Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

86, országos ülés 1907 január 11-én, pénteken. 213 viselőtársaim mindannyian az ég szerelmére könyörögnek a kormánynak azért, hogy azokat a nemzetiségeket, kost was kost, akár akarják, akár nem, az állami iskolák utján magyarosítsa meg. A kultuszminiszter ur beszédében igen szomorúan érintett engem az a tény, hogy a színmagyar Alföldön van közel 340.000 fajmagyar gyermek, a kiknek a kultúra kapui nincsenek kitárva, azért, mert nincsen iskola, a kova járjanak. Azt hiszem, hogy Szabó Károly t. képviselőtársam mondotta, hogy szeretné, ha a t. háznak összes tagjai a br. Bánffy-féle sovinizmussal volnának beoltva. Eltekintve attól, hog}

7 talán nem venné be a ház összes tagjainak természete ezt az oltóanyagot, valóban ilyen Bánffy-féle sovinizmussal oltott indulat kell ahhoz, hogy a faj magyar képviselők addig, mig fajunk 340.000 gyermeke van kizárva a kultúra jótéteményeiből s kénytelen oktatás és tanitás nélkül szűkölködni, ők fantasztikus, sovinisztikus és utópisztikus vágyaiknak kielégítését a nemzetiségek megmagyarositásában keresik az állami iskoláknál. Wozu in die Férne schweifen ; t. ház í Tessék inkább arra felhivni a kultuszminiszter ur figyelmét, hogy azon pénzből, a melyet az állami iskolák felépítése által a nemzetiségek megmagyarositására szánt, gondoskodjék ne nyolcz év múlva, hanem rögtön, arról, hogy a magyar Alföldön a világ csúfjára ne legyen 340.000 gyermek kizárva a kultúra jótéteményeiből. Miért szánnak épen nekünk, t. ház, kultúrát az állami iskolák utján? (Zaj.) Hiszen a kultúrához hozzá nem férő tót nép között, ha jól emlékszem, még most is 4%-kal kevesebb az analfabéta, mint a tiszta magyarság között. (Mlenmondások.) Mindenki tudja, hogy a népoktatás és nevelés alajrfeltétele az anyanyelven való oktatás. Erről a t. miniszter ur elhangzott két beszédében megemlékezett ugyan, de az ő állításai beigazolva nincsenek. Nem látok egy fillért sem a költségvetésben, melynek czélja az volna, hogy az állam nem magyarajku intézeteket, iskolákat akarna alapítani. (Derültség. Zaj.) Pedig mintegy 9 millió nem magyarajku honpolgár fizet erre adót és követeli a maga törvényileg biztositott jogait, (Zaj.) Annak, hogy az állami iskolák a felekezeteknél és nemzetiségeknél nem szimpatikusak, a többek között egyik oka a tanfelügyelői intézmény. Véleményem szerint a mi tanfelügyelőink — tisztelet a kivételeknek — nem állanak hivatásuk magaslatán, mert nem a közoktatás ügye, hanem kizárólagosan csak a magyarosítás képezi főczéljukat. Nemzetiségi vidékeken bejön a tanfelügyelő az iskolába a nélkül, hogy az iskolaientartónak, a kit az iskolaszéki elnök képvisel, látogatását bejelentené . . . Ugron Gábor : Még csak az keUene ! Bella Mátyás: .... és ott egyedüli kötelességének azt tartja, hogy megvizsgálja, mennyire magyarosodtak a gyermekek ? (Helyeslés.) Ugron Gábor : A rendet, a tisztaságot is megvizsgálja ! Bella Mátyás: Hogy a tudás, a műveltség milyen fokon áll, arra nem gondol. . . Ugron Gábor: Az a czélja neki! Bella Mátyás : . . . azzal nem törődik. (Ellenmondások.) A nép minden izgatás nélkül ellenszenvvel viseltetik az állami iskolák iránt, mert intencziójukat látja, mert tudja, hogy nem ott építtetett az állam iskolákat, a hcl kell, hanem ott, a hel a magyarosításra nagyobb kilátás nyílik. Azt hiszem, sikerül meggyőznöm a t. közbeszóló urat az által, hogy felemlítek egy, saját egyházi községemben előfordult esetet. Van a Tátra tövében a liptó-tarnóczi egyházhoz tartozó három szegény község, melyek nem képesek sajátjukból okleveles tanítót tartani. Az állam ezekben a községekben 12 év óta nem állított fel községi iskolát, de Liptó-Tarnóczon, a melynek 900 lakosa van és a mely két modernül berendezett felekezeti iskolát tart fenn, erőnek erejével akar állami iskolát építeni. Ez az eljárás még politikai szempontból sem alkalmas arra, hogy elsimítsa az ellentéteket a magyar és a nem magyarajku honpolgárok között. Én tehát nem látom a miniszter ur intézkedéseivel beigazolva azt az állítását, hogy (olvassa) : »mi nem magyarajku polgártársainknak elébük jövünk a nélkül, hogy őket anyanyelvük jogos használatában háboritanók, sőt ugy is, hogy az állami oktatás terén gondom van rá, hogy az anyanyelv el ne hanyagoltassék és ez által az állami iskola reszenszust elő ne idézzen«. Hogy lehet a miniszter ur ezen állításával összeegyeztetni Szabó Károly azon állítását, hogy nem simogatni, nem keztyűs kézzel, hanem határozott energiával, férfias bátorsággal, nyíltan, bevallott czéllal tanítsák a nemzetiségeket arra, hogy ez a föld Magyarország és hogy ebben az országban a magyar az ur. (Nagy zaj és felkiáltások: Hát ez sem igaz ?) Eltekintve attól, hogy ha ezen kijelentést. . . Ugron Gábor: Hát mit tanítsanak 1 Azt, hogy a muszka az ur % (Zaj.) Bella Mátyás : Eltekintve attól, hogy ha ezen kijelentést. . . (Folytonos zaj.) Ugron Gábor : Egyénenként mindenki ur, de ez az ország Magyarország ! Bella Mátyás : . . . egy nemzetiségi ember irná, vagy tenné közzé, akkor, mivel az urnak ellentéte a szolga, a rab, bizonyára 2 évi államfogházzal lenne nemzetiségelleni lázítás miatt büntetve. Ugron Gábor: Nem következés! Bella Mátyás ." . . . kérdem, hol marad a kormányzatnak demokratikus iránya, hol marad a demokrácziának hármas elve, az igazság, testvériség és egyenlőség ? Ugron Gábor : Ez nem zárja ki, hogy valaki ur legyen ! Bella Mátyás: Végezetül legyen szabad az 1848 : XX. t.-cz.-re is rátérnem. A kultuszminiszter ur azt mondja, hogy a 48-iki törvényhozás áttanulmányozása után arra a meggyőződésre jutott, hogy azon meglehetős általánosságban elterjedt nézet, hogy az 1848-iki törvényhozás bizonyos va-