Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

214 86. országos ülés 1907 gyonelkobzásra és j ogfosztásra gondolt volna, nagy tévedésen alapszik. Az 1848 : XX. t.-cz. ide vonatkozó pontja szó szerint ezt mondja : A bevett vallásfelekezetek öszszes iskolai és egyházi szükségletei közálladalmi költségekből fedezendők. Hogy gondolhatott volna az 1848-iki törvényhozás arra, hogy egy ilyen óriási milliókba kerülő kötelezettséget magára vegyen, ha bizonyos rekompenzáczióra nem gondolt volna. En azt hiszem, hogy a miniszter ur állításával szemben nem olyan nagy tévedés, ha valaki az 1848 : XX. t.-cz. értelmezésénél még a szekularizáczióra is gondol. Az 1848 : XX. t.-cz. hatvan év óta holt betű ; nem lett belőle megvalósítva semmi sem, meggyőződésem szerint azért, mert a mindenkori kormányok és társadalmak nem akarták, nem merték a szekularizácziót keresztülvinni. Pedig, azt hiszem, hogy ha az 1848-iki demokratikus eszme testet öltene, akkor ez által ugy kulturális, mint gazdasági téren nagy lépést tennénk a világosság és jólét felé. (Helyeslés a középen.) A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a középen.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halijuk/ Halljuk!) Egy rövid nyilatkozatra kérek szót, a melyet megtennem a ház iránti kötelességem. (Halljuk ! Halljuk !) Nem tehettem meg ezt eddig, mert a tegnapi és a mai ülés folyamán, távollétem miatt, épen abban a pillanatban, a melyben szólhattam volna, erre nem nyilt alkalom. A képviselőház ugyanis a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával egy határozatot hozott, a mely igy szól (olvassa) : »IItasitja a képviselőház a kormányt, miszerint a szinészet és a magyar kir. Operaház ügyeit 1907. év január 1-én a vallás- és közoktatásügyi minisztérium fenhatósága alá és intézkedési jogkörébe helyezze át.« Ugy a belügyminiszter ur, mint én kötelességszerűen meghajolunk a háznak ezen határozata előtt, a mely érdemileg az én meggyőződésemmel és a belügyminiszter ur meggyőződésével is megegyezik az ügyeknek helyes beosztására nézve. De szószerint ennek a határozatnak megfelelni, hogy — a minek már meg kellett volna történnie — január 1-én ezek az ügyek az én tárczám körébe helyeztessenek át, az én igazgatási körömbe tartoznak, technikai lehetetlenség volt. Ezért a t. házat én még a karácsonyi szünet előtt arra akartam kérni, hogy ezt a határozatot kegyeskedjék olyan irányban módosítani, hogy fentartva annak elvi rendelkezését, az életbelépés időpontját a két minisztérium között már megindult tárgyalások befejezéséig halaszsza el. Ezt az indítványt a karácsonyi szünetnek hirtelen beállta miatt nem tehettem meg a t. háznak, tehát most vagyok kénytelen bejelenteni, hogy a belügyminiszter ur és én nem voltunk abban a helyzetben, hogy január 1-én szószerint eleget tehessünk a ház ezen intézkedésének. Ezért kérem a t. ház szives január 11-én, pénteken.^ elnézését. (Helyeslés.) Semmi esetre sem a ház iránti tiszteletlenség, hanem tisztán a fennálló technikai nehézségek ilyen gyorsütemben való legyőzésének lehetetlenségéből következett az, hogy a ház ezen határozatának eddig eleget nem tehettünk. A részletes tárgyalások során bátor leszek erre vonatkozólag módosítást beadni, de kötelességemnek tartottam, hogy, a mikor a háznak egy határozatát nem hajthattam, végre, a háznak az első adandó alkalommal ezt bejelentsem és a t. háznak szives elnézését kérjem. (Általános helyeslés.) Ez volt felszólalásom tulajdonképeni czélja. De miután felszólaltam, reflektálnom kell az előttem szóló t. képviselő ur beszédének azon részére, a mely a tanítói fizetésrendezésre vonatkozott. (Halljuk! Halljuk !) A mit a t. képviselő ur politikai szempontból hozott fel, arra most nem akarok kiterjeszkedni, talán lesz alkalmam a vita folyamán még arra is rátérni. De a mit a tanítói fizetésrendezésre mondott, abban olyan tételek foglaltattak, a melyeket rögtöni helyreigazítás nélkül nem hagyhatok, nehogy téves felfogások terjedjenek e tárgyra nézve. (Halljuk ! Halljuk I) A t. képviselő ur nem méltatta kellő figyelemre, a miket e házban e tekintetben előadtam, különben lehetetlen volna oly ténybeli tévedéseket propagálnia, mint a minők beszédében foglaltatnak. Az első mindjárt az, hogy abban a 2400 korona végső fizetésben, a mely a nyugdíjazásnak is alaj> jául szolgál, az állami tanító és az ennek megfelelő fizetésben a nem állami tanító is csak 40 évi működés után részesül. Ez a legtökéletesebb tévedés, mert már 30 esztendei működés után jut a tanitó ebbe a helyzetbe. Elég, ha a t. képviselő ur azt a fáradságot veszi magának, hogy egyszerű arithmetikai műveletet visz végbe és látni fogja, hogy a hatodik korpótlék a 30 esztendővel áll be és ezzel áll be a nyugdíjnak ezen az alapon való igénybevétele. Azonkívül a t. képviselő ur a felekezeti tanítók javadalmainak összeírásáról beszélvén, azt is mondta, hogy azoknál a kántori és tanítói fizetést együttesen állapítják meg és hogy az a tanitó állami kiegészítést csak azon összegre nézve igényelhet, a mely együttes, tanítói és kántori fizetéséből még hiányzik a minimumra nézve. Ez igaz, de a t. képviselő ur ugy állította ezt oda, mintha az én fizetésrendezési tervezetemben találtuk volna fel ezt a módot, holott ez az 1893. évi törvény meghozatalakor létesíttetett. Az én fizetésrendezési tervezetemben csak egyetlen nóvum van — és ezt Hencz t. képviselőtársam figyelmébe is ajánlom, a ki tegnap erre az ügyre figyelmemet felhívta és a ki ugy látszik, szintén nem méltatta kellő figyelemre felszólalásomat, különben tudhatta volna, hogy erre nézve én már nyilatkoztam — hogy mig eddig a fizetés megállapításánál beszámíttatott a kántori fizetés, a nyugdíj megállapításánál azonban nem, addig a mostani fizetésrendezésnél, akár a tanítói fizetés-