Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-77

8 77. országos ülés 1906 deczember 13-án, csütörtökön. Ottan épen a várva-várt latifundiumokról volt szó. Julius 31-én jöttem Baranyán keresztül, akkor még a kalászoknak ezer holdjai ott voltak learatatlanul, a mi a gazdáknak és munkásnak egyaránt veszteségét és csapását jelenti. Megtudtam és megállapítottam azt, — itt van nálam egy levél, a mely teljesen megbízható alapon nyugszik — kogy a dunántúli nagybirtokoknál általános szabály, különösen Baranyának azon részén, hogy a szerződés értelmében a másodosztályú gabonából adják a konvencziót. Thaly László: Latifundiumoknál nem ! A bérleteknél igen ! Molnár Albert: Kezemben van erről a levél. A másik pedig az, a mi egészen természetes, hogy minálunk a parasztgazdaságokban, sőt a középbirtokosoknál is a cselédeknek jogos igényei némileg a cselédváltoztatásokkal kielégíttetnek. Ha egyik nem adja meg esetleg azt, a mit a cseléd kér, megadja a másik, és igy mindazok az ellentétek elsimulnak, a melyek a nagybirtoknál nem nyerhetnek kielégítést. P. o. egy latifundium elterjed 50 kilométerre is. Hogyan menjen már most onnan máshova lakni az a cseléd ? Ki fogadj a me£f azt a cselédet, hogyan hurczolkodik az 50 kilométerre ? Teljesen alá van vetve a földesúr egyoldalú önkényének, és hacsak az ő bútorait, egy kis ágyneműjét elpocsékolni nem akarja, akkor kénytelen ott maradni annál a földesurnái, a ki felette egyoldalulag intézkedik. A harmadik dolog, a mit én helytelennek tartok, az uradalmaknál a perczentuális rendszernek azon módja, a mely csak a tiszteket részesiti a jövedelem bizonyos hányadában. Nem tudom, másutt is szokásban van-e ez ? Ez mindenesetre arra vezet, hogy a tisztek közül egyik-másik a földmivesmunkásokat a legjobban kizsarolja, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) a maga javára felhasználja, holott az igazság azt hozná magával, és a földesúrnak az érdeke is arra utal, hogy ha megelégedett munkást akar nyerni, azt is részesítse a haszonnak hányadában, a mely hasznot épen a földmivesmunkás munkája idézi elő. Konczedálom, igaz, tökéletesen helyes az a gondolatmenet, a melyet Návay Lajos t. képviselőtársam kifejtett. Nem dicsérem Pestmegye főispánját és nem akarok arra utalni, hogy valamennyi főispán mehetne hozzá tanulni, azonban, t. ház, meg kell említenem, hogy az a beköszöntő beszéd, melyet Gulner Gyula főispán mondott, méltó arra, hogy mindegyik főispán lelkébe bevésődjenek és ugyanezzel a gondolatmenettel törekedjék minden közigazgatási tisztviselő arra, hogy a Gulner beszédében foglaltak valóra váljanak. Legnagyobb bajunk és átkunk nekünk a nemzetiségi vidékeken is, hogy az a tisztviselő, szolgabíró, alispán, jegyző nem érzi azt, hogy ő nem ura a köznek, hanem szolgája. Már pedig ha magát a köz szolgájaként tekinti, (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) ezen hivatását átérzi és ha azon egyszerű szerény földmives, a ki talán járatlan és tudatlan, hozzáfordul : ne nézze le annak az embernek egyszerűségét és tudatlanságát, hanem azzal a lelki fölénynyel, azzal a szellemi képzettséggel, a melyet magának megszerzett, igyekezzék előmozdítani és erősíteni annak a szegény embernek jólétét, megelégedését és boldogulását. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Nem hízelegni kell a népnek, hanem szeretni kell a népet. A szocziálistáknak egyik legnagyobb bűnük az, hogy ők elérhetetlen vágyak felkeltésével foglalkoznak. Már pedig épen ugy, miként a szülői szeretet nem engedheti meg, hogy annak a gyermeknek minden viszonyok között, minden esetben, minden elérhetetlen vágyát elérni segítse, azonképen a néppel szemben is kötelesség az, hogy megtanítsuk a népet az élet küzdelmeire, hogy lelkileg és testileg előkészítsük erre. Én megfigyeltem a szocziálisták akczióját. A szocziálisták a munkát csak addig becsülik, a míg nem teremt. Mihelyt teremt, akkor már tőke. Magam is néhány héttel ezelőtt 1 korona 80 fillért fizettem napszámosnak, hogy sokkal többet fizetek, azt méltóztatnak gondolni, hogy a nép vagyonosabb ? Dehogy. Nem hall egyebet az a munkás Mezőfi képviselő ur elvtársaitól, mint azt: élvezz, elvtárs, testvér, szívjál regalitászt. Nincs annyi bátorságuk, hogy megmondják annak a munkásnak : te ezt nem teheted, társadalmi állásod arra késztet, hogy magadnak, s családodnak megkeresd a szükséges kenyeret. Nem ezt teszik, hanem azt verik bele a cselédbe, hogy neki azért kell dolgoznia, mart cseléd. Pedig azért kell dolgoznia, mert ember, mert az emberi kötelességből kifolyólag tartozik ezzel önmagának és családjának. (Helyeslés.) T. ház ! Ezeket akartam elmondani, ezekkel akartam feltüntetni a szocziális akcziót a maga teljes meztelenségében. Kijelentem ismételve, hogy én elismerem, hogy sok tekintetben javítani kell a helyzeten. Látom azonban, hogy a földművelésügyi kormány is tanúbizonyságát adta annak, hogy kielégíteni igyekszik a szocziális kívánalmakat. Itt van a parczellázási törvényjavaslat, a mely bár kissé elkésett, mégis javíthat sokat a helyzeten. Itt van a cselédlakásoknak a kérdése. Mindez azt mutatja, hogy a kormány érzékkel bír ezen törekvések iránt. Nem csigázza ugyan fel a munkások vágyát a végtelenségig, de törekszik arra, hogy a gyengék helyzetén javítson. Ez legkönnyebben ugy történik, hogy mindenki maga igyekezzék helyzetén segíteni, ne másban, hanem önmagában keresse a megéUietés nyitját. Segits magadon, az Isten is megseegit. T. ház ! Teljes bizalommal viseltetem a kormány és a miniszter ur személye iránt, teljes lojalitással vagyok a mai politikai helyzet iránt és ezért elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés.) Benedek János jegyző: Csernoch János! Csernoch János: T. képviselőház ! Darányi Ignácz miniszter ur, valamint az előttem szólott t. képviselőtársam alaposan megfeleltek Mezőfi Vilmos t. képviselő ur tegnapi beszédére. Midőn