Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-82

166 H2. országos ülés 1906 deczember 19-én, szerdán. Van-e tudomásuk az igazságügy- és belügyminiszter uraknak arról, hogy a topánfalvi járásbíróság, illetve szolgabirói hivatalnál elzárásra Ítélteket megfelelő fogházépület hijján az állami iskola épületének fűtetlen folyosóján tartják elzárva ? Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy Erdélyben szintén kivétel nélkül az összes járásbíróságoknál és szolgabirói hivataloknál a beidézett felek, a mennyiben földmiveló'k — azaz úgynevezett parasztok — vagy munkások, megfelelő fűtött helyiségek hijján vagy mivel ily helyiségek létezése esetén is másodrangú állampolgároknak tekintetnek a hagyományos vidéki felfogás által, kénytelenek egész délelőttöket téli fagyban, hideg folyosókon vagy a hivatalos helyiségek udvarán a szabadban tölteni ? Ha mindezekről van tudomásuk a miniszter uraknak: szándékoznak-e ezen embertelen viszonyok megszüntetése iránt sürgősen intézkedni ? Ha azonban mindezekről nem birnak tudomással, szándékoznak-e mielőbb sürgősen meggyőződést szerezni ezen tarthatatlan állapotok létezéséről és azok megszüntetése végett sürgősen intézkedni? Elnök: Az igazságügyminiszter ur kivan nyilatkozni. (Halljak! Halljuk!) Polónyi Géza igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Az imént elhangzott, ártatlannak látszó interpelláezió nyilvánvaló czélzatossággal két eszmét szolgál. Nem ritkán találkozunk velük abban a táborban, a melyből az interpelláezió most felhangzott. Az egyik, t. ház, az, hogy a t. képviselő urat, ugy látszik, bántja, hogy a mikor a börtönügyi kongresszus megtartatott, akkor a külföldiek arról győződtek meg, hogy itt a fogházak és egyáltalán a szabadságvesztés-büntetések kitöltésére szánt helyiségek modernek és oly állapotban vannak, hogy minden kívánalmat kielégítenek. A t. képviselő ur beszédéből láttam, hogy ezt a jó hangulatot azzal igyekszik most interpellácziójának általános tartalmával, minden konkrét, határozott személyek megnevezése nélkül diszkreditálni . . . Vajda Sándor: Topánfalváról beszéltem. (Zaj.) Polónyi Géza igazságügyminiszter: . . . hogy talált Topánfalván egy u. n. fogházat, a melynél az az eset állt be, a mint beszédéből kivettem, — mert nekem semmiféle hivatalos tudomásom az ügyről nincs, miután eddig semmiféle néven nevezendő panasz hozzám nem érkezett — hogy Topánfalván tűz ütött ki és ott leégett a bírósági fogház. Vajda Sándor: Minden leégett. Polónyi Géza igazságűgyminiszter: Tehát minden. A t. képviselő ur maga mondta, hogy ott kihágás miatt elitéltek vannak, a kikre nézve nem fogházbüntetés, hanem elzárás van kiszabva, ez j>edig nem is az igazságűgyminiszter, hanem a belügyminiszter hatáskörébe tartozik. (Igaz! Ugy van!) Felpanaszolja, minden konkrét, megfogható adat nélkül, hogy megtörtént az a borzasztóság Topánfalván, hogy azon időre, míg a leégett fogház tekintetében rögtönös intézkedés történik, — milyen borzasztó megszentségtelenitése a topánfalvi uraknak! — az elzárást nem a fogházban, hanem az iskola állítólagos előtornáczában hajtják végre. (Mozgás.) Ebben a czélzatosság egészen nyilvánvaló. De nem fog az a czélzat sikerülni, mert igenis kijelentem, hogy azon esetben, ha bárkivel szemben valamely konkrét panasz okából valami sérelmet látnék fenforogni, kötelességemnek tartanám rögtön és azonnal intézkedni és megfelelő orvoslásról gondoskodni. Miután azonban a t. képviselő ur beszédében maga konstatálja, hogy a beállott tűzvész okából rögtöni intézkedésre szükség volt . . . Vajda Sándor: Ez már a harmadik tél! Polónyi Géza igazságűgyminiszter: ...hacsak azt nem akarja a képviselő ur, hogy szabadon bocsássák a t. képviselő ur interpelláeziója folytán azokat, a kik ott el vannak ítélve, mást tenni nem lehetett. Hogy azonban az interpellácziónak czélzatossága minden kétségen felül álljon, itt van a második része az interpellácziónak. JSem emliti fel a t. képviselő ur X-et. T-t vagy A-t, a ki valami miatt panaszkodnék, hanem elmondja, hogy Magyarországon, persze megint csak Topánfalván, léteznek másodrendű állampolgárok, ezek t. i. azok, a kik szerinte nem magyarul beszélnek. A magyar képviselőháznak nem lehet feladata ilyen általános vádaskodással a nernzetet a külföld előtt megpellengéreztetni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Mindig Románia számára beszélnek! (Zaj.) Polónyi Géza igazságűgyminiszter: T. képviselőház ! Télviz idején Romániában is megesik, hogy valaki fázik. (Derültség a szélsőbaloldalon. Zaj a nemzetiségiek padjain.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hodzsa képviselő urat ismételten figyelmeztetem. Polónyi Géza igazságűgyminiszter: Az ellen azonban határozottan tiltakozom, hogy akár a hideg, akár a meleg nyelvi határokhoz volna kötve, (Derültség) és hogy valakit azért ácsorogtatnának a hideg szobában, mert román. (Zajos felkiáltások, a nemzetiségiek padjain: Nem igaz! Ezt nem mondta! Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Markos Gyula: Komiszság! (Nagy zaj.) Elnök: Markos képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj.) Hodzsa képviselő urat rendreutasítom. Polónyi Géza igazságűgyminiszter: A képviselő ur kétségtelenül jogosítva van saját szavait értelmezni; én csak örvendetes jelenségnek