fontos. E nélkül a növendék nem tehet szert pozi­tív tudásra, e nélkül a műveltség egészen felületes és a lehető legjogosulatlanabb igények támasztá­sára vezethet. A felügyelet igen sokszor igen hiá­nyos. Stréberség, tudatlanság jellemzi. Pedig az iskolát ösztönző erővel, meleg szeretettel kell körül­venni. Hiányos a szervezet, a rendszer. Az egyetemet deczentralizálni kellene vidéki fakultások által. Ezáltal azt nyerjük, hogy a tanítás sikerét egy­részt ez egészséges alapon biztosítjuk és másrészt vidéki művelődési központokat teremtünk s a vidék kulturigényeit kielégítjük. Mert, a mit épen ma emiitett Dobroszláv Péter t. képviselő­társam, hogy öt vagy négy egyetemet állítsunk fel, ezt jelenleg még csak a jövő zenéjének tartom. A középiskolára nézve az egyenjogúsításnak vagyok a híve. Nem értem, hogy ez miért késik és miért keh várnunk addig, míg külföldön hasonló lépést tesznek ? Hát nem tudunk mi magunktól valamit kezdeményezni % Az egységes középiskolá­nak a jogosultságát természetesnek találom, hiszen a nap sugarai akkor gyújtanak, ha egységesen hat­nak. Az egységes középiskolának a szervezését indokolja az is, hogy hiszen mindannyi dolgozni tanit, áttekintést nyújt az emberi ismeretekről, leszűrt igazságokat közöl. Egyáltalán nem értem azonban, hogy miért hisznek még mindig a latin nyelv csodatevő erejében ? Az igen t. kultusz­miniszter ur ugyan azt említette, hogy lehetőleg a reális oktatásra fog törekedni, de a költségvetés­ben azt látom, hogy most Kőbányán szándékozik egy intézetet felállítani, még pedig elsősorban gimnáziumot. Én tehát arra kérem a t. kultusz­miniszter urat, tegye ezt megfontolás tárgyává. Ez egy régi elavult rendszer maradványa. A latin nyelvnek a középiskolákban már tényleg nagyon kevés jogosultsága van. Mi köze a polgári fiúisko­lának a latin nyelvhez, miért vitték be mint rend­kívüli tantárgyat ? Miért kevernek mindent össze ? Ugron Gábor: Az igaz ! KBPVH. NAPLÓ 1906 1911. Y. KÖTET. Vizy Ferencz : Szükségesnek tartom itt még a túlterhelés kérdésének a felcmlitését is. Erre nézve már igen sokan nyilatkoztak, ankét is tar­tatott ebben az ügyben egy alkalommal és annak véleménye szerint túlterhelés nincsen. Én pedig azt mondom, hogy igenis van, és minden szülőt, a kinek gyermeke van, tanulságul hozok fel, hogy vájjon csakugyan nincgen-e túlterhelés ? Meg vagyok róla győződve, hogy a szülők nekem fog­nak igazat adni. Nagy hiba továbbá középiskoláinknál, hogy a tananyag bősége miatt, az illető tanerő nem rendelkezik annyi idővel, hogy az úgynevezett nevelői oktatásra kitérjen, a tanuló erkölcsi jel­lemét fejleszsze az úgynevezett kötelező igazsá­gok közlése által. Ez pedig igen fontos dolog, mert a fiatalság egy fontos alkotó elem az általá­nos nemzeti fejlődésben. A fiatal emberi szervezet egyéni fejlődésére ügyelni kell, hogy annak se­gélyére lehessünk. A mi továbbá a különböző iskolákat illeti, ezekre vonatkozólag is fogok egész röviden nyilat­kozni. Itt van a polgári iskola. Én nyíltan meg­mondom, hogy a hétosztályunak vagyok barátja és nem osztom több igen t. képviselőtársam nézetét, a kik szerint a hétosztályu polgári iskola prole­tárokat nevelne, mert ellenkezőleg, a négy osz­tályú mint befejezetlen, tökéletlen iskola ad prole­tárokat. A hétosztályu polgári iskolánál okvet­lenül szükségesnek tartom, hogy egységes tan­terve, tanári testülete, felügyelete, igazgatása, szervezete legyen ; szükséges a czimkérdésnek az 1868. év XXXVIII. t.-cz. értelmében való meg­oldása ; szükséges, a pedagógiumnak négy évi tanfolyammá való átalakítása és a főiskola elneve­zésnek megadása. A felekezeti és községi polgári iskolai tanároknak a fizetését az államiakéval egészen egyenlővé kellene tenni és a középiskolai tanárok fizetésével arányban összhangba hozni, a felekezeti s községi polgári iskolánál töltött éveket az állami szolgálatba beszámítani, a köz­oktatási tanácsban nekik szakképviseletet adni. Az államban egy tanintézetet, a mely csonka, nem tűrhetünk ! A mi a polgári leányiskolákat illeti, ezek szervezetével egyelőre meg lehetünk elégedve. Különösen egy intézkedést, az u. n. kézimunka­tanfolyamok szervezését, bárki eszméje volt is, nagyon szerencsésnek tartom és azért kérem az igen t. miniszter urat, hogy azt ne csak 2—3 inté­zetnél létesítse, hanem rendeletileg, ugy a fele­kezeti, mint a községi iskoláknál mindenütt, mert ez a tanfolyam egy olyan szegény leányká­nak, a ki négy esztendeig jár az iskolába, biztos kenyérkereseti módot nyújt s így valóságos ál­dása a szegény népnek. A mi a felsőbb leányiskolákat illeti, ezek tantervét, ugy tudom, 1905-ben nézték át. Azon­ban a mint nem feleltek meg czéljuknak akkor, ugy ma sem felelnek meg. Ezt én igy luxusintézmény­nek tartom. Nálunk pedig luxusintézménynek a 29

Next

/
Thumbnails
Contents