Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-77

77. országos ülés 1906 deci Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Kötelességemnek tartom, hogy akkor, a midőn a vezetésemre bizott tárcza költségvetésének megvitatása kezdődik, a házat lehetőleg kimeritőleg tájékoztassam azon utakat illetőleg, a melyeken járni óhajtok; azon czélokat illetőleg, a melyeket magamnak kitűztem, és azon eszközökre nézve is, a melyeket e ezélom elérése tekintetében helyeseknek tartok. (Halljuk ! Halljuk !) A t. előadó ur által nekem szivesen előlegezett elismerést csak abban a kiterjedésben és arra vonatkozólag fogadhatom el, hogy egész erőmet, legjobb akaratomat és igyekezetemet akarom szentelni a reám bizott fontos munkakör betöltésének. (Élénk éljenzés.) Hogy vájjon ez az erő azután a nagy feladatokhoz képest elég lesz-e és be fog-e válni, azt a jövő fogja megmutatni. Ma a t. háztól csak azt kérem, hogy a megkezdett utón való továbbhaladásra a költségvetés megszavazása által nekem az eszközöket nyújtsa, ha ugyan részint multamból, részint a most előadandókból meggyőződik arról, hogy a háznak felfogásával, a háznak meggyőződéseivel találkozik az az irány, a melyet követni kivánok. (Halljuk! Halljuk

I) T. képviselőház ! Midőn ennek a tárczának a vezetését átvettem, tisztában kellett lennem az iránt, hogymint az átmeneti kormánynak tagjára, minő feladatok várnak itten én reám. Mi átmeneti kormány vagyunk, a mi azt jelenti, hogy az az alap, a melyen mi a kormányzást elvállaltuk, nem fejezi ki teljesen a mi meggyőződéseinket sem : hogy tehát mi állandóan ezen az alapon nem volnánk hajlandók kormányozni, (Elénk helyeslés a bal,- és a szélsőbaloldalon.) banem hogy a helyzet egy kényszerűségének és a nemzet nagy érdekeinek engedve, ráhelyezkedtünk ideiglenesen erre az alapra, azzal a czélzattal, hogy mindaddig, mig a nemzet szélesebb alapon, az általános szavazati jog alapján megejtett választásokon akaratát jövendőjére nézve nyilvánítja, mindaddig elsősorban a folyó ügyeket intézzük, a létező intézményeket az összeroskadástól megóvjuk, de egyúttal ezt az időt fel is használjuk arra, hogy a nemzetnek megerősödését az egész vonalon eszközöljük (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) ugy alkotmányjogi, mint gazdasági és kulturális tekintetben. Mert mindenkor érvényes lesz az, a mi a Széli-kormány alatt elhangzott trónbeszédben mondatott: hogy a magyar állani kiépitésének munkája nem szünetelhet soha egy perczig sem. (Ugy van ! jobbfelől.) Másodsorban pedig, bár nem vállalkoztunk arra és nem vagyunk kötelesek arra, hogy azokat a kérdéseket is megoldjuk, a melyek a nagy krízist előidézték, de nem is vagyunk attól eltiltva, sőt hazafias kötelességünk, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy ezen átmeneti időben elfoglalt helyzetünket arra használjuk fel, hogy egy maradandó békének, egy maradandó állapotnak alapjait lerakjuk, ha ez lehetséges ; ha ez lehetséges azon nemzeti alapon, a melyen egyedül tudnánk zember 13-án, csütörtökön, 15 mi vállalkozni arra, hogy a kormányzás gondjait állandóan átvegyük. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebbe a helyzetbe kellett beleillesztenem azt a kultúrpolitikát, a melynek vezetésére ez idő szerint hivatva vagyok. És én találtam tárczám keretében kérdéseket, a melyek égetőknek voltak nevezhetők ; olyanokat, a melyeknek megoldása már egy bizonyos stádiumig eljutott; a melyek fonalának felvétele, a melyek megoldásának továbbvitele tehát nem volt mellőzhető ; és találtam oly kérdéseket, a melyek a dolog természete szerint ugy kopogtatnak az állami életnek kapuin, hogy okvetlenül bebocsátást követelnek. Ilyen kérdéseket találtam ugy a kultuszügyeknek, mint a közoktatási ügyeknek vezetése terén. A szoros értelemben vett kultuszügyek terén ott találtam az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásának kérdését, a mely mindaddig, mig nyugvópontra nem juttatik, a benső nyugtalanságnak egy állandó momentumát képezi. (Ugy van! Ugy van!) mely a megoldásnak előkészítésében már egy bizonyos pontig eljutott, a melyet tehát kötelességem volt tovább vinni, legalább odáig elvinni, hogy az abban rejlő nyugtalanító anyagtól a nemzetnek belső békéje megóvassék. (Helyeslés.) És a rendelkezésemre álló, már előbb összegyűjtött adathalmaznak alapján az egész kormánynyal egyetértőleg megindítottam az intézkedést arra nézve, a minek első rátája már ebben a költségvetésben szerepel, hogy a protestáns egyházaknak dotácziója czéljából elsősorban az ezen egyházak körében létező elviselhetetlen adózási terheknek rendezésére, azonkívül a lelkészi nyugdijalap megerősítésére és a központi igazgatás költségeire bizonyos összeg, a mely végeredményében három milliót fog kitenni, vétessék fel, azzal együtt, hogy az 1904. évben rendes egyházi segély czimén a felvett költségek le ne szállíttassanak. (Helyeslés.) De e mellett, t. képviselőház, természetesen felmerült a többi egyházaknak, elsősorban a magyarországi katholikus egyház helyzetének kérdése, a mely bizonyos részeiben sürgős megoldást igényel, a mely az előbb emiitett jogos igényekkel való együttes megoldást igényel, a melyek jogosultságát már 1848-ban elismerték, hanem az ismert események folytán nem tudták kielégiteni, az t. i., hogy Magyarországnak katholikusai is az ő vagyoni és oktatási ügyeikben, jogaikban biztosíttassanak, ezen ügyeiknek önálló intézésére tért nyerjenek. (Helyeslés.) Ennek folytán ép oly sürgős kötelességem volt a magyarországi katholikusok ezen helyzetével foglalkoznom. De nem csak ezzel, hanem egyszersmind a katholikus lelkészi kongrua rendezésének kérdésével, (Általános helyeslés.) a mely a többi bevett egyházak lelkészi kongruájának rendezésével szemben hátramaradt. Természetesen foglalkoznom kell a katholikus egyház körében helyileg létező minden olyan viszonylatok rendezésével is,a melyek a protestánsok egyházadózási viszonyaival egyenlő természetűek,