Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-86
86. országos ülés 1907 hogy Magyarországon 15—20 esztendő óta az összes tudományos korrtipczió az 6 nevével elválaszthatatlanul összefügg ; kimutatta azt, hogy a pennával elkövethető visszaéléseknek nem igen van olyan fajtája, a melyet el ne követett volna.« T. ház ! Meggyőződésem szerint Hencz Károly képviselő urat tegnapi felszólalásában egyedül és kizárólag csak a közérdek és hazánk kulturális javának és reputácziójának érdeke vezethette. Épen azért kizárt dolognak kell tartanom, hogy ő tudva és szándékosan édes atyámat becsületében akarta megsérteni ott, a hol ő védelmére szót nem kérhet és épen azért azt a kérelmet intézem hozzá, hogy itt a ház szine előtt szíveskedjék ezen állításának értelmét és intenczióit megmagyarázni, mert különben kénytelen lennék ezen alaptalan és mivel sem bizonyított állítását a leghatározottabban visszautasítani. Hencz Károly: T. képviselőház! (Halljuk/ Halljuk!) Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót a házszabályok 215. §-a alapján. A midőn tegnapi beszédemet megkezdtem,előrebocsátottam azt, hogy a közérdek szempontjából személyek megnevezésétől sem fogok tartózkodni és a személyek munkásságát is tisztán a közérdek és a kultúra szempontjából bírálat alá fogom venni. Es a mikor ezt előrebocsátottam, hozzátettem azt, hogy szolgáljon mentségemül beszédem folyamán, hogy én a megnevezendők közül személyesen egyetlenegyet sem ismerek, személyi tekintetek tehát engem a legtávolabbról sem vezetnek. A mikor ma az én t. képviselőtársam itt az ő édesatyjának védelmére kelt, felhozta az én beszédemnek egy szakaszát, a melyről azt állítja, hogy az ő édes atyját személyében megtámadta és kért engem, hogy ezen szavaim igazi értelmét itt magyarázzam meg. (Halljuk !) T. képviselőház ! Nagyon sajnálom, hogy az előbb elmondottak és a tegnap előrebocsátottak után valaki az én szavaimat ilyen nagyon félreértette. Ismétlem, — és ezt határozottan ki kell jelentenem — hogy senkit személyében megtámadni a legtávolabbról sem volt ozélom, de nem is volt jogom hozzá. Azokat, a miket a közélet és a kultúra szempontjából itten tegnap elmondottam, ma is mind szórói-szóra fentartom. Beszédemnek azt a szocziális részét illetőleg pedig, a melyre t. képviselőtársam utalt, vagyok bátor az ő figyelmét különösen felhívni arra, hogy abban is azt mondottam, hogy Heinrich Gusztávról közéletünk egyik vizsgálója többek között kimutatta azt, etc. Tehát nem az én szavaim voltak az elmondottak, tényleg én esak a folyóiratokból és a tudományos munkákból czitáltam egyes részeket és csak felhívtam a képviselőháznak figyelmét arra, hogy ezek mindeddig megczáfolva nincsenek. Én tehát t. képviselőtársam édes atyjának személyét a legtávolabbról sem akartam megsérteni és mélyen sajnálnám, ha valaki nekem ezt imputálná. Azt hiszem, a t. képviselő ur meg lesz elégedve szavaimnak magyarázatával. Kérem a KÉPVH. NAPLÓ 1906—1911. V. KÖTET. január lí-én, pénteken. 209 t. házat, hogy ezt tudomásul venni szíveskedjék. (Helyeslés.) Hammersberg László jegyző : Bella Mátyás ! Bella Mátyás : T. képviselőház ! A vallás- és közoktatásügyi költségvetésnek, a t. kultuszminiszter urnak szavai szerint is, az 1848 : XX. t.-cz. és a tanítók fizetésrendezése lévén két kimagasló pontja, beszédemben szintén e két ponttal akarok foglalkozni. A t. kultuszminiszter ura protestáns egyházak az 1848 : XX. t.-cz. alapján való dotácziójának kérdését az igazság és a nemzeti érdek szempontjából tartja megoldandónak. A nemzeti érdek hangoztatása a protestáns egyházfelekezetek dotácziójánál azon benyomást teszi, mintha a t. kultuszminiszter ur a protestáns felekezeteket gyanúba fogná, hogy a nemzeti érdekek fentartását és a magyar állameszmét nem tartják eléggé szem előtt. Ezt látszik igazolni Kállay Tamás képviselő urnak ezen nyilatkozata is (olvassa) : »A magyar törvényhozás nagy bűnöket követett el az által, hogy megadta az autonómiának az egyházaknak azt a j ogot, hogy olyan védőbástyával vehessék magukat körül, a melyen keresztül a magyar államiságnak a legkisebb eszméje, gondolata sem hatolhat át.« A mennyiben a t. kultuszminiszter ur állításaival szemben az én állitásom alapos és a mennyiben ezen g3 7 anusitás a protestáns felekezetekre is vonatkozik, bátor vagyok megjegyezni, hogy a protestáns felekezetekkel szemben a miniszter urnak aggodalma teljesen felesleges és ezen gyanúsítás minden alapot nélkülöz. Állitásom igazolására bátor vagyok rámutatni az ágostai hitvallású evangélikus egyháznak a közelmúltban történt törvényszéki Ítélkezéseire. Csobrda Pál szmrecsányi lelkészt a világi bíróság nemzetiségi izgatás vétsége miatt háromhavi államfogházzal büntette. Az egyházi bíróság ugyanezen vétség miatt Csöbrei át hivatalától és nyugdíjigényétől fosztotta meg. Hasonló eset történt a bányai egyházkerületben. A békési esperességi törvényszék pár hónappal ezelőtt Hrdlicska Lajos tótkomlósi evangélikus lelkészt és Styk tótkomlósi evangélikus tanítót szintén hivatalvesztésre ítélte. Bátor leszek rámutatni azon főbb vádpontokra, a melyek alapján a békési esperességi törvényszék ezen ítéletet hozta. Mint legfőbb vád szerepelt az, hogy Hrdlicska Lajos a tótkomlósi evangélikus egyházban a presbiteri gyűlések jegyzőkönyvének magyar nyelve mellé második jegyzőkönyvi nyelvül a tótot is elfogadta. (Mozgás.) Tette ezt az egyháztagok akaratához képest, lévén a tótkomlósi egyház kizárólag tót ajkú. A másik fő vád az volt, hogy Hrdlicska Lajos nem magyarosit. És ez, azt hiszem, megfelel a kultuszminiszter ur azon intencziójának is, a mely kifejezést nyer beszédének abban a passzusában, a hol arról szólt, hogy még a politikailag a semlegesség álláspontjára helyezkedő iskolákat és intézeteket sem fogja megtűrni. (Helyeslés balfelől.) 27
