Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-82

168 82. országos ülés 1906 deczember 19-én, szerdán. Polónyi Géza igazságügyminiszter: T. kép­viselőház ! Félreértés foroghat fenn. T. i. én kétségtelenül ugy értettem a képviselő urat, hogy ő a másodrendű állampolgárságot a nyelv­kérdéssel hozza kapcsolatba, mert kétségtelenül bizonyos, hogy szerinte — a mint azt meg is ismételte — azokkal az emberekkel szemben használnak kivételt, s kedvezményt, a kik magya­rul beszélnek. Vajda Sándor: Nemzetiségi vidéken, de magyar vidéken nem. Egy hang (balfelöl): Nem lehet elcsavarni! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Bocsá­natot kérek, elcsavarni lehet, akár ügyvéd az ember, akár nem, de sikerrel nem. Én nem mondhatok egyebet, mint a mit az interpelláczióra adott válaszomban már kiemel­tem, hogy ha konkrét panaszszal állok szemközt, annak orvoslása iránt kötelességem mindenkivel, másod- és elsőrendű állampolgárokkal szemben egyaránt intézkedni. (Nagy zaj.) Vajda Sándor: Majd jövök százzal is magyar vidékről. Polónyi Géza igazsägügyminiszter: A meny­nyiben a bírósággal szemben általánosságban azzal a panaszszal jönnek elő, hogy a bíróságok az u. n. szegény embert, vagy a parasztot általá­nosságban másodrendű embernek klasszifikálják, ezt, mint valótlant, visszautasítom. Ellenkezőleg, a magyar bíróságoktól nem­csak a törvény várja el, hanem a tények is bizo­nyítják, hogy ezen a téren teljesitik a biróra váró azt a feladatot, hogy a bíró előtt min­denki egyenlő. Ha ezen a téren, a mint bátor voltam kiemelni, bárkit sérelem érne, igenis, méltóztassék konkrét dolgokkal előállani és akkor a sérelem orvosoltatni fog. De általános­ságban felhozott vádakkal szemben csak azt mondhatom, hogy instituczióink ós nemzetünk diszkreditálását czélozzák, a nélkül, hogy kéz­zelfogható bizonyítékokat hoznának fel. (Ugy van! Ugy van!) Vajda Sándor: T. képviselőház! Egy hang (balfelöl): Mit akar még? Lengyel Zoltán: Hadd beszéljen! Elnök: Joga van beszélni. A házszabályok értelmében kötelesek meghallgatni a képviselő urat. Tessék, kérem! Én adom meg a szót. Vajda Sándor: Azt gondoltam, hogy az igen t. igazságügyminiszter ur is ugy ismeri a vidé­ket mint én, és nemcsak a budapesti viszonyok­kal foglalkozik. Egyébiránt önök közül is, t. képviselő urak, az, a ki vidéki ember, tudja, hogy országszerte mindenütt ezek a viszonyok ural­kodnak. (Fölkiáltások: Hol?) Én egy konkrét esetet hoztam fel és az igen t. igazságügyminisz­ter ur mégis az én jóhiszeműségemet támadta meg. Eelhoztam Topánfalvát, hogy ott ilyen viszonyok vannak és kértem, hogy méltóztassék a, miniszter urnak magát informáltatni, hogy a vidéken a járásbíróságoknál és szolgabírói hiva­taloknál ilyenek a viszonyok, ilyenek az álla­potok az egész országban. Mivel pedig nemcsak a nemzetiségi, nemcsak a román vidékeken, hanem mindenütt ilyenek a viszonyok, azt vártam volna a t. miniszter úrtól, hogy a helyett, hogy a magyar államot még egyszer megvédje és meg­mentse, azt fogja mondani, hogy gondoskodni fog egynehány vaggon kályháról, hogy fűthes­senek, a hol erre szükség van. Igen sajnálom, hogy nem ez volt az igen t. miniszter ur válasza. Elnök: Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az igazságügyminiszter urnak az interpelláczióra adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Többség. Ennélfogva kijelentem, hogy a ház az igazságügy­miniszter válaszát tudomásul vette. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Zakariás János! Zakariás János: T. képviselőház! Sajátszerű véletlen, hogy ugyanazon napon szólok én is a köztisztviselők szolgálati pragmatikájáról, a mikor a bírói és ügyészi szervezet módosítása iránt beadott törvényjavaslat feletti vitában, másoidalrol egy kéjsviselő ur ezt a kérdést szin­tén felvetette. A kettőnk között azonban az a különbség, hogy ő a birói függetlenség fenforgását vonta kétségbe, holott az a törvény által biztosítva van. Ez a törvény végre is hajtatik és igy ezen a téren nincsen szükség a szolgálati pragmati­kának szabályozására. Ellenben a többi köztisztviselőknél nincsen szabályozva sem a függetlenség a felettes ható­ságokkal szemben, sem a fegyelmi eljárás. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Zakariás János: E szerint nincsen törvény­ben megállapítva mindama föltétel, a mely a köztisztviselőnek felelősségre vonása és politikai magatartásának elbírálásánál figyelembe veendő. Már pedig különösen a legközelebbi múlt szomorú tapasztalatai indokolttá teszik azt, hogy gondoskodjunk arról, miszerint a köztisztviselők politikai tekintetben teljesen függetlenül gyako­rolhassák jogaikat és teljesen függetlenül adhas­sanak kifejezést politikai meggyőződésöknek. (Helyeslés.) Ezen a téren mindenesetre különbséget kell tennünk a között, hogy a tisztviselő mint ilyen, mennyire mélyedhet bele a politikai párthar­czokba és a között, hogy az ő egyéni, politikai jogait mennyiben gyakorolhatja ? A köztisztvi­selőnek, mint ilyennek, lehetőleg tartózkodnia kell attól, hogy politikai pártharczokba bele­vegyüljön, mert lehetetlen elválasztani egyénisé­gét, politikai személyiségét köztisztviselői minő­ségétől és hogy ha belevegyül a politikai párt­harczokba, önkéntelenül is beleviszi hivatalos állását is és hivatalos állásánál fogva is gyako­rol olyan meg nem engedett befolyást, vagy alantas tisztviselői társaival, vagy a vele össze-

Next

/
Thumbnails
Contents