Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-82

82. országos ülés 1906 deczember W-én, szerdán. 165 5, Szándékozik-e a t. miniszter ur intézkedni, hogy ezen szerződés haladéktalanul felbontassák ? Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a kereskedelemügyi miniszter úrral. Ki következik? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Vajda Sándor! Vajda Sándor: T. ház ! Másfél éve már annak, hogy egy nyári napon Topánfalva erdélyi község leégett. A község lakosai szegény emberek lévén, ugy a hogy, jól-rosszul felépítették leégett viskóikat. Csak a kormány, a leggazdagabb érdekelt fél nem építette fel az állami épületeket, csak a kormánynak nem volt pénze, hogy a közigazgatási czélokra megfelelő épületeket bérelhessen. Ennek következtében Topánfalván ma ugy állanak a viszonyok, — csak igen röviden akarom előadni interpelláczióm anyagát •— hogy ugy a járásbíróság, mint a szolgabírói és közigazgatási hivatalok által fogházra elitélteket, nincs hely, a hova bezárhassák. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! (Halljuk! Hall juh!) Vajda Sándor: Alkalmasabb hely hijján bezárják az ilyen elitélteket most, télviz idején, az állami iskolák hideg folyosójára. T. ház! Mindnyájan tudjuk, hogy annak idején az u. n. sötét közéjuiorban azokat, kik adósságaikat pénzben lefizetni, letörleszteni nem tudták, elitélték és az adósok börtönébe csukták. Ezeket a topánfalvai szegény embereket pedig, a kik közül a legtöbb apró kihágásokért vagylagos Ítélettel van elitélve —• a minek következtében fizetés helyett legtöbben a börtönt választják — becsukják szintén, de nem olyan börtönbe, mint a minőket az itt járt külföldi vendégeknek megmutattak, hanem becsukják őket egy állami iskolának fűtetlen, hideg folyosójára. Ez az eljárás nemcsak a pedagógiai elveknek nem felel meg, de azt hiszem, ellenkezik a jog és igazság elveivel is, miért is bátorkodom ezen visszás állapotra felhívni az igen t. igazságügyminiszter ur figyelmét azon reményben, hogy annak megszüntetése iránt intézkedni fog. T. ház ! Egy más bajjal is szeretnék ezúttal foglalkozni, a mely ugyancsak az igazságügyminiszter urat érdekli. Az erdélyi részekben ugyanis — de sok más helyén is az országnak — olyan patriarchálisak a viszonyok, járásbíróságnál és szolgabírói hivatalnál egyaránt, hogy a szegény, másodrangú állampolgárnak tekintett paraszt vagy munkás, ha reggel nyolcz órára beidézik az illető hatóságokhoz, gyakran délig kénytelen várni, mig ügyére kerül a sor, vagy pedig — a mi szintén gyakori eset — csak estefelé adják tudtára, hogy most haza lehet menni, majcl egy más alkalommal ismét meg fogják hívni. Az a parasztember látja, hogy a tisztviselői közegek másodrangú állampolgárnak tekintik azért, mert az állam hivatalos nyelvét nem beszéli, mig azok, a kik magyarul tudnak, azért mert az állam hivatalos nyelvén beszélnek, ki lesznek tüntetve, beléphetnek a melegebb helyiségekbe és nyugodtan várhatják ügyük elintézését. Sőt ha épen az utolsó pillanatban érkeztek is. ha a többiek órahosszákig vártak is, hogy reájuk kerüljön a sor, akkor is az ikyen újonnan jött, az állam nyelvét beszélő panaszlók vagy beidézettek ügyét veszik előbb sorra. T. ház! Én nagyon is szeretném, ha a belügyminiszter ur valóra váltaná azt a szavát, a mire ugyan ideje lett volna, a mikor még liberális ember volt, hisz a liberális párt annyi éven át uralkodott az ország felett, hogy t. i. azt a szeretetet a néppel szemben bebizonyítsa. Mert tessék elhinni, hogy ott kell kezdeni, hogy a bocskoros atyafiakat is kielégítsük és ne hagyjuk őket órákig dideregni, fagyoskodni. Ilyen csekélységekkel is kell bizonyítani azt a nagy szeretetet. (Mozgás.) A mikor látja az a munkásember, hogy az a kaputos ember mindjárt be lesz vezetve a meleg helyiségbe és neki, mert csak munkás, künn kell dideregnie, biztosithatom a t. házat, nincs szüksége akkor lelketlen, szocziáldemokrata izgatóra és nincs szüksége erre annak a román vagy más nemzetiségi parasztnak, a mikor ugyanazt látja; felforr benne az igazságérzet, magát másodrangú állampolgárnak látván és szocziáldemokrata vagy nemzetiségi eszmékkel foglalkozik ott a hidegben. (Derültség és mozgás.) Azt hiszem, méltányos volna a szegényebb nép sorsa iránt is érdeklődni és meleg helyiségekről gondoskodni az összes hivatalokban. Hogyha már nem lehet azt berendezni, hogy máról holnapra változzék meg bürokrácziánk felfogása, hogy máról holnajjra kitűnő vagy legalább is tűrhető közigazgatás felett rendelkezzünk, legalább azt meg lehetne tenni, hogy arról gondoskodás történjék, hogy ne legyen az a szegény nép kénytelen órák hosszat, napokon át dideregni a fagyban, a honnan bizony nagyon sok ember visz magával betegséget haza, és azt hiszem, sem ő, sem családja nem gondol nagy szeretettel azokra a közegekre, a melyek esetleg az atyának halálát idézték elő. Ne tessék ilyen imponderabilis kicsiny dolgokat csekélységnek tekinteni, mert nagyon mély benyomást tesznek ezek a népre. A nép csak azt látja, hogy ő másodrangú állampolgár, csak azt érzi, hogy az ur mindig ur, a mig ő mindennek ki van téve. Elvárom és remélem, hogy az igen t. miniszter urak, a kikhez interpellácziómat beterjeszteni bátorkodom, sürgősen intézkedni fognak ezen bajoknak elhárítására, vagy legalább is csökkentésére. Interpelláczióm tartalma a következő (olvassa) : Interpelláczió az igazságügy- és belügyminiszter urakhoz.