Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-82

156 82. országos ülés 1906 deczember 19-én, szerdán. még egy nagy probléma. A birói szervezettel kapcsolatosan majd meg fogja hallani a kormány javaslatát a t. képviselő ur. Egyet azonban már most méltóztassék megengedni, hogy szives figyelmébe ajánljak. Nem is kellene a magyar igazságszolgáltatásnak egyéb, csak az, hogy a minősités kérdésében jogorvoslatot biztosítson a t. képviselő ur a bíráknak. Akkor külön bíróságok felállítására lenne szükség, mert az lehetetlenség, hogy a bíráknak a minősítése egészen elejtessék, és hogy ne legyen valamely fórum, a mely annak a bírónak nem a politikai megbízhatóságát, hanem a szorgalmát, azon képességét, hogy vezető állásra alkalmas-e, vagy nem, felül ne bírálja, illetőleg javaslatba ne hozza. Már most, a kinek bármely tekintetben nem a legjobb minősités fog adatni, alig fog közöttük találkozni egy is, a ki ezt jogorvoslat nélkül eltűrje, és méltóztassék figyelembe venni, hogy mennyi jogorvoslat lenne ebből Magyarországon, ha a kérdést erre az útra tereljük. Orvosolni kétségtelenül kell, de más irányban, nevezetesen ugy, hogy a minősités nyilvános lehessen, hogy megfelelő testületi garanczia alá helyeztessék: mindezekről lehet gondoskodni. Egyébként, ismétlem, ez ma nem lévén napirenden, elég lesz vele akkor foglalkozni, a mikor a bírói szervezetről szóló kérdések napirendre kerülnek. De a képviselő urnak egy megjegyzésére mégis reflektálnom kell. Azt mondja ugyanis a kójjviselő ur, hogy a bírák mellékszolgálatuk jutalmául léptettetnek elő. Maniu Gyula: Előfordult! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Ne méltóztassék megijedni, mert csak megerősíthetem a képviselő ur állítását. Teljesen igaza van a képviselő urnak, ha a legközelebb múltról akart beszélni. Történtek erre kísérletek csak a közelmúltban is. Hálás köszönettel veszem, hogy neki esze ágába sem jutott ezzel a mostani kormányzatot vádolni. Sőt, ha a rendszerváltozást vesszük tekintetbe, ez a kormányzat épen ebben a tekintetben jelent rendszerváltozást, mert ez a kormány semmiféle politikai szolgálatok jutalmazására nem vállalkozott és a bíróban nem keresi a pártembert és a politikust, de igenis az alkotmányt tisztelő hazafit, (Altalános helyeslés.) mert az alkotmány a fundamentuma a birói hatalomnak és tekintélynek is, és a legkevesebb, a mit elvárhatunk a bírótól, magának az alkotmánynak tisztelete és védelme. (Altalános élénk helyeslés.) Az albirói és alügyészi elnevezések tekintetében ne méltóztassék zokon venni, t. képviselő ur, én csak a napokban hallottam, hogy a t. nemzetiségi képviselő urak a demokratikus álláspontra helyezkedtek. Ez a demokratikus álláspont? De méltóztassék megengedni, a magyar ember régi időkben is tudott különbséget tenni a szolgabíró és az esküdt, az alispán és a főispán között. Most már, a legújabb időben, a szolgabíró és főszolgabíró között is meg tudja tenni a különbséget. Azonban nem azon fordul meg a kérdés, hogy miképen czimezik meg a bírót? Igaza van különben. Nekem soha sem lenne kifogásom az ellen, ha az al- és fel-czimek eltörültetnének, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy neveljünk kötelességtudó, független birói kart, a melyet anyagilag lássunk el ugy, hogy meg lehessen elégedve; akkor az meg fog nyugodni, ha albiró lesz is a czime. Eallstaff-politika volna azonban az, hogy a káplárt kinevezzük generálisnak és adjunk neki hadnagyi fizetést. Ezt a rendszert nem szándékozom követni. Igaz, hogy vannak érvek a mellett, hogy ezeket a czimeket ne állapítsuk meg ugy, hogy albiró, felbiró, mert a közönségben tényleg viszszahatás keletkezhetik, a közönség tényleg azt hiheti, hogy az ő ügyét albiró intézvén el, az ő igazsága nem egészen teljes; de mindezen kérdések, a mint mondám, a birói szervezettel kapcsolatosan oldandók meg. Ezzel a törvényjavaslattal ezek a kérdések abszolúte semmi öszszefüggésben nincsenek; másrészt pedig a kormány a maga részéről kedves és kellemes kötelességének fogja tartani, hogy a közvéleményben élő, a birói kar érdekében szükséges ezen reformok tekintetében, a birói szervezettel kapcsolatban minden határozati javaslat nélkül a megfelelő javaslatokat előterjeszsze. Ezért tisztelettel kérem, méltóztassék a határozati javaslat mellőzésével a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Maniu Gyula: T. képviselőház! Elnök: Mi czimen kíván a t. képviselő ur szólni ? Maniu Gyula: Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czimén. (Sálijuk ! Halljuk !) Nagyon köszönöm a miniszter ur szívességét, a melylyel szerény és rövid felszólalásomat hírlapi kombinácziónak jelentette ki. Igen szívesen kijelentem, hogy azokat a dolgokat, a melyeket itt bátor voltam előadni, nem én találtam fel és hogy azokat máshonnan és tapasztalatból tanultam. Bizonyára a miniszter ur sem fogja tőlem rossz néven venni, ha én meg azt mondom s — talán nem tévesen — azt állítom, hogy azokat a dolgokat, — a számokról nem beszélek — melyeket a miniszter ur itt előadott, sem maga találta fel, hanem bizonyosan valahonnan tanulta, s mintha ebben a házban sem először hangzottak volna el. A mi pedig szavaim félremagyarázott értelmét illeti, a miniszter ur kijelentése szerint ugy látszik, mintha én azt állítottam volna, hogy a bírákat bizonyos mellékkeresetben, jutalmazásban részesitik. Ilyen kijelentést azonban nem tettem, ilyet tenni szándékomban sem volt. Ellenkezőleg, meg vagyok győződve, hogy Magyarország birói kara nem mellékszolgálta-