Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-82

deczember 19-én, szerdán. 1.51 82. országos ülés 1906 i Nem akarok e kérdéssel, bár nagyon fontosnak tekintem, most bővebben foglalkozni. Az idő rövidre van szabva és nagyon kivánatosnak tartom, hogy hosszabb beszédekkel és felszólalásokkal ne késleltessük azt, hogy e javaslat már az idén törvényerőre emelkedjék. Mondanivalómat az igazságügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával fogom előadni, de addig is legyen szabad néhány fontos körülményt felemlíteni, hogy röviden indokoljam azt a határozati javaslatot, a melyet beterjeszteni szerencsém lesz. A birói kar függetlenségének egyik legnagyobb akadályát látom abban a minősitési rendszerben, a mely most divik. Mi, a kiknek alkalmunk van a bíróság körében forogni és velük a birói élet különböző megnyilatkozásaiban érintkezni, látjuk, mily óriási sulylyal nehezedik a titkos minősítési rendszer a bíróság vállára. Régi kívánsága a magyar parlament igen tekintélyes tagjainak, hogy a birák minősítése ne történjék titkosan, hanem nyilvánosan, jogorvoslattal ellátva. Mert hogy történik a dolog? A birói minősítés mindenekelőtt megtörténik a közvetlen feljebbvaló részéről, mondjuk az albiró minősítése a járásbiró által és a nélkül, hogy az aljárásbiró tudná, miként lett minősítve, mily indokból lett kedvezőtlenül minősítve, felmegy a minősítés a törvényszékhez és az megint titkosan felülminó'siti, és felmegy a táblához. De ha ez a minősítés csak oly alakban történnék, a mely esetleg a feljebbvaló által ellenőrizhető volna, hogy pl. arról szólna: szorgalmas-e a biró, megfelel-e szakképzettség tekintetében a hivatása követelményeinek, a melyeknek meg kell felelnie, az nem volna nagy baj, mert a feljebbvalónak mindig volna alkalma, ha lelkiismeretes, — a mit feltételezek a törvényszéki elnöktől, vagy táblai elnöktől — alkalma volna mindig, hogy meggyőződjék a biró munkaköréből, hogy tényleg oly szorgalmas, képzett-e, a mint minősíttetik. De a minősítés oly alapon is történik, a mely emberileg abszolúte nem ellenőrizhető. Tudniillik mily indokból? Abból, hogy megbizható-e, mondjuk politikai szempontból, vagy hogy alkalmas-e a bíróság vezetésére. Mi történhetik itt? Mondjuk, hogy az albirónak, a ki nagyon tehetséges, törekvő ember, nem sikerül a feljebbvalójának jóindulatát megszereznie, vagy pedig ténykedéseivel épen az ellenszenvét hivta ki, most azután, habár alkalmas, tehetséges, minden tekintetben megfelelő, az illető feljebbvaló a titkos minősítésbe be is irja, hogy szorgalmas, tehetséges, de beírja azt is, hogy vezetésre nem alkalmas. A titkos minősítés folytán ennek következtében teljesen ki van zárva, hogy az illető biró tehetségének megfelelően előlépjen, ép ugy akkor, ha egyszerűen azt irja a feljebbvaló, hogy a biró nem megbízható, irja a nélkül, hogy megmondaná, milyen szempontból. Épen azért — röviden foglalom össze — kívánatos volna, hogy minél hamarább hozassák törvény, a mely ezt méltányosan, igazságosan szabályozza, hogy a minősítés ne legyen titkos ós orvoslás is biztosíttassák. Másik igen fontos kérdés a birói és ügyészi szervezetben az előléptetési módozatok és a kinevezések kérdése. T. ház! Arról van szó, hogy ha egy bíró előlépjen, ennek a kinevezésnek az előfeltételei oly bonyolultak és annyira függnek sok minden más körülménytől, hogy talán legkevésbbé függnek a bírónak a képességétől. Ez feltétlenül nagyon jogos panasz, mert a kormányok nem egyszer hajlandók arra, hogy bizonyos mellékszolgálatokat a birói karban vagy más állami f unkczióban működő hivatalnokoknál előléptetéssel vagy mellőzéssel jutalmazzanak vagy büntessenek. Egy másik szintén igen fontos kérdés, a melyet megoldani feltétlenül szükséges, a birói karnak a státus kérdése. Én egészen röviden foglalkozom ezen dologgal. A czentralizácziónak és az összesítésnek semmi tekintetben hive nem vagyok, épen ezért nem vagyok hive annak sem, hogy a birák ranglistája az országben lévő öszszes hivatalnokoknak ranglistájával együtt vezettessék. A birói kar már hivatásának nemességénél, közjogi fontosságánál, nehézségénél és talán előképzettségénél fogva is annyira különbözik az állami szervezetben működő más hivatalnokoktól, hogy őszintén sérelmesnek tartom azt, hogy a birói kar a többi bivatalnokokkal egy ranglistában foglal helyet. Én nem akarom ezzel a többi foglalkozásokat kicsinyelni, de mégis furcsának kell találnunk, ha például a ranglistában a VIII. fizetési osztályban lévő törvényszéki bíróval egy rangban van az állatorvos, vagy a lótenyésztési felügyelő, vagy még inkább, hogy például az albiróval, a ki a IX. osztályban van, ugyanazon rangsorba van felvéve a javítóintézeti ellenőr, a fogyasztási adóhivatal adószedője és a dohánygyári szertárkezelő. (Igaz! Ugy van!) Én nem akarom ezen uraknak a foglalkozását kicsinyelni, hanem méltányos a birói karral szemben, nagy képzettségére és készültségére való tekintettel, hogy külön rangsorba vétessék be. Ha az államvasutak hivatalnokai külön rangsorba vannak felvéve, ha a honvédelmi közegek, a mi szintén közigazgatás, mert hiszen az állampolgárokat készítik elő arra, hogy szükség esetén az országot védelmezzék, külön rangsorban szerepelnek, miért nem lehet külön rangsorba beosztani a bírákat is? Véleményem szerint igazságos az volna, ha külön rangsorba vétetnének a közigazgatási hivatalnokok, külön a bírósági tisztviselők, külön a honvédelmiek és külön az állami vállalatok hivatalnokai. Én ezzel a kérdéssel csak oly vonatkozás-