Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

86. országos ülés 1907 ji Becsey Károly : Szeged IfFelkiáMsoJc: Kassal) Dobroszláv Péter : Ezzel megadjuk impliczite a választ, hogy hová építjük a harmadik egyetemet. A gyermek megszületett, kereszteljük meg és adjunk neki nevet. T. ház ! Miben áll Magyarországon a túlzsúfoltság kérdése % Milyen arányú ez a túlzsúfoltság és remélhető-e, hogy a túlzsúfoltság a harmadik egyetem felállításával megszüntethető lesz, igen vagy nem 1 A t. ház szives engedelmével a létező állapotokat fogom röviden említeni, a külföldi államoknak hasonló statisztikai adataival egybevetve, annak száraz konstatálása végett, hogy az a túlzsúfoltság mily arányú és mit várhatunk a harmadik egyetemtől. Köztudomású az, hogy Németországnak 21, Olaszországnak 22, Francziaországnak 16, Angliának 15, Spanyolországnak 10, Oroszországnak 9, Svájcznak 7, Ausztriának 7, Svédországnak 4, Hollandiának 4, Belgiumnak 4, Romániának 2, Magyarországnak 2 tudományegyeteme van. Ha ezeket a számokat tekintjük, sajnálattal kell konstatálnom azt, hogy az egyetemek száma szerint az európai müveit államok között az utolsó helyet foglaljuk el. Ha a terület nagyságát vagy a lakosság számát tekintjük, az elsők közt foglalunk helyet, az egyetemek számát illetőleg pedig az utolsók közt szerepelünk. Az egyetemek száma azonban még nem fokmérője a tudományos és egyetemi életnek. Bátorkodom felemlíteni azt is, hogy ezen országokban és Magyarországon az 1906-ik év adatai szerint mennyi volt az egyetemi hallgató száma, s igy már biztos eredményeket érhetünk el. Németországban 51.000 egyetemi hallgató volt 1906-ban, Olaszországban 25.000, Francziaországban 32.000, Angliában 26.000, Spanyolországban 15.000, Oroszországban 27.500, Svájczban 7000, Ausztriában 21.000, Belgiumban 6300, Svédországban 4300, Hollandiában 4000, Romániában 5000, Magyarországon 13.000, beleértve a hittudományi karokat és a jogakadémiákra beiratkozott hallgatókat is. Ha már most az egyetemi hallgatók számát veszszük figyelembe, konstatálhatjuk, hogy a tudományos életre való törekvés és az egyetemi hallgatók száma tekintetében, a tudományos színvonal szempontjából egyenlő lépést tartunk Európa hasonló kulturállamaival. Ezen adatokból kívánom levezetni azt, hogy az egyetemi hallgatók száma és az egyetemek száma szerint hány egyetemi hallgató esik egy egyetemre, hogy igy a túlzsúfoltság kérdésére válaszolhassak. A németországi egyetemeken átlag 2400 hallgató van, Olaszországban 1100, Francziaországban 2000, Angliában 1700, Spanyolországban 1500, Oroszországban 3000, Svájczban 1000, Ausztriában 3000, Belgiumban 1500, Svédországban 1100, Hollandiában 1000, Romániában 2500. Ha ezek után a magyar tudományegyetemi ifjúságnak számát veszszük, a mely körülbelül 9300, akkor megkapjuk a végső számot, a melyre szükségünk van, hogy t. i. az átlagos szám a mi anuár 11-én, pénteken. 219 egyetemeinken 4600, eltekintve attól, hogy a fővárosban 7000-en felüli az egyetemi hallgatók száma; Kolozsváron sokkal csekélyebb, ott 2100 a hallgatók száma. Ha a kulturállamok egyetemi hallgatóinak számát összehasonlítjuk a magyarországi viszonyokkal, azt látjuk, hogy meg sem közelitjük egyik államnak átlagszámát sem ; olyan óriási a túlzsúfoltság, oly egészségtelenek a viszonyok, hogy közszükséggé teszik azt, hogy az ujabb egyetem építését és a deczentralizácziót keresztülvigyük. Most nézzük azt, hogy a harmadik egyetem felállítása mennyiben szolgálná a czélt és szüntetné meg az egyetemnek túlzsúfoltságát. A menynyiben a harmadik egyetemet felállítjuk, abban az esetben a 4600-as szám le fog apadni 3300-ra. És itt ismét konstatálhatjuk azt, hogy akkor is az utolsók leszünk Európában. Nem létezik ország, nem létezik kultur-állam, a melyben a hallgatók átlagos száma oly óriási nagy lenne, mint épen Magyarországon. Ezzel azt a szomorú tényt kell konstatálnom, hogy a harmadik egyetem felállításával némileg csökkenteni fogjuk ugyan, de nem fogjuk megszüntetni a két tudományegyetemen létező túlzsúfoltságot; részben szolgálni fog a czél érdekében a harmadik egyetem, de ezeket az egészségtelen állapotokat megszüntetni még nem fogja. A mi magát a hely kérdését illeti, abból az általános tételből indulok Id, hogy nekünk, magyaroknak van egy iránytünk, a melyet akkor alkalmazhatunk, mikor kételyeink és különböző meggyőződéseink vannak. A mi földrajzi, a mi topográfiai helyzetünk oly markáns, oly jellemző, hogy abban az esetben, ha bármely intézmény felállításáról van szó, és a hely megválasztása iránt kétségeink vannak, a földrajzhoz, a topográfiához, az etnográfiához kell fordulnunk, és ez fog bennünket biztos útra vezetni. Abból a tételből indulok ki, hogy melyik az a terület Magyarországon, a mely, ha egyetemet kap, a maga közgazdasági, kulturális helyzeténél fogva ezentúl is Budapesthez fogja a vidéket, a városokat, a vármegyéket lekötni, tehát mely területről remélhető az, hogy az egyetemi ifjúság onnan azontúl is Budapestre fog az egyetemre járni és viszont melyik az a terület, a honnan az ifjúság a közgazdasági viszonyoknál, a távolságnál fogva, a már létező konzervatizmus folytán nem szívesen jön a fővárosba, vagy a már létező egyetemek egyikére. Ugy találom, hogy Budapest fővárosához és a budapesti tudomány-egyetemhez a maguk toj>ografiai, geográfiai helyzeténél fogva 16 vármegye tartozik, a melyek azon kulturális kapocsnál fogva, a mely a főváros és ezen vármegyék területe között van, ezentúl is, bárhová állítjuk is fel a harmadik egyetemet, mégis ide fogják küldeni ifjaikat. Ezek : Pest, Esztergom, Komárom, Bars, Hont, Nógrád, Zólyom, Hajdú, Heves, Jász-Nagykun, Fehér, Veszprém, Tolna, Baranya, Somogy és Zala megye. 28*