Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-77

77. országos ülés 1906 deczember 13-án, csütörtökön. 7 Rákosi Viktor : Kinek nem irt Wlassics levelet ? (Elénk derültség.) Molnár Albert: És történt az, hogy maga a minisztérium, sőt Czegléd város képviselője, a mostani kereskedelemügyi miniszter ur is pártolta a munkások azon mozgalmát, hogy a kisbérleti rendszert a vallásalapitványi uradalomban meghonosítja. Ez okos dolog volt, be is vált. Hanem a tejfelt itt is leszedte a helybeli agitátor. Kikötött magának földet ingyen, de nem állt ám be haszonbérlőnek, ő biztosra utazik, neki keU az uri módon való megélhetés. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Magam is látom, hogy milyen háládatos mesterség a szooziálista prókátorság. Nyuzásnak tartják azt, ha egy ügyvéd egy rövid kérvényért 20 korona dijat számit. Én magam is annak tartom. Azonban egy memorandumnál, a melyet kollektive adtak be a kultuszminiszterhez és a melyet 800 ember irt alá, minden aláirótól 20 fillért szedtek. Ez összevéve 160 korona egy kérvényért, s ebből aztán jutott igen szépen az agitátornak is, jutott a szooziálista prókátornak is sokkal magasabb összeg, mint a mekkorát ők már nyuzásnak neveznek. T. ház ! Én számtalanszor megbotránkoztam, fájt az embernek az a durva hang, a mely az ő népgyűléseiken uralkodik. A képviselőházat a leggyalázatosabb kifejezésekkel illették, trágyadombnak, szemétdombnak mondották — engedelmet kérek a triviális kifejezésért, de igy mondják — minden képviselő, minden miniszter a nép megölője, az urak önző érdekeinek képviselője. Sok gyűlésen voltam, de soha nem hallottam igazán nemes szocziális tanítást. Tudvalevő, hogy a mi nagynevű halottunk, Kossuth Lajos, anyagiakban szegény ember volt, de sohasem mondta egyetlenegy szooziálista szónok sem, hogy ki volt Kossuth Lajos, fel sem emiitették a nevét, és ha felemlítették, letagadták minden érdemét, azt mondották róla, hogy önzés, az egyéni érdek istápolása vezette, s hogy azok, a kik az ideálizmus jegyében léptek fel és akarnak uralkodni, a legrutabb anyagi érdekeket szolgálják. (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Folyton az elégedetlenségre utaznak és érdekes, hogy kifirtatják, hogy hol van elégedetlenség. Pl. nálunk először a kisipar terén kezdték a szocziálisták a mozgalmat. Persze, sok a földmives, s ezért aztán ezek leszorították lassan-lassan az ipari szocziálizmust és teljesen az agrárszoeziálizmus lépett uralomra. Az én választókerületemben pl. egy szooziálista gyűlésen, a melyre meghívtak, csupa gyermek volt.Hát mi ez? A munkások maguk elégedettek, de a szocziális akczió az elégedetlenségre utazik, a munkát ridegen akarja érvényesíteni és a 20 éves munkásnak munkáját szembe állítja negyven-ötven éves munkás munkájának eredményével. Sőt többet mondok : tanulmányoztam lelkivilágukat. Egy érdekes esetem volt nemrég. Itt is egyik szakszervezetnek egy vidéki főmatadorjárói van szó, (Halljuh I Halljuk!) egy fiatal emberről, a kinek édesatyja beállított hozzám és azt mondta, hogy : »Képviselő ur, már én elpanaszolom az én családi bajomat.« »Hát mi az, barátom ?« »Magam körmével kerestem vagy tíz hold földet. Hatvan éves vagyok. Kis nyugalomra van szükségem; szeretném megelégedéssel tölteni hátralévő napjaimat. Nem birok a fiammal. Azt mondja: Édesapám, ideadhatná már a vagyonomat. Odaadnám mondom, de hát én miből éljek % Hát éljen!« mondja. Végre megegyeztek abban, hogy a fiu az öregnek ad bizonyos konvencziót. De fél esztendő múlva, mikor az első rátát fizetni kellett, akkor azt mondta az öregnek : »Nem fizetem édesapám!«, »De hát én hova menjek % A kórházba ?« »Hja, én dolgozom, én dolgozom.« »De nekem fizetned kell, mert enyim a vagyon, az én nevemen van!« »Hj a, hát ideje volna már, hogy kigyelmed is meghalhatna.* Még sokkal drasztikusabban fejezte ki magát. A munka rideg, mindenekfelett való érvényesülése az, a mi szemük előtt lebeg. Azt hiszik, hogy bele kell verniök a népbe azt a tudatot, hogy a nyers munka és a munkának ilyetén módon való érvényesítése még a fiúi szeretetet is kiirthat] a abból a munkásból. (Igaz ! ügy van ! balfelől. Felkiáltások : Vége a régi patriarchális állapotnak !) A vallást sem bántják ezek, a mint mondják. Én egyebet is hallottam. Azonban én a vallás iránti gyűlöletet a tünetekből állapítottam meg. (Halljuk ! Halljuk !) A múltkoriban jöttem haza egy kis birtokomról. Előttem jött hat kapás ember. Jöttek a dologból. Ezek már nem is a papok ellen beszéltek, nem is a papok bűnei ellen, hanem az istenfélelem, a vallás, a hitbuzgóság ellen. (Halljuk ! Halljuk!) Azt mondja az egyik : »Te, a szegény népnek a legnagyobb átka a vallás, meg a papok.« oMiért ?« — kérdi a másik. »Hát ha a vallás nem volna, meg a papok nem volnának, a felebaráti szeretetet nem hirdetné senki. Már pedig mire való nekünk a türelem, meg a felebaráti szeretet ? Éljen mindenki ugy, a mint tud !« Müyen rombolás ez az erkölcsi világban ! Milyen rombolás ! Mennyivel szebbek a bibliában lefektetett hitelvek, azok a szocziális elvek, a melyeket Krisztus tanit! Ezek a dogmák, a melyeket itt hirdetnek, meg sem közelitik azokat, a lábuk nyomába sem érnek azoknak a szocziális eszméknek, melyek a bibliában vannak letéve. (Élénk helyeslés balfelől.) A helyes diagnózisnak a munkáskérdés lényegének megállapításánál azt tartom, hogy a népnek jogos panaszait, sérelmeit, bajait, szenvedéseit a szocziálisták megértve, kihasználva, a népet a saját czéljaikra akarják megnyerni. Konczedálom, hogy szocziális közigazgatási és egyéb tereken sok minden kívánni való van, a mivel a magyar társadalom a munkásnépnek és a cselédnépnek tartozik; konczedálom egész őszinteséggel még azt is, hogy az a nép bizonyos tekintetekben még el is van hanyagolva. Én képviselő vagyok ; ezen minőségemből kifolyólag a múlt évben tanulmányoztam a dunántúli aratási sztrájk természetét.