Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-82
82. országos ülés 1906 deczember 19-én, szerdán. 167 venném, ka azokat rektifikálná. Én igy értettem, jól figyeltem, ő azt mondotta: itt vannak másodrendű állampolgárok, mert a ki beszél magyarul, azt beeresztik, a ki nem beszéli a magyar nyelvet, azzal ezt éreztetik. (Mozgás a nemzetiségiele padjain.) Nem ezt méltóztatott mondani ? (Felkiáltások balról: Azt mondta! Nagy zaj.) Elnök (csenget): Kérek csendet, különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Hodzsa Milán: A Felvidéken is ugy van. Polónyi Géza igazságiigyminiszfer: Ez engem nagyon meglep, mert azt hiszem, Hodzsa képviselő ur kerülete elég messze van Topánfalvától, semhogy tanúskodhatnék ebben a kérdésben. (Derültség.) Hodzsa Milán: Ez országos kérdés. (Nagy zaj.) Polónyi Géza igazságügyminiszíer: Ez országos valótlanság, a mit mond. (Nagy zaj.) Ennek folytán az interpelláczióra magára az a feleletem: bárki fordul hozzám meghatározott konkrét panaszszal, törvényes utón, én mindenkivel szemben kötelességemnek fogom tartani a megfelelő intézkedésekről és orvoslásról gondoskodni; (Helyeslés.) általános vádaskodásokat azonban, melyek csak arra alkalmasak, hogy a külföld előtt a magyar nemzetet kipellengérezzék, határozottan visszautasítok. Ez az én válaszom a t. képviselő urnak. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő uré a szó. Vajda Sándor: T. ház! Azt mondja egy német közmondás : Es kann der Prömmste nicht in Érieden lében, wenn es dem bősen Nachbar nicht gefällt. Tegnap levelet kaptam Topánfalvárói, melyben ezek a tarthatatlan állapotok, melyek három télen keresztül tartanak, velem közölve lettek. Én ennek folytán minden előkészület nélkül alig, hogy megírtam interpeilácziómat, bejöttem a házba és interpelláczióm tárgyát kifejtettem. Távol volt tőlem bármi hátsó gondolat, bármi mellékczélzat és nem engedem meg sem a t. igazságügyminiszter urnak, sem senkinek a világon, hogy engem rosszhiszeműséggel! meggyanúsítson. Ém meggyőződésemet fejeztem ki mindig ebben a házban, ez az én első és legszentebb kötelességem (Helyeslés a középen.) és hivatkozom önökre, hogy mindig csak az igazságot és a meggyőződésemet vallottam minden körülmények között. (Igaz! ügy van! a középen. Nagy zaj.) Én nem mondtam, hogy interpelláczióm tartalma nemzetiségi sérelem, távol volt tőlem ilyen butaságot r mondani. Én azt mondtam, hogy az a román vagy más nemzetiségi paraszt feltételezi, hogy az az ur, a ki odajön és magyarul beszél, ennek következtében protegáltatik. (Zaj.) Én azt mondtam, hogy ezáltal nem lesz előidézve az a békesség, mely kívánatos volna és ez nem bizonyítja a belügyminiszternek és az igazságügyminiszternek a szeretetét azzal a néppel szemben. Azt mondtam továbbá, hogy épen igy áll ez szocziális szempontból is, mivel ez igy történik minden úgynevezett parasztmunkással, mivel ezeket másodrangú állampolgároknak tekintik nemzetiségi különbség nélkül, ezt hangsúlyozom ós aláhúzom. Ha mindezek után a t. igazságügyminiszter ur mégis ilyen ügyvédi furfanghoz folyamodott, azt sajnálom. Elvártam volna az ország igazságügyének legfőbb őrétől, hogy nyíltan megmondja, hogy igenis gondoskodni fog arról, hogy az egész országban kályhák legyenek azokban a helyiségekben, a hova a nep bemegy. Mert — és most azt hiszem, nem fogja az igazságügyminiszter ur letagadni, a mit mondok — a magyar vidékeken épen ezek a bajok vannak, mint nálunk, a paraszt ott is másodrendű állampolgár, ott is hagyják őt megfázni és megfagyni, mint hagyják a román embert Erdélyben. Ne tessék ebből a kérdésből t. miniszter ur mindjárt nemzetiségi kérdést fabrikálni, hanem t. miniszter ur, a helyett a könnyen szerzett taps helyett tessék arról intézkedni, hogy interpelláczióm értelmében annak a népnek a sorsán javítsanak. Nem csodálkoztam azon, hogy a Burdiaféle ügyben nem felelt mindeddig az igen t. igazságügyminiszter ur, mert zsenirozta; de csodálkoztam ezen a feleleten és ezért nem veszem tudomásul a választ. Elnök: Az igazságügyminiszter ur kivan nyilatkozni. Polónyi Géza igazságügyminiszíer: T. képviselőház ! Én nem tudhatom azt, hogy a t. képviselő uraknak mikor tetszik az igazságügyminiszternek szemrehányásokat tenni. A házszabályok akként rendelkeznek, hogy a miniszter, ha hozzá ínterpelláczió intéztetik, harmincz nap alatt köteles felelni. Én a tegnapelőtti napon nagyon komoly ügygyei, még pedig a kúriai bíráskodás ügyével lévén elfoglalva, nem lehettem jelen a képviselőház ülésében. A Burdiaügyre tehát, a melyről csak a lapokból értesültem és a mely ügyben hozzám ínterpelláczió nem is intéztetett, eddig nem is felelhettem. De méltóztassék ezt az interpellácziót bejegyezni és megtenni, megígérem, hogy rögtön fogok rá válaszolni. Nagyon kíváncsi vagyok rá, meg lesz-e majd válaszommal elégedve, ha majd leleplezem, hogy milyen furfanggal járnak el a t. képviselő urak akkor, mikor az igazságügyminiszterhez kérni jönnek, és miként szokták szemére hányni azután a dolgokat megfordított alakjában, vagyis nem az igazságnak megfelelően. Már most nem tudom, miért jut eszébe a t. képviselő urnak ügyvédi furfangról beszélni. Gondolom, ezen a téren kollegák voltunk. Vajda Sándor: Nem! Én orvos vagyok. Istennek hála!
