Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-82
164 82. országos ülés 1906 det kárpótolja őt a pártvezetői minőséggel járó jó jövedelemért, szerződést kötött vele a betegsegélyző pénztár nevében, az u. n. szanatórium benépesítésére. Azokat a szegény munkásokat, a kiknek üdülniök, gyógyulniuk kellene, leküldik abba a szanatóriumba. A betegek le is mennek, de folyton csak panaszt küldenek az élelmezés és az ottani ellátás ellen. Ilyen panaszok megvizsgálására az igazgatóság leküldötte egyik orvosát. Vissza is jött az illető és a következő jelentést terjesztette be: A szanatórium két villából áll, az egyik a dombon van, a másik lejebb. A villák egyikében sincs vizvezeték — ez aztán szanatórim! — fürdőt a betegek még akkor sem kapnak, a midőn a szanatóriumba felvétetnek; fürdőt ott egyáltalában nem kapnak. Friss ivóvizet naponta csak egyszer kapnak, azt is este, (Mozgás és zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) ugy hogy egész nap az állott vizet kénytelenek inni. Hisz vannak a t. háznak orvos tagjai is, a kik nagyon jól tudják, hogy idegbajos, tüdőbajos embereknek mennyire szükségük van friss ivóvízre! (Halljuk! Halljuk!) Megfelelő helyiség oly czélra, hogy a betegek együtt étkezhessenek, nincs; a tálalásnak kétszer kell történnie; (Halljuk!) a felső villában egyáltalában nem étkeznek, hanem le kell jönniök a betegeknek az alsó villába és tüdőbajos emberek, a kik legnagyobbrészt már lázzal mennek oda le, tele gyomorral kénytelenek hegyet mászni, a mi tudvalevőleg halál egy tüdőbajos embernek. Szóval a betegséget nem hogy gyógyítanák, hanem még inkább előmozdítják. » Az orvosi ellenőrzés és az orvosi kezelés ott abban áll, hogy hetenként kétszer meglátogatja a betegeket az orvos, azonban a betegek egész éjjel mulatnak, dorbézolnak Fiúméban. (Derültség a szélsobaloldalon.) Hédervári Lehel: Jó betegek! (Derültség.) Somogyi Aladár: Hogy ez javukra válik-e a betegeknek, azt nem akarom firtatni, de az orvos azt mondja, hogy ezen betegek betegségüknek csak csiráját vitték magukkal és a midőn visszajöttek, közel állottak az elpusztuláshoz. Hogy ezen van-e nevetni való, azt nem tudom. Köpőcsészék a szanatóriumban nincsenek, mert a kik e czélra oda vannak állítva, azok köpőcsészéknek nem nevezhetők. Ugyanez az orvos kéri is a betegsegélyző pénztár igazgatóságát, hogy küldjön le köpőcsészéket, mert ilyenek nincsenek, pedig nagyon jól megfizetik azt az ellátást, a melyet ezek a szegény emberek ott kapnak. Az étkezés ellen több panasz merült fel. Több ízben panaszkodtak, hogy ha jól akartak lakni, akkor vagy ki kellett menniök egy vendéglőbe, vagy át kellett menniök Fiúméba, mert élvezhetetlen volt az egész ellátás. (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk!) czember 19-én, szerdán. Elnök: Kérem Gaál képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Somogyi Aladár: És, t. ház, a midőn ilyen viszonyok uralkodnak abban az u, n. szanatóriumban és a midőn a betegek gyógyulás helyett a pusztulásnak vannak ott kitéve, akkor a szocziálista pártvezetőség újból 10 éves szerződést óhajt kötni Goldner Adolf úrral, sőt ha jól tudom, tegnap vagy ma ezt a szerződést meg is kötötték és kiszolgáltatták a munkások százait ezen ember kapzsiságának. Markos Gyula: Szét kellene az egész bandát robbantani! Somogyi Aladár: Hogy micsoda bánásmódban és ellátásban részesülnek ott ezek az emberek, azt nem akarom itt a ház előtt egészen feltárni, mert elvégre is ízlésem tiltja, hogy ilyen dolgokkal előhozakodjam, hanem kérem a t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy az ezen szanatóriumra vonatkozólag beterjesztett orvosi jelentést tegye le a ház asztalára. Hadd épüljön belőle és lássa mindenki, hogy milyen emberek vindikálják maguknak és mondják magukról azt, hogy a munkások javát tartják szemük előtt ós azok javáért dolgoznak; hogy a t. ház meggyőződhessék arról, hogy az a korrupezió, a mely a közelmúltban Magyarországon uralkodott, semmi ahhoz képest, a mi ma azon emberek közt uralkodik. És ezek azoknak az uraknak szövetségesei. (A nemzetiségiek padjaira mutat.) Ezeknél fogva a következő interpellácziót intézem a t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz (olvassa) : Interpelláczió a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez. 1. Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy a budapesti kerületi általános munkásbetegsegélyző pénztár Abbáziában a dr. Goldner Adolf tulajdonát képező u. n. szanatóriumban munkásokat helyezett és helyez el üdülés végett ? 2. Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy ezen szanatóriumnak csúfolt épületek berendezése a lehető legkezdetlegesebb s hogy a hiányos berendezés, és rossz ellátás miatt a fenti pénztár igazgatóságánál panaszok emeltettek? 3. Van-e tudomása a t. miniszter urnak arról, hogy a vizsgálatot teljesített főorvos a panaszokat alaposaknak jelentette, s hogy a pénztár igazgatóságához beadott ezen jelentésében az állapotokat, melyek a szanatóriumban uralkodnak, olyanoknak jelzi, a milyenek hazánkban az intézet bezáratását vonnák maguk után ? 4. Van-e tudomása a t. miniszter urnak arról, hogy ezen előfordult botrányos állapotok daczára a betegsegélyző pénztár igazgatósága 10 éves szerződést kötött ezen abszolúte megbízhatatlan emberrel: dr. Goldner Adolffal, a mely szerint 50 ágyat 10 évre bérbe vett?
