Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-64
64. országos ülés 1906 november 26-án, hétfőn. 93 Maguk ellenségeink lesznek e munkában legjobb útmutatóink. Nézzük, hogy hol támadtak meg bennünket leginkább. Támadásaik egyik főérve az volt, hogy az 1848 : III. t.-cz. nem tette j ogintézménynyé minálunk a parlamenti kormányt. Nem volt igazuk. A ki a törvény keletkezését, szellemét nézi, nem kételkedhetik benne, hogy az 1848: III. t.-ez. igenis parlamentáris régimet akart Magyarországon létesíteni, de törvényeink szövegezése mindig a jóhiszemen, a kölcsönös bizalmon alapult, (Mozgás.) és épen ezért elég baj, hogy törvényeink szövege nem elég precziz. Első kötelességeink közé tartoznék tehát szerintem igenis félreérthetetlen, kifejezett módon jogintézménynyé tenni a parlamenti kormányzati rendszert és a politikai felelősséget. (Helyeslés.) Látjuk azt, hogy még azokban az országokban is, a hol a jogi felelősség talán régibb eredetű, mint nálunk, a hol a jogi felelősség intézménye legszebben domborodott ki, a legújabb kor története a jogi felelősséget háttérbe szorítja és előre a politikai felelősséget állítja. A most folyó események, a legújabb napok eseményei bizonyítják épen, mily nehéz a jogi felelősség fegyverét akkor is használni, ha egész komoly, súlyos ok van, hát még akkor, a mikor az okok nem oly súlyosak és a nemzetnek mégis jogos igénye lehet, hogy a törvénytelen régimet, vagy a nemzet akaratával szembeszálló régimet helyéről eltávolítsa. A politikai felelősség praktikusabb a jogi felelősségnél, mert mozgathatóbb, könnyebben kezelhető eszköz. Ezért tartom szükségesnek, hogy a rosszhiszemű törvénymagyarázat megelőzése végett ezt a felelősséget minél hamarább, mentől kifejezettebb módon törvénybe iktassuk. (Helyeslés.) Ezzel körülbelül biztosítottuk volna azt, hogy központi kormányzatunk nyíltan ós kifejezetten ne helyezkedjék szembe a nemzet akaratával. Ez azonban magában véve nem elég; biztosítani kell szerintem a most fennálló törvényes intézkedéseknél erősebb, radikálisabb módon a parlamentet magát a jogellenes intenczióju feloszlatások és elnapolások ellen. (Igaz! Ugy van!) Ezután pedig a parlamentről rá kell térnünk a törvényhatóságra, azokra az intézményekre, a melyek nálunk, Magyarország ujabb történetében, az országgyűléssel mindig vállvetve dolgoztak akkor, a mikor az alkotmány megvédéséről volt szó. (Igaz!) A törvényhatóságok jogainak biztosítása terén gróf Andrássy Gyula belügyminiszter urnak a tavaszszal, az előző évi költségvetési vita alkalmával hirdetett programmját nagyban és egészben elégségesnek találom, de mégis kívánom és óhajtom, hogy ez törvény alakjában minél hamarább és mennél radikálisabb alakban jelenjék meg. (Elénk helyeslés.) Ne tévesztessük meg magunkat a helyzet színleg nyugodt volta által. .Jöhetnek ismét rossz napok és a visszatérő rossz napok ma még intézményes tekintetben nem találnának más állapotokat a törvényhatóságok élete terén, mint a minőket a lefolyt idők találtak. (Igaz! Ugy van !) Szükségesnek tartanám azokon a garancziákon kívül, a melyeket a belügyminiszter ur a tavaszszal kilátásba helyezett, mintegy parallel a közigazgatási bírósági védelemmel a törvényhatóságok jogainak és bizonyos vonatkozásban a parlament jogainak is hatályos büntetőjogi védelmét, specziális büntetőtörvényi rendelkezéseket azokkal szemben, akik akár a parlamentnek, akár pedig a törvényhatóságoknak alkotmányos, törvényes hatáskörükben való működését meg akarják akadályozni. (Helyeslés.) A büntetőtörvénykönyv rendelkezik ugyan ilyen irányban is, ezek a rendelkezések azonban nem felelnek meg épen szövegezésük miatt a gyakorlati igényeknek, és láttuk a lefolyt év történetéből, hogy igenis lehetett véteni a parlament ellen, lehetett véteni a törvényhatóságok jogszférája ellen, nagyon is lehetett, sőt felsőbb kényszer alatt kellett véteni a törvényhatóságoknak törvényes hatáskörükben hozott ellenállási határozatai ellen, ugy, hogy mindezen deliktumok semminemű megtorlási intézkedésekben nem részesültek. (Igaz ! Ugy van!) Ezért büntetőtörvénykönyvünket megfelelő irányban és tendencziával reformálnunk kell. A közigazgatási bírósági védelem terén a magam részéről ma még, a mint ezt egyszer más helyütt volt is alkalmam kifejteni, nem az állambírósági rendszernek, hanem a meglevő közigazgatási bíróság hatásköre kitágításának vagyok híve. Állami bíróság nagyon veszélyes fogalom, mert bizonyos fokig mindig konkurrensévé válik szuverenitás dolgában a_. törvényhozásnak. Hiába, a közjogi törvénymagyarázat magának a törvényhozásnak elvitathatlan joga és legjobb ezen jogot legalább egyelőre magának a törvényhozásnak kezében hagyni. Valamint ellensége volnék annak is, hogy a hatásköri bíráskodást, melynek bírói kézbe való letételét igen sürgősnek, egészen elsőrendű alkotmánygarancziának tartom, bármely ma létező bíróságra ruházzuk. Jó hatásköri bíróság csak az lesz, melynek magának nincs hatásköre. Épen ezért ezt a bíróságot kombinált fórumként kell megalakítanunk, belevonásával esetleg a főrendiházi elemnek, mint ott egyedüli állandó elemnek és összetételével azoknak a többi elemeknek, melyek között a kollizió felmerülhet. Hatásköri bíróság felállítását igen szükségesnek tartom és az eddig e részben elhangzottakkal szemben szükségesnek tartom azt is, hogy ez a hatásköri bíróság ne csak a közigazgatási és bírói, ne csak a közigazgatási bírósági és rendes hatóságok közti kollizióra terjedjen ki, hanem megfelelő katonai vagy hadbírói tagokkal alkalomadtán kiegészítve, a polgári és katonai bíróságok közti hatásköri összeütközési esetekben is dönthessen. Egyébként ezen kérdéssel, mely a belügyi tárcza körét lényegesen meghaladja, nem akarok tovább foglalkozni, (Halljuk ! Halljuk !)
