Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-82

152 82. országos ülés 1906 . ban kivánok foglalkozni, hogy ezen ranglistának összeállítása ós a bíráknak egyikbe vagy másikba való^ előléptetése igen nehezen oldható meg helyesen. Épen a birói függetlenségnek felülről való megóvása czéljából tartanám szükségesnek, ha különösen az alsóbbfoku bíróságok státus helyzete és előléptetése javíttatnék. (Helyeslés.) Mert ezen javaslatban — és ez az, a mit én a törvényjavaslaton kifogásolni valót találok — gondoskodva van a kúriai birákról, a táblai birákról és a törvényszéki bírák egy 'kis részéről is, de a birói karnak egy igen nagy és igen fontos részéről, az albirói karról nincs gondoskodás. Én feltétlenül egyformán fontosnak tartom minden birói funkcziót végző embernek a függetlenségét. De még ha választanom kellene, elsőbbséget kell adnom és előbbre kell helyeznem az elsőhirónak a függetlenségét és az anyagi gondoktól való mentesítését, mert az elsőfokú bíró az, a ki az élettel közvetlenül érintkezik és az, a ki egyedül Ítélkezik, ennek kell tehát mindenek előtt a függetlenségét megóvni és anyagi helyzetét biztosítani, mert könnyebb a kezdet nehézségeivel küzdő egyes bírót, mint a felsőbb fórumban működő társasbirót eltántorítani. Az albirák egy ötöd részének meg van ugyan ígérve, hogy a nyolczadik fizetési osztályba fognak előléptetni, de ezen előléptetésből csak egy kisebb rész fog ez évben megtörténni. Az 1871. évi XXXI. törvényczikk rendeli, hogy a járásbirák mellé albirák is nevezhetők ki. Mi volt ennek a czélja és értelme? Az, hogy a járásbiró kinevezése a rendes és az albiróó szubszidiárius. Most 1200 albiró van és látjuk, hogy az, a mi a törvényben mint kivétel volt statuálva, most rendszerré vált". És pedig nem azért, mert az albirói létszámot, mint olyat elméletileg az állami gépezetbe beillesztendőnek találták volna, liánom tisztán financziális okokból indulva ki. Én tehát épen az albirói kar tekintélyének emelése és a helyzet javítása czéljából feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy az albirói elnevezés törültessék el, mert ennek semmi néven nevezendő indoka nincs. Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy a közigazgatásban is voltak szolgabirák és alszolgabirák és furcsa, hogy a közigazgatási intéző körök jobban tudtak gondoskodni a maguk embereiről, mint az igazságszolgáltatási téren történt. Xem akarom kicsinyleni a közigazgatási tisztviselőket, de mégis fontosabbnak tartom a birói működést. Az albiró ugyanazt a funkcziót végzi, mint a járásbiró, ugyanazzal a kvalifikáczióval bír, semmi néven nevezendő különbség az albiró és a járásbiró munkaköre között nincs ós nem is szabad lennie. Az albirói elnevezésnek igen sok káros következménye van. Először is a jogkereső polgársággal szemben tekintélye nem olyan, mint a járásbiróé. Az a polgárember mindig abban a megczember 19-én, szerdán. győződésben lesz, legalább a kisebb műveltségű, hogy, ha az ő ügyét az albiró intézte el, a járásbiró valószínűleg jobban tudta volna elintézni. De van még egy másik dolog. És elismerem, hogy azok közül, a kik a birói pályán működnek, nem mindnyájan alkalmasak arra, hogy a magasabb polczot foglalják el. Ennek következtében megtörténik, hogy valaki mint albiró öregszik meg. Már most mi következik ebből? Az az albiró nemcsak örökösen megbélyegzett ember, hanem egyszersmind a jogkereső közönség is ugy tekinti, hogy az ő ítéletei kisebb értékűek és kevésbbé nyugszik meg bennük, mert annak az embernek, a ki ötven éves és még mindig albiró meg alügyész, nem igen van már tekintélye a nép előtt. Mikor a törvény ugy az albirói, mint az alügyészi állást kisegítő módozatképen hozta alkalmazásba, mikor azt látjuk, hogy ennek fcntartása jogpolitikai és igazságszolgáltatási szempontból, sőt egyéni szempontból is káros,

/ akkor miért tartjuk ezt továbbra is fenn ? Én tudom és meg vagyok győződve, hogy nem lehetséges az, hogy azt a jegyzőt mindjárt törvényszéki bírónak nevezzék ki, vagy mindjárt abba a rangba vagy abba a fizetési javadalmazásba nevezzék ki, a mely javadalmazásba egy érdemesebb, régebben foglalkoztatott, esetleg egy képzettebb ember kell hogy jusson. De lehet oly megoldási módot találni, a mely erre tekintettel van. Ez a megoldási mód pedig a következő lehetne. T. i. a mostani albirói létszámnak kétharmada maradjon meg a IX. fizetési osztályban, egyharmada pedig jusson a VIII. fizetési osztályba. Ennek következménye az volna, hogy a törvényszékeknél működnének VII. és Vili. fizetési osztályban lévő törvényszéki bírák, a járásbíróságnál pedig működnének VII., VIII. és IX. fizetési osztályban lévő járásbirák. Ha ennek következtében azután az a nehézség fordulna elő, hogy nem lehetne megkülönböztetni a IX. fizetési osztályban lévő járásbirót a törvényszéki bíráktól, nagyon könnyen lehetne segíteni a dolgon az által, hogy kisegítő birói czimet adnánk neki, ép ugy, mint a Kúriánál megvan a kisegítő kúriai birói czim. (Helyeslés a középen.) Azt hiszem tehát, hogy régi sérelmet orvosolnánk az által, ha az albirói elnevezéseket törölnénk. De a birói függetlenségnél ezeken kivül igen fontos körülmény az, hogy a szolgálati viszonyokat, jobban mondva: az ügyek beosztását a bíróságok körében helyesebben szabályozzuk. Az. ügybeosztás nagyon káros, sokszor lehangoló arra a birőra és legtöbbször magára a jogkereső közönségre is. Közismert dolog az, hogy az ügyvédnek inkább sokoldalúnak kell lennie, mig a bírónak inkább szakismerettel kell bírnia abból a czólból, hogy az ő szakmájába beosztott ügyeket azután egészen jól, alaposan ismerje ós az