Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-64

94 6h. országos ülés 1906 november 26-án, hétfőn. A parlamenti, központi kormányzati és a törvényhozási életben létesítendő alkotmánybiztositékokon kivül ezek mellett nem kisebb sulylyal kívánom, óhajtom azoknak a garancziáknak megvalósítását is, a melyek nem a testületi, hanem az egyéni közjogokat, sőt nemcsak az egyéni közjogokat, hanem az egyéni szabadságjogokat is védelmezik. Mert igazán szabad állam, igazán alkotmányos élet csak akkor képzelhető, ha nemcsak a fórumoknak jogszférái részesülnek kellő védelemben, hanem minden egyes állampolgár tudja, hogy nem fogják őt büntetlenül megbánthatni az ő közjogainak gyakorlatában és hogy szabadságának ilyen vagy amolyan gyakorlatáért nem fogják őt büntetlenül bánthatni az élet más terén sem. Ezért tartom kívánatosnak a modern rendőri jog kodifikálását. Helytelennek és nagyon veszélyesnek tartom, s azt vélem, ebben még a demokrata és nemzetiségi képviselő urak is egyet fognak érteni velem, hogy épen a rendőri jog legnagyobb része csak miniszteri rendelet által szabályoztatik. Ezzel kapcsolatosan kívánatosnak tartanám a kihágási eljárás gyökeres reformját, (Helyeslés.) ha lehet: az egész kihágási bíráskodásnak királyi bíróságok kezébe letételét. (Helyeslés.) A meddig azonban ez nem lehet, a mai, igazán a lehetőségig immodern és impraktikus kihágási eljárás olyatén reformját, hogy már másodfokban a közigazgatási bíróságnak három tagú választmánya, harmadfokban a közigazgatási bíróság maga bíráskodjék azokban a kihágási ügyekben, melyeket egyelőre a létszámhiány miatt, vagy mondjuk : takarékosságból a királyi bíróságok elé nem utalhatunk. Végül igen lényegesnek tartom a kihágási törvény 1., 3., 16. §-ainak megfelelő reformálását, mert az alkotmányos szabadság veszedelmét látom abban, hogy a minisztérium — a melynek nem muszáj épen nemzeti kormánynak leírni, láttunk a közelmúltban egészen más tendencziáju minisztériumot — egy tollvonással, puszta rendelettel 1.5 napi szabadságvesztéssel büntetendő kihágásokat statuált. (Igaz l Ugy van !) Fontosnak tartom ezzel kapcsolatban a karhatalmi törvényt, mely taxatíve felsorolja azokat a hatóságokat, melyek a karhatalmat igénybevehetik és a mennyire lehet, taxatíve azokat az okokat is, melyekben a karhatalom igénybevételének helye van. Tudom, hogy ez nagy nehézségekbe ütközik, de gondos előmunkálattal ezeket is le lehet győzni. (Helyeslés.) Végül igen fontosnak tartom a mindennemű rendkívüli hatáskör ellen való állásfoglalást. (Helyeslés.) Nem elég a királyi és kormánybiztosi hatáskörnek kizárása specziálisan a törvényhatóságoknál, de ki kell zárnunk a jogállam egész rendszeréből, az államélet minden helyéből a kormány által rendelt kivételes hatalmi körű állásokat, generális, mindenre kiterjedő törvényintézkedéssel ugy, hogy ha valaha a \ iszonyok súlya valahol szükségessé tenné ilyen kivételes hatalmú hatóság felállítását, ezt a hatóságot mindig csak a törvényhozás állithassa fel. (Helyeslés.) Mindezekben, azt vélem, körvonaloztam azt az irányzatot, a melyben kívánatosnak tartanám alkotmányos életünk ujabb erősítését, garancziákkal való körülvételét. Ismétlem azt, a mivel felszólalásomat kezdtem. Nem bírálni akartam, viszont fölszólalásom időpontjának természeténél fogva konkrét javaslatokkal nem állhatok elő, csak sürgetni, csak emlékeztetni akartam első sorban a kormányt, de másodsorban a parlamentet is arra, hogy bennünket első sorban azért küldtek ide, azért választottak meg, hogy ezekkel a garancziákkal biztosítsuk és megerősítsük állami életünket (Helyeslés.) a még nagyon is könnyen és nagyon is közel bekövetkezhető alkotmányos harczban. (Helyeslés.) Csak ebben a keretben, csak ezen biztosítékok felállítása után lesz lehetséges helyes nemzeti, tapintatos nemzetiségi és méltányos demokratikus politikát folytatni. Az alkotmányos keretek szilárdsága ezek előfeltételeként jelentkezik. Mindezt azért tartottam helyén valónak a belügyi tárcza tárgyalásánál hangsúlyozni, mert épen a belügyi tér az, melyen ma még egészen otthon vagyunk, ez az egyetlen tér, hol ma még szilárdan állunk, hol még senki sem vonta kétségbe szuverenitásunk teljességét, állami önállóságunk teljes hatalmát. Ebből a térből egy talpalatnyit se szabad engedni; (Helyeslés.) ezen a téren kell megvetni lábunkat, és innen kell kiindulni további küzdelmeinkben, bizva abban, hogy a j elenlegi kormány és különösen a belügyminiszter ur, kinek e tárgyú nézeteit ismerem, teljes erejükkel azon lesznek, hogy az általam sürgetett intézményeket mentül hamarább megvalósítsák. Bizva abban, hogy ez a régime utódjának egy szilárd, körülbástyázott alkotmányosságu Magyarországot fog átengedhetni, a belügyi költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps.) Hammersberg László jegyző: Kovácsy Albert! Kovácsy Albert: T. ház! Moskovitz Iván előttem szólott t. képviselőtársam sürgette az alkotmányos garancziáknak minél előbb való megvalósítását. En ezeknek a garancziáknak olyan nagyon sürgős megvalósítását nem szorgalmaznám, nem pedig azért, mert Nagy Dezső képviselőtársam már felmutatott nekünk egy kéjéét és az én czélom csak az, hogy ennek a képnek még egy pár részletét bemutassam, t. i. a nemzetiségi kérdést vonatkozásban épen az alkotmánybiztositékokkal. T. ház ! Ha megnézzük a statisztikát, lehetetlen, elszomorító példa áll a mi szemünk előtt. Azt látjuk ugyanis, hogy ma a 20 éven felüli népesség Árvában 18, Liptóban a 20 éven felüli férfilakosság 3-3, Nyitrában 18-9, Trencsénben2-9, Turóczban 4-2, Zólyomban 73, Sárosban 6-3, Szepesben 6-3, Máramarosban 137, Arad megyében 21, Krassó-Szörényben 4-8, Temes megyében 9-3, Torontál megyében 18'9, Alsó Fehérben 17, Besztercéében 7'1, Brassó megyében 32, Fogarasban